Shock!

Dacára az alig leplezhetően Exodus-hatású logónak, ez nem valami Bay Area-irányú retro thrash, hanem egyfajta black/death metal, hol egyik, hol másik stílus dominanciájával, ezer különböző összetevőből. Pontosabb képet nehéz lenne adni róla, mert a csapat változatosságra és komplexitásra való törekvése inkább eklekticizmusba ment át.

Az album első felébe nem átallottak a norvégok négy, egyenként hat perc fölötti szerzeményt sűríteni és bár mindegyikben felbukkan egy csomó klassz elképzelés, időnként túl sokat markolnak, vagyis nincs meg a számokban a kellő folytonosság. Hallhatunk pl. melodikus death témákat skandináv módra, My Dying Bride ihlette vonós betéteket, tipikus blackes darálást, sőt dallamos éneket is az Ole nevű vokalistától - de mindezt legalább nem az egyes dalokon belül! Nem mindig.

Talán az Ember (azaz zsarátnok...) az első olyan tétel, ahol a kompozíciót igazán ügyesen sikerült megragadni szerkezeti szempontból. Itt is egymás sarkát tapossák a zenei ötletek, hogy ilyen képszerűen fejezzem ki magam, viszont egytől egyig jók és a túlzásba vitt összetettség csapdáját is szerencsésen elkerülte a banda. Vannak még nagyszerű pillanatai a lemeznek, mint az A Structure Of Souls, a Renewal (nem Kreator feldolgozás!) vagy a megrendítően szép, instrumentális Where Sleep Is Rest, a következő anyagra majd ilyenekből kellene több. Némi stílusigazítás után komoly ígéret is lehet még az Extol!