Shock!

október 25.
vasárnap
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

Let Me Dream: Soulshine

Valami bűzölög a szaunák környékén - és nem a szanaszét hagyott, több napos fuszeklikre gondolok. Mert adott egy 1989 óta létező finn banda, amely már a harmadik albumát tárja a világ szeme és füle elé, mégis ott tartanak, hogy az ismertetőjük azt véli fontosnak megemlíteni: jártak már a FÁK-államokban (lefordítva: a továrisoknál), illetve egy német fesztiválon nem kevesebb, mint 800 ember előtt bazseváltak... Lenyűgöző karrier, meg kell hagyni.

megjelenés:
2004
kiadó:
Risestar Promotions
pontszám:
7 /10

Szerinted hány pont?
( 0 Szavazat )

Az álmodozni vágyók egy darkos, gótikus (és kicsit blackes) bandába tömörültek, ami esetükben azt jelenti, hogy a hangadó időnként vért köp, máskor síri hangon zengedez, a többiek mindeközben vadul nyomkodják a hol csilingelő, hol szörtyögő szintit és miegyebet. (Elképzelhető, hogy a vijjogó/károgó, a humanoidul daloló, illetve a temetői hangú egyed nem egy és ugyanaz, erről nincs fülesem...)

Miután sikerrel elrémítettem mindenkit, azért megjegyzem: nyugvást hallgatható a cucc... Vannak tempók, gitárok, sőt, jó dallamok is. (No meg dob, de az bár ne lenne...) Akinek zsánere a kicsit Cradle-típusú hangeregetés, vegyítve némi Type-os búskomorsággal (nem zeneileg, pusztán énekileg), akár barátkozhat is velük. A Domain of Despair-ben már oly mértékben zavaró a gáz dobsound, hogy nem lehet szó nélkül hagyni. A pergő hátul, a szomszéd kerti szaunája és fáskamrája mögött kopog, míg a lábgépek elöl, a hangszóróból kilógva püffögnek irdatlan mód. (Legalábbis fülhallgatón kagylózva ezt tapasztalom, de minden mást is így figyelek...) Kár, mert a nóta egyébként nem lenne rossz. Nem tudom, másfél évtizednyi tapasztalat után miként lehet ilyen amatőr keverést jóváhagyni... A gitárok ellenben néhol egészen erőteljesen és bedögülve jelennek meg a dalokban (pl. Dust of Time, Autumn Twilight). A Powered by the Moon okés nóta, beindítja az ősi fejlóbás késztetést, míg a Babel sötétebb, blackesebb vizeken evezget, továbbra is élvezhető módon. Az As the Souls Embrace visszadallamosodik, még vokálokat is beújít. Az utolsóként felcsendülő Autumn Twilight amolyan fél-ballada, amelynek mind a békés, mind a békétlen fele teljesen rendben van. De még mennyire... (Ez a nóta önmagában feljebb húzza a pontszámot.)

Mégse olyan nagy itt a gond, egészen jól ülnek a nóták. Újra kellene (kellett volna) keverni ezt-azt, de ha már ilyenre sikerült, ezzel a szépséghibával kell együtt élnie.

 

Szóljon hozzá!


Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Slipknot - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2015. február 5.

 

Anthrax - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2014. június 3.

 

Orphaned Land - Budapest, Club 202, 2013. október 4.

 

Overkill - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 11.

 

Amorphis - Budapest, Diesel Klub, 2010. november 21.

 

Solar Scream - Budapest, Dürer Kert, 2010. november 6.