Shock!

április 23.
péntek
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Goatess: II – Purgatory Under New Management

goatess_cDoom metal, feltétel nélküli Black Sabbath/Ozzy-imádat és Chritus, azaz Christian Linderson (ex-Saint Vitus, Count Raven, Terra Firma). A kulcsszavak tehát most is ugyanazok, mint nemrég a Lord Vicar esetében, ezúttal azonban mások a társak és kissé eltérő a muzsika is – bár ez utóbbi azért erősen relatív, pláne, hogy a Vicar legutóbbi lemezén pont igazított kicsit az irányvonalon, kevésbé morózusan, kissé tán változatosabban, helyenként szellősebben fogalmazván. Attól ők még egyértelműen a tradicionális doom felkent papjai maradtak, míg a 2009-ben alakult (és 2012-ig a szörnyűséges Weekend Beast néven működő) Goatess sokkal inkább egyfajta stoner/doom-keveréket tol, némileg kreatívabban és kötöttségektől mentesen – igaz, jelen esetben jóval terjengősebben is, hisz a kettes lemez nyolc dala nem kevesebb, mint hatvannégy percen át kúszik, mászik, terjengőzik hallójáratainkban.

megjelenés:
2016
kiadó:
Svart Records
pontszám:
8 /10

Szerinted hány pont?
( 17 Szavazat )

A Goatess legdoomosabb szerzeményei (mindenekelőtt a címadó, a Murphy Was An Optimist és a néhol kimondottan depresszív, máskor meg igen erőteljes Wrath Of God) tényleg ráfértek volna akár a másik Chritus-banda Gates Of Flesh elnevezésű anyagára is, az eltérést leginkább az jelenti, hogy Peter Vicar betonriffjei helyett itt Niklas kicsit rugalmasabban hajlongó, de azért kellő erővel bíró gitárjátéka szolgáltatja az alapot, Chritus hangja pedig – ha ez egyáltalán lehetséges – még ozzysabb. De például az olyan fuzzos, érdekesen surrogó-kerregő-nyikorgó dal, mint a hihetetlen elnevezésű Crocodilians And Other Creepy Crawling Shhh... (ez amúgy a személyes kedvencem) már igazi, hamisítatlan Goatess, Peter Svensson basszusfutamát akar Cisneros mester is írhatta volna a Sleepből, mint ahogy a kissé vidámabb hangvételű, záró Good Moaning, vagy a stoneresebb Shadowland is megvillantja a Goatess legszebb erényeit: megjegyezhető refrének, tiszta, ám erőteljes énekdallamok, és betonbiztos alapozás. A kolompos Silent War pedig akár egy Orchid-dal is lehetne, igaz, ők meg amúgy is akkora Sabbath-epigonok, hogy ezen kár többet merengeni.

A Purgatory... egyetlen negatívuma az, hogy minden dal épp egy kicsivel hosszabb, mint kellene, a nyitó Moth To Flame például helyből tizenegy perces, és igazság szerint hiába tetszik, nem érzem, hogy feltétlenül lenne benne annyi. Így aztán a több mint órányi anyag az első néhány hallgatásra kissé össze is mosódik, nehezebb megkülönböztetni a témákat, igaz, ha rászánod az időt, már minden a helyére kerül. Kérdés persze, hogy ki ad négy-öt hallgatásnyi esélyt manapság egy ilyen hosszú lemeznek, ha nem fogja meg maradéktalanul elsőre? A Lepkeégetés amúgy azt is szépen megmutatja, hogy Chritus lemezgyűjteményében nem csak az ozzys Sabbathok figyelnek ott, hanem a Led Zep-katalógus is.

Egyéni ízlés kérdése, ki melyik Chritus-mű mellett teszi le a voksát, én per pillanat épp a Goatesst tartom egy kicsikét jobbnak, de azért nyolcasnál többre – az említett negatívumok miatt – ezt sem kóstálnám. Ettől függetlenül a stílus szerelmeseinek természetesen ugyanúgy kötelező, mint a Gates Of Flesh.

 

Hozzászólások 

 
+2 #5 From The Delta 2016-06-22 11:23
Hibátlan lemez és nem is tűnik olyan hosszúnak, mint amilyen. Beszippant és visz magával.
Idézet
 
 
+5 #4 ntsouth 2016-06-15 22:07
Igaz, hogy ritkán hallgat meg az ember manapság többször ilyen hosszú lemezeket, de itt minden a helyén van, érdemes esélyt adni neki. Doomban idén nálam ez viszi a pálmát, a stoner(es) mezőnyben pedig a Wo Fat - gondolom, róluk is olvashatunk majd... :)
Idézet
 
 
+8 #3 BSND 2016-06-15 13:57
Idézet - Tom:
Mindig elcsodálkozok azon, hogy ebben a manapság "divatos" stílusban, mikor ennyi banda nyomul, mégis hoznak bandák egyszerű, mégis akkora riffeket, hogy a szemem könnybe lábad, mikor meghallom őket. Itt is van egy pár, a Silent Wart különösen imádom. Akár Orchid dal is lehetne, ha nem lenne jobb, mint az Orchidtól bármi. De ez csak az én véleményem. :-)

Király, hogy írtatok róla.

Nem vagy egyedül ezzel a véleménnyel, szerintem ez a banda messze jobb a stílus hype-olt csapatainál. Már az új bandákra gondolok természetesen, ugyanis én a Goatesst is közéjük sorolom, bármennyire is régi arcok csinálják. A mai doom-dömping kimondottan erős bandákat dob a felszínre folyamatosan, szóval nem akarok sírni, de itt is megfigyelhető az, hogy pont a legjobbak nem kapnak akkor rivaldafényt, mint megérdemelnék.
Idézet
 
 
+8 #2 Tom 2016-06-15 11:31
Sajnos a koncertre nem mentem el, de ez műfajában egy igencsak jó lemez véleményem szerint.

Mindig elcsodálkozok azon, hogy ebben a manapság "divatos" stílusban, mikor ennyi banda nyomul, mégis hoznak bandák egyszerű, mégis akkora riffeket, hogy a szemem könnybe lábad, mikor meghallom őket. Itt is van egy pár, a Silent Wart különösen imádom. Akár Orchid dal is lehetne, ha nem lenne jobb, mint az Orchidtól bármi. De ez csak az én véleményem. :-)

Király, hogy írtatok róla.
Idézet
 
 
+7 #1 Dookie 2016-06-15 09:51
Hatalmas, ahogy a koncert is az volt!!!
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Kereső

Friss

Hozzászólások

Galériák

 

The Winery Dogs - Budapest, Barba Negra Music Club, 2016. február 17.

 

Orphaned Land - Budapest, Club 202, 2013. október 4.

 

Riverside - Budapest, A38, 2013. május 23.

 

Suicidal Tendencies - Budapest, Zöld Pardon, 2012. július 11.

 

Dark Tranquillity - Budapest, Dürer Kert, 2010. október 14.

 

Whitesnake Tribute Band - Budapest, Petőfi Csarnok, 2010. május 4.