Shock!

március 19.
kedd
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Ektomorf: Aggressor

0908ektomorfKemény dió itthon az Ektomorf témája, nem nagyon lehet belefutni a neten olyan cikkbe, posztra, hírbe a zenekarról, amely alatt nem alakul ki viszonylag gyorsan parázs vita. Nehéz megítélni, miből tevődik össze, hogy ennyire megosztó a banda: nyilván a zene és a szövegvilág kockázatmentes, szimpla volta éppúgy benne van, mint a mintaképek máig egyértelmű hatása, meg persze az is, hogy aki Magyarországról elér valamit, annak egyből megjelennek az ellenzői, eladta magát, ez meg az segített, nagyképű seggfej lett, miért nem inkább XY / YX / én vetettem meg a lábamat külföldön is, amikor sokkal jobb vagyok, és a többi, és a többi. Meg persze azon trollokról se feledkezzünk meg, akik simán csak jó lehetőséget látnak egy-egy Ektomorf-vonatkozású írás alatt az ízes cigányozásra (más kérdés, becsomagolják-e ezt vagy sem). Szóval komplex témakör ez az egész, nem is akarok igazságot tenni benne – a zenekar sem foglalkozik különösebben ezekkel a hangokkal, mennek előre, és jól el is boldogulnak fő piacukon, Németországban.

megjelenés:
2015
kiadó:
AFM
pontszám:
7 /10

Szerinted hány pont?
( 34 Szavazat )

Az Aggressor a magyarul elkövetett, illetve akusztikus anyagokat is számolva már a tizenharmadik lemez a sorban a bandától, és alapvetően most is ugyanazt a stílust képviseli, mint az eddigiek. Farkas Zotya tulajdonképpen a '90-es évek eleje óta ebben a groove-os, zúzós, durva muzsikában utazik, és nem akarom azt mondani, hogy mindig totálisan ugyanazt csinálja, mert ez nem lenne igaz, de kétségtelen, hogy a csapat nem tartozik a világ legváltozatosabb zenekarai közé. Ebből a szempontból az Aggressor is vérbeli Ektomorf-lemez: kíméletlen, faékre hajazóan bonyolult felépítésű, arcbamászó riffekkel és szövegekkel operáló muzsika, ami viszont éppen emiatt azonnal át is jön. Nincs zsákbamacska, nem kell rajta gondolkodni, nincs rajta mit elemezni, viszont ha összeáll náluk a kép, ezek a groove-ok ma is rendesen bemozdítják az embert.

Nem állítom, hogy fanatikusan követem a csapat minden lépését, de azért meg szoktam hallgatni a lemezeiket, és ebből a szempontból sem érzek különösebb kilengéseket náluk az utóbbi tizeniksz évben (a korai érához képest azért persze bőven volt honnan felfejlődniük). Mindegyiken akadnak állati jól elkapott dalok és középutasabb, átlagos zúzdák, most sincs ez másképp: a Corpsegrinder mesterrel megerősített Evil By Nature nyers, zsigerforgató brutalitása, irgalmatlan súlyú gitárhegyei, a klipes Holocaust tomboló agressziója vagy a Move On törzsi szaggatása most is odavág. És ugyan Zotya köztudottan nem szereti a cavalerázást, utóbbi dal kapcsán nem tudom megkerülni ezt, ha ugyanis Max énekelné, simán ott szerepelhetne akármelyik Soulfy-lemezen. Sőt, az utóbbi két Soulflynak mondjuk jót is tenne, ha ott szerepelne rajtuk, maradjunk ennyiben... De természetesen akadnak óvatosan kísérletezősebb darabok is, mint például az Emotionless World vagy a Scars is, ahol ugyan igen minimalista dallamok színesítik a szokásos brutalizálást, de így is jól működnek. Szintén nem nevezném Ekto-szinten tipikusnak a You're Not For Me hosszú, hipnotikus-effektezős lezárását, amely aztán szinte észrevétlenül úszik át a Memento kellemes, akusztikus-etnós outrójába.

A szokás szerint Tue Madsen által kreált hangzás most is ott van, a gitárok különösen erőteljesen robbannak, és ugyan én személy szerint jobban szeretem az ennél vaskosabb, testesebb dobhangzást, összességében ez is passzol ide. Zotya szövegírásban továbbra sem tör Neil Peart babérjaira, de végső soron Max Cavalera is ugyanabból a vékony közhelyszótárból dolgozik legalább a Chaos A.D. óta, szóval az ilyesmi bocsánatos bűn, a metal mögött nem is feltétlenül kell hiperkomplex gondolatiságnak meghúzódnia. A továbbra is nagyon szögletes, hunglish kiejtés viszont határozottan zavaró tud lenni néhol, ezen szerintem még akár ennyi év után sem lenne késő dolgozni egy kicsit.

Az Ektomorftól nem kell zenei forradalmat vagy filozófiát várni, de ha némi nyers erő és rombolás a vágyad, továbbra is lehet számítani rájuk. Akadnak dalok a lemezen, amelyek inkább csak besimulnak a többi közé, és talán sok is ez a 46 perc ebből a viszonylag egydimenziós muzsikából, de az Aggressor igazság szerint még így is meggyőzőbb, mint mondjuk az említett utolsó két Soulfly.

 

Hozzászólások 

 
+1 #9 RobertThorn 2015-12-23 07:55
Kár, hogy az akusztikus témákat csak ritkán nyomják, mert szerintem van hozzá érzékük, ügyesen hangszerelik meg ezeket a részeket (akár Tue a felelős ezért, akár nem) és még a bennük nyomott gitárszólók sem böték. Kár hogy ezt a fajta komplexitást csak szökőévente teszik be a dzsampolósnak szánt gitártémákba is, biztosan tök jó dolgok lehetnének belőlük.
Amúgy a cavalerázás mellett lassan a sztetikekszezés t is lehetne velük kapcsolatosan emlegetni, legalábbis az Emotionless World eléggé Wayne stílusát idézi.
Egyébként nincs olyan nagy komoly gond a lemezzel, én előzetesen milliószor rosszabbra számítottam.
Idézet
 
 
+6 #8 józsi 2015-12-22 17:13
Idézet - Dead again:
Sajnos nekem nem jött át ez a lemez, úgy ment át rajtam, mint a kínai kaja. Ismét ellőttek azért egy kis nyúlást (Damned Nation - Edgecrusher - amúgy az előző lemeznél a Ten plagues dalnál feltűnt valakinek a pofátlan Roots bloody roots nyúlás? És akkor ne Cavalerázzunk) . . . de az ilyen megesik.

Ami mellett viszont nem igazán tudok elmenni: Zotya 40 éves. És már nem számolom hanyadik lemez óta ugyanarról énekel, hogy kibasztak vele, hogy minden szar, hogy az adott személy így meg úgy használta ki, meg verte át, de ő kemény mint a kád széle és feláll meg minden. Most komolyan, ilyen nehéz normális arcokkal körbevennie magát? Nem hiszem el, hogy nem képes normális embereket találni a nagyvilágban. Tudom, hogy ez a zene és a szövegek nem egy agysebészet, és ez illik ehhez a fajta muzsikához, de ez volt az első lemez, aminél ez eszembe jutott.

Szóval, összességében, nekem 6/10.



Szerintem ne vedd olyan komolyan ezeket a dalszövegeket.
Idézet
 
 
+13 #7 Dead again 2015-12-22 15:43
Sajnos nekem nem jött át ez a lemez, úgy ment át rajtam, mint a kínai kaja. Ismét ellőttek azért egy kis nyúlást (Damned Nation - Edgecrusher - amúgy az előző lemeznél a Ten plagues dalnál feltűnt valakinek a pofátlan Roots bloody roots nyúlás? És akkor ne Cavalerázzunk) . . . de az ilyen megesik.

Ami mellett viszont nem igazán tudok elmenni: Zotya 40 éves. És már nem számolom hanyadik lemez óta ugyanarról énekel, hogy kibasztak vele, hogy minden szar, hogy az adott személy így meg úgy használta ki, meg verte át, de ő kemény mint a kád széle és feláll meg minden. Most komolyan, ilyen nehéz normális arcokkal körbevennie magát? Nem hiszem el, hogy nem képes normális embereket találni a nagyvilágban. Tudom, hogy ez a zene és a szövegek nem egy agysebészet, és ez illik ehhez a fajta muzsikához, de ez volt az első lemez, aminél ez eszembe jutott.

Szóval, összességében, nekem 6/10.
Idézet
 
 
+4 #6 James Smith 2015-12-21 13:20
Az Evil by Nature hihetetlen jó lett. Az album meg hozza az elvárható színvonalat.
Idézet
 
 
+12 #5 Bekre Pál 2015-12-20 13:42
Extrém "jó ebédhez szól a nóta". :)
Idézet
 
 
+3 #4 bjorn 2015-12-20 13:08
szerintem ez egy picit jobb mint az utóbbi sok. elég sokszor meghallgattam. a külföldi kiadós lemezeik közül talán ez a legjobb.
nekem máig a Hangok az etalon mondjuk (ja meg a demók :)). nem, de komolyan
Idézet
 
 
+1 #3 shmonsta 2015-12-20 12:46
Nemrég pozitívat írtam a zenekarról egy ilyen fent is említett fikázó kommentáradatba n. Napokig jöttek a gyűlölködő hozzászólások :)
Idézet
 
 
+10 #2 Sárvári Gábor 2015-12-20 12:42
Én csípem őket! Szerintem megérdemlik a sikert. Örülök neki hogy folyamatosan haladnak előre, nekem az albumaik is fekszenek. Remélem még sok sikeres év áll előttük.
Idézet
 
 
+4 #1 Codename333 2015-12-20 11:36
Szerintem korrekt anyag lett.Se több se kevesebb.De kb ennyit is vártam tőlük.Semmi egetrengetőt de mégis oylat amivel elvagyok.A 7es pontszám korrekt neki
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Motörhead - Budapest, Sziget fesztivál, 2011. augusztus 10.

 

Magma Rise - Budapest, Club 202, 2011. május 11.

 

Poisonblack - Budapest, Dürer Kert, 2010. november 6.

 

Pain of Salvation - Budapest, A38, 2010. október 24.

 

ZZ Top - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2009. október 15.

 

Watch My Dying - Budapest, Kultiplex, 2007. július 11.