Shock!

március 19.
kedd
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Dee Snider: Leave A Scar

deesnider_cDee Snider Jamey Jasta segítségével összerakott, három évvel ezelőtti For The Love Of Metal szólóalbuma igen sikeres visszatérésnek bizonyult – bár, mint azt akkor is írtam, szerintem annak a lemeznek, vagy legalábbis egy hasonló variánsának 2000 környékén kellett volna kijönnie ahhoz, hogy a nosztalgiázáson túlmenően is érdemben láthatóvá tegye a színtéren a Twisted Sister legendás frontemberét. Mindegy, ez a vonat már elment, de Dee a jelek szerint kedvet kapott a stabil jelenléthez, és máris itt a folytatás.

Legutóbb egy kimondottan karcos, durva album készült, most pedig – csaknem három évtized óta először – Snider mester úgy érezte, hogy dalszerzőként is akad mondanivalója, így ő is belefolyt a számok kialakításába. Én mindenképpen ennek tudom be, hogy az új anyag a súlyosság megőrzése mellett is dallamosabb vonalvezetésű lett a For The Love Of Metallal összehasonlítva. Ez leginkább néhány dal melodikusabbra szabott vonalvezetésében, refrénekben, riffekben érhető tetten, de azért nincs szó váltásról. Tömény, horzsoló gitárokkal, kemény, feszes tempókkal operál az anyag, ám ha mondjuk old school S.M.F. vagy, és az előző albumot túlbrutalizáltnak találtad, lehet, hogy a kórusban erős All Or Nothing, a Silent Battles vagy a szerintem talán legjobb, kiváló dallamokkal operáló S.H.E. révén ezúttal könnyebb lesz a barátkozás.

megjelenés:
2021
kiadó:
Napalm
pontszám:
8 /10

Szerinted hány pont?
( 14 Szavazat )

A fentiek mellett akad még pár igen markáns darab az anyagon, így például a nyitó, feszes riffjeivel erősen a modern kori Acceptre hajazó I Gotta Rock, a húzós Down But Never Out vagy a nagyívű refrénnel taroló Before I Go, netán a záró, szépen felépített Stone. Az Accept amúgy több ponton is visszaköszön, ami talán érdekes, talán nem – hallás után egyébként tuti rámondtam volna a soundra is, hogy Andy Sneap volt a producer, de nem, Jasta és Nick Bellmore felelt a produkcióért. Mindegy, ez részletkérdés, nagyon nincs mit túlelemezni sem a zenén, sem a dalokon, ez egy direkt, arcbamászó lemez, nem kell rajta gondolkodni, minden teljesen nyilvánvaló és kulcsra kész, egyből üt a végeredmény. Pár töltelék sajnos becsúszott (Crying For Your Life, In For The Kill), és a Cannibal Corpse frontemberével, George „Corpsegrinder" Fisherrel megerősített Time To Choose is inkább csak kuriózumként érdekes, mint dalként, de összességében meggyőző, amit hallunk.

Aki új We're Not Gonna Take Itre vágyik, csalódni fog, de a fókuszban azért természetesen ezúttal is Dee barátunk továbbra is óriási, a fénykort idéző hangja és áradó, lendületes, mániákus előadásmódja áll. Vagyis ha szereted ezt a karcos, összekeverhetetlen orgánumot, már helyből nyert ügyed van, mert ez itt tényleg száz százalék Snider, még ha 2021-es köntöst is öltött. Nem mondom, hogy tíz év múlva klasszikus alapműként emlegetjük majd a Leave A Scart, de itt és most ez egy jól hallgatható, szórakoztató metállemez – néha pont ennyi kell, és kész.

 

Hozzászólások 

 
#3 Scarecrow 2021-09-19 09:25
Meg nem mondom miért, de nekem nagyon bejön ez a lemez.
Idézet
 
 
#2 warmwetcircles 2021-09-17 09:22
Szerintem nagyon jó!
A cikk jól leírja, milyen zenére is számíthatunk. Ha nem akarsz megfejteni, csak önfeledten élvezni a metalt, akkor jó helyen jársz.
Szimpatikus figura, jó énekes, kiváló frontember.
Sokáig elment mellettem a TS utáni pályája, és ha '18-ban nem Jastával kollaborál, talán még ma is így lenne. Igen, csak Jasta miatt hallgattam meg a For the Love of Metalt, úgyhogy neki köszönhetem, hogy Dee Dnider gyerekkorom után, így 40+-osan újra kedvenc.
Szeretem a Broadwayes, és a '16-os lemezét is.
Idézet
 
 
#1 ma 2021-09-17 07:20
Hosszabb kihagyás utáni visszatérést követően viszonylag kevés példa van arra, hogy sikerüljön szinten maradni, vagy magasabbra lépni. Accept és a Stryper. A többség stabilan kisebb nagyobb lépésekben lefelé halad. (Tesla, LA Guns, Steven Pearcy, Backyard Babies, Pretty Boy Floyd, Whitesnake stb.)

Szerintem itt is az a helyzet, hogy az előző lemez nagyon jó volt, ez sem rossz, de harmadik már nem kéne.
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Queensryche - Budapest, Club 202, 2013. október 23.

 

Mátyás Attila Band - Budapest, A38, 2011. július 2.

 

Roger Waters - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2011. június 22.

 

Symphony X - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 14.

 

After All - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 11.

 

Wackor - Budapest, Wigwam, 2005. március 18.