Shock!

március 28.
csütörtök
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

British Lion: The Burning

britishlion_cSteve Harris számára bizonyára sokat jelent a British Lion, ha még az Iron Maiden bokros teendői közé is beszuszakolja második zenekarának ügyeit. Az eleinte hobbiprojektnek tűnt formáció ha nem is nagyon aktívan, de rendszeresen koncertezget – pár éve hozzánk is eljutottak –, és hét és fél év alatt összeállt a második nagylemez is. Lelkesedni viszont most sem nagyon tudok, és a teljesen borult Harris-fanokat leszámítva a többség alighanem hasonlóan lesz majd ezzel.

Steve vaskezű zenekarvezetőként, dalszerzőként a rocktörténelem egyik legnagyobb csapatává tette az Iron Maident, de az évek során azért többször is bebizonyosodott: távolról sem tévedhetetlen. Blaze Bayley leigazolását nem feltétlenül akarom itt felemlegetni (baromi régen volt, ráadásul aránylag gyorsan korrigálták is a hibát), de 'Arry producerként például messze nem tartozik a világligás topligába, kvázi A&R-osként pedig kimondottan érthetetlenül válogat. Nem is feltétlenül gyerekeinek bandáira gondolok (bár Laureen Harris vagy a The Raven Age Maiden-turnékon történt erőszakos nyomatása sem tűnt éppen profi húzásnak, főleg a produkciók ismeretében), hanem az olyan, szintén éveken át világszerte körbehurcolt bandákra, mint a Dirty Deeds vagy a Stray. És nem véletlenül hozom fel pont ezeket, hiszen a British Lion is ilyen féltő gondoskodással terelgetett reménységként indult, csak aztán Harris annyira megszerette őket, hogy végül beszállt hozzájuk. Viszont a zenekar ettől még sajnos menthetetlenül középszerű maradt a mai napig.

megjelenés:
2020
kiadó:
S. Harris Holdings
pontszám:
6 /10

Szerinted hány pont?
( 20 Szavazat )

A legtöbb friss recenzió kiemeli, hogy a The Burning jobb, érettebb, színvonalasabb az első lemeznél (amely a biztonság kedvéért még Steve neve alatt jött ki hivatalosan). Ez talán tényleg így is van, viszont még sajnos mindig kevés az üdvösséghez: úgy is fogalmazhatok, hogy a debüt sem volt hallgathatatlan, és ez az új anyag sem rejt semmi igazi érdekességet. Vagyis lényeges szintbeli különbséget, jelentős minőségi ugrást én a magam részéről nem igazán érzékelek. A British Lion továbbra is azt a jellegzetesen brites ízvilágú hard rockot nyomja, mint legutóbb: a stílusról olyan nevek jutnak az ember eszébe, mint a UFO, a Uriah Heep, a Thin Lizzy vagy a Magnum. Ugyanakkor feltűnő, hogy némileg maidenesebb most ez az anyag a bemutatkozásnál. Harris összekeverhetetlen játéka, dalszerzői fogásai miatt persze alapból is megkerülhetetlen a párhuzam, de ezúttal konkrét témák szintjén is több a hasonlóság, halld az olyan tételeket, mint a City Of Fallen Angels, a címadó, a Lightning, netán a Bible Black. Nem mondanám, hogy ezek a dalok tokkal-vonóval együtt mehetnének a következő Maiden-lemezre, mert azért nem ilyen egyszerű az ábra, de ha belefülelsz valamelyikbe, érteni fogod, mire gondolok. Szerintem ez a leglényegesebb eltérés az első albumhoz képest, nem pedig a színvonal.

A British Lion-dalok ugyanis sajnos továbbra is reménytelenül közepesek. És igen, nyugodtan jöhet nekem bárki azzal, hogy de hát ez meg az a téma milyen jó – nem vitatom, tényleg sok szépen elkapott gitárdallam, szóló, basszusfutam (nyilván), hangszerelési megoldás akad a dalokban, több tétel is kifejezetten ígéretesen indul, aztán valahogy mégsem történik bennük semmi. Richard Taylor énekes színtelen hangja, energiamentes, viszont határozottan maníros stílusa biztosan főszerepet játszik abban, hogy több hallgatás után is összefolynak a dalok, de azért nem írnám kizárólag a frontember számlájára a dolgot: ez a zene önmagában sem túl érdekfeszítő. Ha egyetlen dallal kellene érzékeltetnem, mi bajom a British Lionnal, alighanem a Last Chance lenne az, amely tényleg amolyan állatorvosi lóként hordja hegybe a banda összes gyenge pontját: harmadrangú, a '90-es évek derekát idéző Harris-témák keverednek milliószor hallott hard rockos megoldásokkal, aztán bejön a kimódolt, természetellenesen hangsúlyozott ének, a bridge és a refrén fantáziátlansága, illetve az óóóóózás pedig a Blaze-éra legfantáziátlanabb pillanatait idézi. És amennyiben mindez nem lenne elég, még el is húzzák hat percig az egészet... De hasonló kapufa a melodikus Legend vagy a húzósabb, fémesebb Spitfire is. Utóbbi már akár kislemez B-oldalas Maidennek is elmenne a zene alapján, de aztán jön Taylor, és módszeresen agyonveri az egészet ezzel a béna, töketlen, kreativitástól és lendülettől mentes előadásmóddal. A Land Of The Perfect People-hoz szintén csak egy jó énekes hiányzik, aki képes lenne szívvel-lélekkel megtölteni az alapokat, adni nekik valami konkrét fazont. A hangzás egy fokkal talán jobb az első anyagénál, de nem túl dinamikus, sajnos ezen a téren is a '90-es évek közepének és második felének Maidenjének szelleme lengi be a The Burninget.

Mint írtam, tényleg összeszedettebb ez az anyag az elsőnél, de azért nem annyival, hogy ezt a pontszámban is kifejezésre juttassam. Harris egy élő legenda, aki minden tiszteletet megérdemel, sok örömöt kívánok neki ezzel a nyilvánvaló szerelemprojekttel is, de sajnos továbbra sem tudom őszintén ajánlani a Brit Oroszlánt. Nem nevezném rossznak ezt az egészet, de sajnos jónak sem.

 

Hozzászólások 

 
#18 Asidotus 2020-02-20 10:36
Idézet - Montsegur:
Idézet - warmwetcircles:
Off
Ha már szóba került, az idei Magnum egész jó lett.


Engem is megleptek, tényleg jó.

Engem eddig elkerült a Magnum, vagy én őket, de most meghallgattam az új lemezt, a Serpent Rings-t, és bizony nagyon bejött.
Idézet
 
 
#17 Igor Igorovics 2020-02-19 22:33
Idézet - sbxslade:
Idézet - Valentin Szilvia:
...nemrég lenégypontoztam egyik ős-kedvencemet, a Die Kruppsot és lehétpontoztam kedvenc Lindemannomat...


igen pont eszembe jutott, hogy meg favorit zenekarkent is siman le merted huzni a Krupps lemezt, mondvan egyszeruen rosszul sikerult. az a 10/4 tokeletesen elmondott mindent es akarva/akaratlanul is volt abban a kritikaban egy kis "kedves zenekar, bek**hatjatok" jellegu odaszuras :)


@Adam - tuloztam, meg nyilvan nekem sem ettol lesznek almatlan ejszakaim. egyszeruen a 6-7 pont egy ilyen neutralis sav ami gyakran nem ad teljes kepet. tudom, mit szamit, meg kell hallgatni a zenet es vagy tetszik vagy nem, de sajnos manapsag sokaknak nincs ideje szemezgetni a rengeteg zenebol, amivel dunat lehet rekeszteni, emiatt a pontok igenis mervadoak. meglatok egy 10/10-et, biztosan meghallgatom. 10/2? muszaj hallanom, mi benne ennyire rossz :D 6-7 pont? sokadszorra az ember mar csak huzza a szajat, mert ismet egy "becsuletes iparosmunka semmi tobb" es inkabb bele sem hallgat, mert tudja mire szamithat.

death metal UG par eve nagyon durvan lehuzott egy alapvetoen jo albumot pusztan a banda hozzaallasa miatt - kiraly hangzas, technikas jatek, szokasos atlag feletti szinvonal, masik bandanak siman bevagtak volna ra egy kover kilencest, de ettol a bandatol kovetkezetesen biztonsagi jatek az egesz es inkabb vartak volna 1-2 evet a felvetellel vagy csinaltak volna valami teljesen mas zenei projectet, mindenesetre ezt igy hiba volt kiadni.
a banda jelentkezett vagy interjuban reagalt(?), hogy tudjak ertekelni, ha normalis ervekkel vannak lehordva a sarga foldig - ellentetben azzal, amikor a kritikus kinlodva maszatol mert kinos volna leertekelni egy kult bandat. ezzel nem azt mondom, hogy a shockon maszatolas menne :) csak neha egy duhbol adott alacsonyabb pontszam kifejezobb tud lenni.


ugyanakkor a 10/6-7 eleg jol definialja a rock/metal jelenseget az utobbi evekben: langyos, semmi extra, (on)ismetlesek tomkelege, emlekezetes pillanatok csak elvetve... gondolom most majd mindenki a fejemhez vagja, hogy de hat mirol beszelek, hiszen az XYZ uj albuma a mufaj uj allocsillaga blablabla. igen vannak nagyon jo zenek, csak nagyitoval kell keresni, meg neha kicsit a mufaji hatarokon kivul...

Persze, hogy sok van az átlagból, hiszen az átlag egyik ismérve, hogy sok van belőle. :) Másrészt persze, hogy sokan ezt így érzik, mikor a legnagyobb videomegosztó is folyamatosan dobálja fel full albumokat, a kiadók meg a bandák is töltögetik fel a korábbi albumaikat, de sokszor már a megjelenés napján fel is rakják a komplett albumukat is. A gyanútlan rajongó persze mindenbe belehallgat, aztán meg nem érti, hogy miért laposodik el a zenehallgatás, miért csökken az élvezeti értéke.
Idézet
 
 
#16 saszi 2020-02-19 22:05
Nekem tetszik
Idézet
 
 
#15 Ric$ 2020-02-19 13:59
Idézet - Marci:
Idézet - Ric$:
Idézet - kamikaze:
itt azért nincs szélsőségesen és főleg rendszeresen mellényúlás, mint pl. a MHH-nál, ahol talán már tudatosan és folyamatosan felül pontozzák a bandákat. .


Ezt rendre én szoktam megkapni, néha teljesen jogosan, viszont mindig is vállaltam, hogy szubjektívan pontozok, nem pedig objektívan. Finoman szólva... :D
Nyilván van olyan lemez, amire ma már kevesebbet adnék, olyan is, amire többet, de minden kiosztott pontomat vállalom. (Még ha nem is mindet büszkén, hahaha.) Azt viszont elmondom: tudatosan felülpontozás nincsen. Sem utasításra, sem máshogy. (Nem akarom a mundér becsületét védeni, és nem is tartozik a tárgyhoz, csak ezt megláttam, és mondom írok egy lábjegyzetet. :) )

A British Lion lemez meg egy érdekes kérdés. Az első szerintem felháborítóan semmilyen volt. Ezt pár hallgatás után kifejezetten megszerettem. Aztán eltettem, hallgattam mást, majd most elővettem, és sajnos az a helyzet, hogy tényleg nem több 5-6 pontnál. Kár érte.

Azért a Bali gyereket csak sikerült elmarni a Dalriada lepontozása után.


Ezt az esetet nem tudom, Dávid még azelőtt jött el, hogy én odakerültem volna.
Idézet
 
 
#14 Montsegur 2020-02-19 13:37
Idézet - warmwetcircles:
Off
Ha már szóba került, az idei Magnum egész jó lett.


Engem is megleptek, tényleg jó.
Idézet
 
 
#13 Marci 2020-02-19 13:30
Idézet - Ric$:
Idézet - kamikaze:
itt azért nincs szélsőségesen és főleg rendszeresen mellényúlás, mint pl. a MHH-nál, ahol talán már tudatosan és folyamatosan felül pontozzák a bandákat. .


Ezt rendre én szoktam megkapni, néha teljesen jogosan, viszont mindig is vállaltam, hogy szubjektívan pontozok, nem pedig objektívan. Finoman szólva... :D
Nyilván van olyan lemez, amire ma már kevesebbet adnék, olyan is, amire többet, de minden kiosztott pontomat vállalom. (Még ha nem is mindet büszkén, hahaha.) Azt viszont elmondom: tudatosan felülpontozás nincsen. Sem utasításra, sem máshogy. (Nem akarom a mundér becsületét védeni, és nem is tartozik a tárgyhoz, csak ezt megláttam, és mondom írok egy lábjegyzetet. :) )

A British Lion lemez meg egy érdekes kérdés. Az első szerintem felháborítóan semmilyen volt. Ezt pár hallgatás után kifejezetten megszerettem. Aztán eltettem, hallgattam mást, majd most elővettem, és sajnos az a helyzet, hogy tényleg nem több 5-6 pontnál. Kár érte.

Azért a Bali gyereket csak sikerült elmarni a Dalriada lepontozása után.
Idézet
 
 
#12 Ric$ 2020-02-19 13:24
Idézet - kamikaze:
itt azért nincs szélsőségesen és főleg rendszeresen mellényúlás, mint pl. a MHH-nál, ahol talán már tudatosan és folyamatosan felül pontozzák a bandákat. .


Ezt rendre én szoktam megkapni, néha teljesen jogosan, viszont mindig is vállaltam, hogy szubjektívan pontozok, nem pedig objektívan. Finoman szólva... :D
Nyilván van olyan lemez, amire ma már kevesebbet adnék, olyan is, amire többet, de minden kiosztott pontomat vállalom. (Még ha nem is mindet büszkén, hahaha.) Azt viszont elmondom: tudatosan felülpontozás nincsen. Sem utasításra, sem máshogy. (Nem akarom a mundér becsületét védeni, és nem is tartozik a tárgyhoz, csak ezt megláttam, és mondom írok egy lábjegyzetet. :) )

A British Lion lemez meg egy érdekes kérdés. Az első szerintem felháborítóan semmilyen volt. Ezt pár hallgatás után kifejezetten megszerettem. Aztán eltettem, hallgattam mást, majd most elővettem, és sajnos az a helyzet, hogy tényleg nem több 5-6 pontnál. Kár érte.
Idézet
 
 
#11 warmwetcircles 2020-02-19 12:40
Off
Ha már szóba került, az idei Magnum egész jó lett.
Idézet
 
 
#10 warmwetcircles 2020-02-19 12:31
Nekem tetszik.
Olyasmi érzésem van a zenével kapcsolatban, mintha Harris hallott volna néhány ’95 környéki kiadatlan Rainbow demót, aztán pár év múlva felbukkant volna a fejében néhány részlet nagyon halványan, és úgy döntött, hogy ezeket a halványan sejlő dallamokat most megcsinálja a BL-nel. Persze a bőréből nem kibújva. Aztán még eszébe jutott, hogy az X-faktorra is írt pár nótát, csak akkor azokat nem fejezte be, és majd most. Éppenséggel nem csodálkozom azon sem, hogy Ádámnak a Magnum is eszébe jutott.
Viszont egy kissé olyan érzésem is van, hogy az énekdallamok Andy Derisesek. (Nem a hangra, vagy a kvalitásokra gondolok, csak néhány dallamfordulatr a.)
Egyébként, ha még az internet előtti időkre gondolok, mikor még nem volt ilyen dömpingszerűen elérhető a rock/metal, egy lemezbolti belehallgatás után simán megvettem volna, és nem is kellett volna jóra hallgatnom. Most már azért hogy lemezek ezreivel lehet összevetni, vannak fenntartásaim.
Mindenesetre tetszik.
Idézet
 
 
#9 Verebélyi Gábor 2020-02-19 10:12
Sziasztok!Szere tem a Maiden-t, de ettől még egy percre sem gondolom úgy, hogy feltétlenül be kell szerezzek egy középszerű lemezt, amiben egykori kedvencem basszerosa játszik. A újságírás, a lemezajánlók vagy kritikák egyébként is szubjektív vélemények, bármennyire is igyekszik írója objektív maradni. Nálam pont ettől izgalmas a történet, kíváncsi vagyok a kedvenc zenei oldalaim és egyetlen újságom recenzióira. Aztán meghallgatom a lemezt, elmegyek a koncertre, és attól lesz az enyém... vagy sem... Nálam pl. az új Turbo, Thy Catafalque, Perihelion, At Nigth I Fly és a Psychotic Waltz ezer pontos... :-DDDD
Idézet
 
 
#8 kamikaze 2020-02-19 08:50
Idézet - ntsouth:
Aki gyakran olvas Shock!-ot, szerintem sejti, hogy mit jelent egy hatos. :D

Meg egy idő után azért csak ki lehet(ett) ismerni a szerzőket is, és annak tudatában értékelni az adott pontszámot. Mindenkinek vannak kedvenc előadói, aki felé húz a szíve, ott gyakran vastagabban fog a ceruza. Ami meg csak szimpatikus, vagy esetleg már kissé közömbös (de fontossága vagy ismertsége miatt mégis ,,kötelező" róla ismertetőt írni), ott általában reálisabb a végeredmény. De még ezek figyelembe vételével is azt lehet mondani, hogy a Shock! pontozási gyakorlata eléggé megbízható, itt azért nincs szélsőségesen és főleg rendszeresen mellényúlás, mint pl. a MHH-nál, ahol talán már tudatosan és folyamatosan felül pontozzák a bandákat. Ami meg olykor elsőre is feltűnően irreális pontszámnak tűnik, ott általában az ismertetőben magyarázatot is ad rá a szerző. Ezzel meg szerintem rendben is van a dolog, mégse érzi magát becsapva az olvasó, ha pl. megveszi a lemezt és az marhára nem olyan, mint amit olvasott róla .Persze ez csak felülpontozás esetén, mert ha leértékel a beszámoló, akkor meg akár pozitív csalódás is lehet a dologból, hogy jobb a zene, mint amire a kritika alapján számítani lehetett. Többnyire azonban csak végig hallgatja, vagy legalábbis belepörget a lemezbe az ember mielőtt vásárol, ritkább az, amikor szinte ismeretlenül megveszi a CD-t. Jól van ez így, ez a 6-os is ,,rendben van" a BL-ra.
Idézet
 
 
#7 sbxslade 2020-02-18 23:18
Idézet - Valentin Szilvia:
...nemrég lenégypontoztam egyik ős-kedvencemet, a Die Kruppsot és lehétpontoztam kedvenc Lindemannomat...


igen pont eszembe jutott, hogy meg favorit zenekarkent is siman le merted huzni a Krupps lemezt, mondvan egyszeruen rosszul sikerult. az a 10/4 tokeletesen elmondott mindent es akarva/akaratlanul is volt abban a kritikaban egy kis "kedves zenekar, bek**hatjatok" jellegu odaszuras :)


@Adam - tuloztam, meg nyilvan nekem sem ettol lesznek almatlan ejszakaim. egyszeruen a 6-7 pont egy ilyen neutralis sav ami gyakran nem ad teljes kepet. tudom, mit szamit, meg kell hallgatni a zenet es vagy tetszik vagy nem, de sajnos manapsag sokaknak nincs ideje szemezgetni a rengeteg zenebol, amivel dunat lehet rekeszteni, emiatt a pontok igenis mervadoak. meglatok egy 10/10-et, biztosan meghallgatom. 10/2? muszaj hallanom, mi benne ennyire rossz :D 6-7 pont? sokadszorra az ember mar csak huzza a szajat, mert ismet egy "becsuletes iparosmunka semmi tobb" es inkabb bele sem hallgat, mert tudja mire szamithat.

death metal UG par eve nagyon durvan lehuzott egy alapvetoen jo albumot pusztan a banda hozzaallasa miatt - kiraly hangzas, technikas jatek, szokasos atlag feletti szinvonal, masik bandanak siman bevagtak volna ra egy kover kilencest, de ettol a bandatol kovetkezetesen biztonsagi jatek az egesz es inkabb vartak volna 1-2 evet a felvetellel vagy csinaltak volna valami teljesen mas zenei projectet, mindenesetre ezt igy hiba volt kiadni.
a banda jelentkezett vagy interjuban reagalt(?), hogy tudjak ertekelni, ha normalis ervekkel vannak lehordva a sarga foldig - ellentetben azzal, amikor a kritikus kinlodva maszatol mert kinos volna leertekelni egy kult bandat. ezzel nem azt mondom, hogy a shockon maszatolas menne :) csak neha egy duhbol adott alacsonyabb pontszam kifejezobb tud lenni.


ugyanakkor a 10/6-7 eleg jol definialja a rock/metal jelenseget az utobbi evekben: langyos, semmi extra, (on)ismetlesek tomkelege, emlekezetes pillanatok csak elvetve... gondolom most majd mindenki a fejemhez vagja, hogy de hat mirol beszelek, hiszen az XYZ uj albuma a mufaj uj allocsillaga blablabla. igen vannak nagyon jo zenek, csak nagyitoval kell keresni, meg neha kicsit a mufaji hatarokon kivul...
Idézet
 
 
#6 ntsouth 2020-02-18 20:48
Aki gyakran olvas Shock!-ot, szerintem sejti, hogy mit jelent egy hatos. :D
Idézet
 
 
#5 Valentin Szilvia 2020-02-18 16:31
Idézet - sbxslade:
az udito kivetel a fonokasszony kb osszes kritikaja, mert kerek-perec megmondja, hogy gondoljon mindenki amit akar, lehet parodiaba fordult az adott zenekar vagy popos tinglitangli, neki megis tokre bejon, imadja, 10/8-9.


:) Cuki vagy, de épp nemrég lenégypontoztam egyik ős-kedvencemet, a Die Kruppsot és lehétpontoztam kedvenc Lindemannomat. De amúgy tény, hogy az utóbbi években nincs már türelmem/dőm direkt rossz lemezeket hallgatni és írni róluk. A Shock! bizonyos korszakában írtam eleget mindenféléről, rengeteg zenekart húztam le, olykor nem is túl cizelláltan, de a világ változik, mi is. Pont az lenne kínos, ha ugyanolyan hévvel kelnénk ki valami ellen, ha nem tetszik, mint régen.
Idézet
 
 
#4 Igor Igorovics 2020-02-18 16:15
Nekem azért nem ennyire rossz a véleményem. Az elődjénél mindenképpen jobb lett, ami azért köszönhető szerintem, a hangsúlyosabb Maiden hatásoknak. Mégis csak ez Arry terepe! Kétségtelen, hogy van az albumon töltelék meg feleslegesen elnyújtott dalok. Ettől függetlenül szerintem simán élvezhető az album, bár a Maidenesebb daloknál önkéntelenül is az ugrik be, hogy mikor jön már Dickinson. :)Most épp az Elysium megy, és mikor a refrénhez ért a szám, a lelki szemeim előtt szinte Bruce jelent meg a szinpadon, ahogy énekel és nyomja a tipikus mozdulatait. Vizuális típus vagyok, na! :)Hát igen Dickinsonnal más lenne... Amúgy nem rossz ez az énekes se, de azért nem Bruce kaliber. Szóval szerintem ez egy élvezhető album. Nem tökéletes, nem kiugró, de szerintem jó és bevallom nekem tetszik.
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Hirdetés

Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Alter Bridge - Budapest, Petőfi Csarnok, 2014. június 11.

 

Testament - Budapest, Zöld Pardon, 2013. június 24.

 

Riverside - Budapest, A38, 2013. május 23.

 

Within Temptation - Budapest, Sziget fesztivál, 2011. augusztus 10.

 

Symphony X - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 14.

 

Stuck Mojo - Budapest, Dürer Kert, 2010. november 2.