Nagyjából tizenöt éve ismertem meg a Brainstormot, és akkoriban, a 2000-es évek elején minden jel arra mutatott, hogy ők lesznek a következő nagy dobás. A Metus Mortis, majd az azt követő, zseniális Soul Temptation messze kiemelte őket a tehetséges fiatal csapatok táborából, és komoly esély mutatkozott arra, hogy szépen kifutják majd magukat. Aztán eltelt egy évtized, a jóslatok pedig sajnos nem váltak be, a Brainstorm ugyanis megmaradt underground kedvencnek, és ha őszinték akarunk lenni, bár szinte kivétel nélkül erős lemezeket jelentettek meg eddig, mára az is kiderült, hogy a csúcspont Soul Temptationt vélhetőleg már sosem fogják tudni túlszárnyalni.
Akkor és ott, 2003-ban ugyanis valami nagyon működött, az ötödik Brainstorm nagylemez pedig vitán felül ott van az európai power metal legjobb produktumai, és egyben legnagyobb személyes favoritjaim között is. Mindebből persze az is következik, hogy mindig azt a zsenialitást várom egy-egy új dalcsokortól, amit sajnos azóta sem sikerült hozniuk, elsőre pedig így minden lemezük kisebbfajta csalódás. Aztán ahogy újra és újra lepörgetem ezeket a korongokat, mindig rájövök, hogy komoly baj nincs velük, egyszerűen csak megmaradtak a szimplán jó kategóriában. Ha pedig jobban belegondolunk, amennyiben egy csapat története során kiadott egy-két kiemelkedő, meghatározó anyagot, többi korongjuk pedig mind erős, az egyszeri rajongónak tulajdonképpen nincs miért panaszkodnia, így én sem teszem. Miért is tenném? Hiszen Andy B. Franck még mindig remekül énekel, istenadta dallamérzékét pedig kivétel nélkül minden dalban megcsillogtatja. Milan Loncaric és Torsten Ihlenfeld jellegzetesen komor riffelése továbbra is működik, csakúgy, ahogy a jellegzetesen brainstormos nóták és összességében az egész Scary Creatures is. Ráadásul természetesen ismét sikerült néhány pofátlanul nagy dallamot összehozniuk, minek köszönhetően a durva háttérvokálokat is felvonultató címadó például tuti, hogy közönségkedvenc lesz.
Aztán itt van még a gyerekkórussal felvértezett, riffelésében némileg rockosabb We Are is, ami mindenképpen szokatlan tőlük (elsőre azt hittem, valami feldolgozás), így persze izgalmas is egyben. Jó érzékkel választották ezt felvezető szöveges videónak, mivel bár hordozza a rajongók által elvárt Brainstorm-sajátosságokat, mégis más kicsit, így ügyesen csigázzák fel vele az érdeklődést a teljes cucc iránt. Azzal pedig jó eséllyel a metal-háziasszonyok szívét is megdobogtatják majd, hogy ezt a kórust bizony a tagok csemetéi alkotják. Izmos még a klipes, egyébként nyitányként is funkcionáló The World to See, a zorkón masírozó Take Me To The Never vagy a fülbemászóan slágeres Sky Among The Clouds is, ahogy az egész anyag rendben van.
Tulajdonképpen azt is mondhatnánk, hogy 2016-ra végképp megkérdőjelezhetetlen metal intézménnyé vált a Brainstorm, hiszen bár kreativitásuk csúcsán egyértelműen túljutottak, a mai napig megbízhatóan hozzák a magas minőséget lemezen és élőben egyaránt. Szerencsére néhány nap múlva utóbbiról is bárki meggyőződhet, hiszen február 21-én a Barba Negrában játszanak, méghozzá egy másik kikezdhetetlen német hadigépezet, a Primal Fear, valamint a maximálisan ígéretes, fiatal Striker társaságában. Rettentő izmos összeállítás, vétek lenne kihagyni!
