Shock!

október 15.
péntek
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

Jon Oliva's Pain: Tage Mahal

Oliva esetében nehéz elfogulatlannak lenni - rosszindulatúnak pedig egyenesen lehetetlenség. (Nem mintha bármikor is célom lenne ilyesmi.) Egyrészt ott van a Savatage, a maga zsenialitásával és elvitathatatlan érdemeivel. Jon nélkül a Sava sosem lett volna az, ami. Másrészt ott van az énekes, akinek egyedi, kifejező hangját mindig csíptem.

megjelenés:
2004
kiadó:
SPV / Record Express
pontszám:
7,5 /10

Szerinted hány pont?
( 2 Szavazat )

Harmadrészt: adott Az Ember, akit végtelenül tisztelek és kedvelek. Olyasvalaki, aki megjárta a hadak útját, a pokol bugyrait. Csak rá kell nézni. Ő tudja, milyen az, amikor kihunynak a fények... De mégis, a mai napig talpon maradt, gyűri az ipart és alkot. Ad magából, örömet szerezve, élményt nyújtva ezzel nekünk.

Az album egyfajta emlékezés a számunkra öröklétű Criss Olivára, aki egy Tage Mahal című önálló albumot tervezgetett annak idején - amikor még úgy hitte, tervezgethet. Zeneileg rengetegnyi a Sava vonatkozás, kezdve a monumentális, nagyzenekari hatású tételektől a befelé forduló, zongorakíséretes, magányos kesergőkig. (E kettő néha egy és ugyanaz a nóta.) A soknyi ismerős hangulat és zönge már csak azért is elkerülhetetlen, mert az egész album anyagát Jon írta. A nyitó The Dark nagyszabású szuperlatívusz, kész mini-musical, amely akár közvetlenül a Gutter Ballet előtt vagy után is felcsendülhetne. A People Say - Gimme Some Hell szinte végigvezet minket a Sava albumokon az utalásaival, zenéjében pedig az elborultabb oldalt képviseli. A Guardian of Forever sötét méltósága gyönyörű és megkapó. Aki egyszer meghallgatja a Walk Alone-t, az aligha fogja hamar elfeledni... Az All the Time meghallgatására is bármikor kapható vagyok. Akad persze néhány kevésbé süti darab is, ezzel a Sava kapcsán is mindig így voltam. A The Non Sensible..., a No Escape vagy a Pain tutira nem az én műfajom, de tizenhárom nóta közül mindenki megtalálhatja azokat, amelyek miatt bőven érdemes beszerezni ezt az albumot. Épp úgy szerves tartozéka Jon pályájának, mint a Doctor Butcher projekt volt.

Az a gondom, hogy a nekem tetsző nóták nagyon bejönnek, a nem tetszők viszont a legkevésbé sem állnak közel hozzám. Mindkét változatból akad itt szép számmal. De mivel nyíltan elfogult vagyok... Egyetlen dolog létezik, amiért orrolhatnék Jonra. A dolog szoros kapcsolatban áll Micimackóval és egy Chris Caffery nevű pasassal. De tudjátok, mit? Nem tudok, nem is akarok haragudni rá. Azért, mert őt csak szeretni és becsülni lehet. Kell.

 

Szóljon hozzá!


Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

King 810 - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2015. február 5.

 

Anneke Van Giersbergen - Budapest, Club 202, 2014. április 4.

 

Motörhead - Budapest, Sziget fesztivál, 2011. augusztus 10.

 

Nitzer Ebb - Budapest, Dürer Kert, 2011. május 1.

 

Stuck Mojo - Budapest, Dürer Kert, 2010. november 2.

 

Wendigo - Gödöllő, Trafó, 2004. október 8.