Shock!

június 22.
szombat
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

High On Fire: Cometh The Storm

highonfire_cUnos-untalan azon kapom magam, hogy a kétéves covid-limbó teljesen tönkrevágta az időérzékelésemet. Az új High On Fire esetében például kétszer is ellenőriznem kellett, hogy tényleg hat év telt-e el a legutóbbi Electric Messiah óta. Kábé annyira valószínűtlennek tűnt a dolog, mint hogy a legutóbbi lemezért Matt Pike-ék a kozmosz valamilyen bizarr együttállásának köszönhetően még egy Grammyt is besöpörtek... Hat év pedig hosszú idő, sok minden változhat közben. A színtér egyik legkerekebb, legmocsadékabb power-triójából azóta példának okáért eltűnt az alapító überdobos, Des Kensel, helyét Coady Willis vette át Pike mester és Jeff Matz mögött.

Az efféle hosszabb, de azért még nem eszetlenül és irreálisan hosszú szünetek persze nem feltétlenül tesznek rosszat egy zenekarnak. Ugyanígy a doboscsere is bizonyára hozzájárult, hogy a Cometh The Stormban most olyan éhséget érzek, mint már jó pár kör óta egyik High On Fire-opuszban sem. Persze mindig is jók voltak, minden lemezük erősre sikeredett, de ezúttal valahogy még kerekebb, még zsírmentesebb a végeredmény. Például bevallom, az előző lemezt egyvégtében hallgatva kicsit mindig hosszúnak éreztem – most azonban a szinte megegyező játékidő ellenére sincs szó ilyesmiről.

megjelenés:
2024
kiadó:
MNRK Heavy
pontszám:
9 /10

Szerinted hány pont?
( 25 Szavazat )

A Cometh The Stormot leginkább talán egyfajta High On Fire-szintézisként foghatjuk fel, ennek megfelelően nemcsak a banda egyik legkerekebb, de egyben legváltozatosabb anyagáról is beszélünk. Sokszor leírtam, megint leírom: a 2020-as évek zeneipara kábé mindennek kedvez, csak a hagyományos nagylemezes formátumnak nem, én azonban a mai napig nem tudok elszakadni az egységes albumoktól. Pike a jelek szerint hasonlóan állhat a kérdéshez, ugyanis a tizenegy dal egymásutánisága, dinamikai íve, a friss mű megszerkesztettsége is tökéletes. Az összhatáson pedig még Kensel jellegzetes stílusának hiánya sem változtatott alapvetően, bár Willis némiképp másképp játszik. Viszont szintén roppant erőteljes, ízes dobosról beszélünk. Az ismét Kurt Ballou által jegyzett tüskés, barátságtalan hangzás is régi haverként adja tovább a hallgatónak a vicces cigit, és persze a Pike-ra mindig is jellemző, klasszikus pulp-magazinok esztétikáját idéző ősi fantasy/sci-fi-hangulat is a helyén van.

Ami a dalokat illeti, tényleg a teljes skálát bejárja a hármasfogat a szűk 58 percben. A nyitó, meglepő és kreatív módon elővillantott, keleties középrésszel ellátott Lambsbread helyből megadja az alaphangulatot, hogy aztán a Burning Down irgalmat nem ismerő sludge/doom/stoner pusztulatának sulykolásával a földbe döngöljenek. Olyan meggyőző a kezdés, hogy nekem ezután már elsőre sem okozott nehézséget rácsavarodni akár a legelborultabb, leggorombább tételekre sem. Mert azért a Trismegistus kalapálósan ideges, sunyi zúzdájában, az össze-vissza tördelt, kaotikus, gyilkosan archaikus szólóval megkoronázott Sol's Gorden Curse-ben, a The Beating venomos-motörheades-punkos döngetésében, a Tough Guy mocsárgázolásában, a Lightning Beard szólisztikus basszusfutamokkal is megtűzdelt túrásában a High On Fire továbbra sem kegyelmez a hallgatónak. De ellenpontként ott van a gyilkosan súlyos Sabbath-málházást hozó címadó vagy a banda és Matt szintjén megadallamos Hunting Shadows, amelyek a valaha született legfogósabb dalaik közé tartoznak. A Karanlık Yol törökös-folkos fél-instruja remek pihenő középtájt, a záró Darker Fleece pedig szokásosan elvetemülten jammelő, egyetlen pillanatig sem unalmas finálé csaknem tíz percben.

Parádés visszatérés/feléledés ez az album egy nagyszerű zenekartól, simán az év egyik legjobb metállemeze eddig. Imádom a borítóját is.

 

Hozzászólások 

 
#6 Levus 2024-06-04 14:17
Be is tettem a playlistbe, köszi az ajánlót ! :D
Idézet
 
 
#5 tot01b 2024-06-04 10:55
Nagyon húz magával az album és a hangzás is zseniális, pedig korábban se volt rá panasz.
Idézet
 
 
#4 imi 2024-05-31 08:24
Július hatodikán Bécsbe menés akkor!
Idézet
 
 
#3 NOLA 2024-05-31 07:22
Még annyit szeretnék hozzá fuzni, hogy már nagyon rég nem éreztem azt, mint ennek a lemeznek a hallgatásánál..., és már nagyon hiányzott.
Arra gondolok amikor elindul egy dal, és elkezd "forrni a véred" a muzsika hatására, és nem tudsz mást csinálni, csak bólogatni a kanapén egy hatalmas hulye vigyorral a pofádon :-)
Aki érti, az érti...
Idézet
 
 
#2 NOLA 2024-05-31 07:01
Ez az album A színtiszta METÁÁÁL :-)
Szeretem a teljes diszkográfiájuk at, de ezzel most valamit tényleg nagyon "elkaptak". Minden dal kúrvajó, de a kedvencem a címadó és a végén a 10 perces Darker Fleece. Az egy totálisan elborult "perverz, sotét, gonoszság" :-)
Szerintem jót tett nekik ez a hosszabb kihagyás, és az új dobos fickó is nagyon "ízesen" pufoli a cájgot és tényleg sokat hozzá tesz a dalokhoz. A másik dolog amin meglepodtem, a keleties hatások..., szerintem kurvára illik a zenéjukbe.
A lényeg a lényeg, mindenkinek ajánlom ezt az albumot, aki egy faszántos, minden baszakodástól mentes odabaszós metál albumra vágyik..., aki most kezd ismerkedni veluk, simán kezdheti ezzel a cuccal.
Számomra eddig az év albuma :-)
Idézet
 
 
#1 Romin 2024-05-31 06:24
Ide bezzeg nem kommentel a “metál testvériség”, csak Azariah-hoz!
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Within Temptation - Budapest, PeCsa Music Hall, 2014. március 14.

 

Orphaned Land - Budapest, Club 202, 2013. október 4.

 

Testament - Budapest, Zöld Pardon, 2013. június 24.

 

Sting - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2011. június 30.

 

Pain of Salvation - Budapest, A38, 2010. október 24.

 

Winger - Budapest, A38, 2009. december 9.