Shock!

október 15.
péntek
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Jorn: Spirit Black

Alapvetően semmi gond nincs azzal, ha valaki egy idő után már jottányit sem változtat a nyerő formulán, még akkor sem, ha azelőtt többek között éppen kísérletező kedvéről, sokoldalúságáról lett híres a szakmában. Jorn Lande is ebben a cipőben jár: szólócsapatával lehorgonyozott egy ponton, ahonnan nem igazán akaródzik elmozdulnia.

megjelenés:
2009
kiadó:
Frontiers / HMP
pontszám:
6 /10

Szerinted hány pont?
( 3 Szavazat )

Abszolút lelkes is lennék, ha a Spirit Black hozná ha nem is feltétlenül az örök etalon Worldchanger, de legalább az Out To Every Nation vagy a The Duke színvonalát, ezeket ugyanis a mai napig kiemelkedően jónak tartom, még ha egymáshoz képest nem is jelentettek különösebb újdonságot. Csak hát nem hozza. Sőt, ez a lemez még a tavalyi Lonely Are The Brave-nél is kiszámíthatóbb. Kerülgethetném a forró kását, de nem látom sok értelmét, mert a Spirit Black egyszerűen dögunalmas.

A csapatban volt egy gitároscsere – a Pagan's Mindból is ismert Jorn Viggo Lofstad lelépett, helyét Jgor Gianola vette át Tore Moren oldalán –, de a stílus ugyanaz a klasszikus hard rock maradt, amit az eddigi Jorn szólóalbumokon már megismerhettünk. Riffes, heroikus énektémákkal ellátott, néhol kissé sötét alaptónusú muzsika ez a '70-es években lefektetett patinás alapokon, ám kellően korszerű hangzással, a tetejében egy páratlan orgánummal, de a dalokat ugyanúgy nem sikerült topra tenni, mint legutóbb, sőt, ezúttal még csak a sokadszorra újrahasznosított panelek tengeréből kiemelkedő momentumokat sem vélek felfedezni. Elkezdődik az album, sorjáznak egymás után a dalok, amik egyszerűen semmiféle nyomot nem hagynak maguk után. Megírták őket rendesen, szó se róla, Lande pedig pont olyan jól énekel, mint ahogy az tőle elvárható, de mára jóformán semmi sem maradt abból a mágiából, ami az első szólóalbumait jellemezte. Ez itt a fénymásolat fénymásolatának fénymásolata.

Jorn nemcsak a Thin Lizzy, Whitesnake, Black Sabbath hatásokkal idézi a hard rock és a heavy metal fénykorát, hanem lemezeinek hosszával is: ezúttal sem nyújtja a végtelenségig az albumot, alig 40 perces a műsor, de még ez sem menti meg az unalomtól. Az ezerszer hallott gitártémák és dallamok áradatában néha persze szembejön egy-egy izgalmasabb momentum: a négy teljesen egybefolyó, semmilyen közép- és középgyors tempóban menetelő kezdőnótát követő City Inbetween hangulatos, tamos-harangzúgós verzéire végre felkapod a fejedet, de a fájdalmasan banális refrénnel sajnos nemcsak elszürkíteni, hanem elbaltázni is sikerül a dalt. A nordikusan hard rockos World Gone Mad is ígéretesebben indul, de a végén ebből sem hoznak ki semmit, az egyszerre kemény és negédeskedő Rock And Roll Angel vagy a Rainbow-ízűen speedes Burn Your Flame orbitális kliséhalmazaira pedig egyszerűen nincs mentség. Valahol elég szánalmas belegondolni, hogy toronymagasan a záró Tarja (!) feldolgozás, az I Walk Alone a lemez legjobb dala, bár baromira nem értem, miért pont egy mindössze kétéves nótát választott ki Jorn barátunk. Mindenesetre ez a változat lényegesen erősebb a meglehetősen steril eredetinél, és valamennyire visszahozza az ember életkedvét az album legvégén.

Remélem, azzal, hogy pár hónapja visszatért a Masterplanbe, Jorn most félreteszi néhány évre ezt a kreatív szempontból hallhatóan teljesen megfáradt formációt, és nem hoz ki jövőre egy még ennél is laposabb albumot. Adhatnék eggyel magasabb pontszámot is a Spirit Blackre, mert csoda lenne, ha egy ilyen énekes albumát nem lehetne meghallgatni, de éppen azért nem leszek jóindulatú, mert Jornról van szó. Attól az embertől, aki felénekelte a Burn The Sunt, a Worldchangert és a The Devil's Hall Of Fame-et, ez a szint egyszerűen nem elegendő.

 

Szóljon hozzá!


Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Fates Warning - Budapest, A38, 2013. október 16.

 

Riverside - Budapest, A38, 2013. május 23.

 

Jeff Loomis - Budapest, Dürer Kert, 2012. november 11.

 

Roger Waters - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2011. június 22.

 

Wisdom - Budapest, Petőfi Csarnok, 2010. november 28.

 

Solar Scream - Budapest, Dürer Kert, 2010. november 6.