Shock!

május 20.
hétfő
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Borknagar: Fall

borknagar_cHallgatnivalóként nagyon adja magát, írás szempontjából viszont roppant nehéz falat az új Borknagar, tologatom is néhány hete már, mióta kiderült, hogy rám fog maradni a stábból. Igazság szerint mindig az efféle zenekarokról a legnehezebb érdemit mondani. Adott egy sok tagcserével és változással tarkított pályafutás tizenkettedik nagylemeze egy olyan alakulattól, ami ettől függetlenül sosem adott alább a minőségből, viszont épp elég korszakon mentek már át ahhoz, hogy az elkötelezett híveknek érkezési periódustól függően tök más jöjjön le a végeredményből.

Ahogy nézem, a Fall értékeléseiben is elég rendes a szórás a neten: nem kevés helyen a banda egyik, ha nem egyenesen a legjobb munkájaként fogadták, máshol visszafogottabb a lelkesedés. Nem titok: stábunk első számú borknagaristájának, Koroknai kollégának például messze nem jön át annyira ez a lemez, mint az előző True North, többek között ezért is jutott nekem a végén a cucc. Én magam inkább műkedvelő Borknagar-tisztelő vagyok, mintsem fan, szóval nem feltétlenül tudom olyan árnyaltan elhelyezni a terebélyes életműben a Fallt, mint Balázs tenné. Ugyanakkor talán az is árulkodó lehet, hogy nekem egyértelműen többször van kedvem elindítani ezt a lemezt, mint az előző néhányat.

megjelenés:
2024
kiadó:
Century Media
pontszám:
9 /10

Szerinted hány pont?
( 30 Szavazat )

Ennek okait nehéz lenne meghatározni. Kétségtelen, hogy a Fall továbbfejleszti a jelentős személyi változások után rögzített True North világát, és bizonyos tekintetben dallamosabb, könnyebben befogadható, mint gyakorlatilag bármelyik korábbi Borknagar-mű. Ugyanakkor nem írnám le pusztán ennyivel, mert eközben meg jobban visszaás a csapat múltjába a 2019-es anyagnál. Csábító, de még poénnak is olcsó sarkítás lenne azt írni, hogy a keményebb részek még keményebbek, a dallamosak még dallamosabbak lettek, nem is ez a lényeg. Annyi viszont tuti, hogy hagyományosabb vizekről ideevező Borknagar-szüzeknek simán merném ajánlani ezt a lemezt ismerkedésként a bandával.

Øystein G. Brun mindig is az atmoszférateremtés legavatottabb kezű mesterei közé tartozott a színtéren, így természetesen a Fall is hozza a csapattól megszokott nordikus-epikus ízeket. Néhol ugyanakkor szinte – a fent említett extra fogósságnak köszönhetően – már-már valószínűtlenül monumentális az album. Erre talán a nyolc és fél perces, csodálatosan finom dallamokkal ellátott Stars Ablaze és a záró, még ennél is hosszabb, csaknem tízpercesre nyúló, harapósabb Northward szolgáltatja a legtökéletesebb példákat. De a szintén elképesztő melódiákkal megpakolt Moon is mindent felvonultat, amitől csak különleges ez a csapat, a black metalba ágyazódó gyökérzet teljesen organikusan burjánzik benne tovább a fegyvertár hasonlóan alapvető részét képező klasszikprogos irányokba. Ugyanez a nyitó Summitsról, a folkos ízeket is nyíltabban alkalmazó Afarról vagy a lényegre törő Unravelingről is elmondható. A legnagyobb „sláger" ugyanakkor kétségtelenül a Northern Anthem a maga leplezetlen Zeppelin- és Emerson-hatásaival. Erre azért ebben a formában elég nagyot néztünk volna a The Archaic Course idején, de tökéletesen önazonos a csapattól. Ugyanígy remekül ülnek a The Wild Lingers floydos énekdallamai is. ICS Vortex és Lazare váltott énekharmóniái amúgy az egész anyagon tanítani valóan simulnak össze és egészítik ki egymást.

Mit mondhatnék még? A muzsika óriási, a hangzás fölényes, a hangulat beszippant és nem ereszt. Lehet, hogy ez a Borknagar már nem teljesen ugyanaz a Borknagar, mint amelyik mondjuk a Quintessence-et készítette, de hiszem, hogy a Fall-lal éppúgy tudnak érdemit mondani az akkor felcsatlakozott híveknek, mint azoknak, akik soha ezelőtt nem találkoztak még velük.

 

Hozzászólások 

 
#5 Fear Collins 2024-04-20 16:26
Idézet - Edward_Richtofe n:
Én vhogy ezt a szintű fogosságot továbbra sem érzem ezen az albumon. Persze, nagyon színvonalas, igényes zene - mégis csak Borknagar. De szerintem a True North egyszerűen befogadhatóbb volt, sokkal jobban lekötött. Ez kicsit elmegy mellettem.

Én azt mondanám, hogy sűrűbb. A True North szellősebb, lazább volt, direktebb, talán "slágeresebb" is (Borknagar mércével persze). Nekem a Universal volt a nagyon nehezen befogadható lemez, amihez hozzátartozik az is, hogy nem igazán bírom Vintersorgot.
Idézet
 
 
#4 Moonshield 2024-04-17 09:30
Nagyon jó az írás. Hiába volt eddig is zseniális a Borknagar, nálam az Olden Domaint leszámízva kevesett forgott. Viszont a Fall páros lábbal rúgta rám az ajtót, a Summits megjelenése óta képtelen vagyok lejönni az anyagról. Ezen albumon nagyon kijött, hogy olyat tudnak, amit csak nagyon kevesen. A Moon például elejétől végéig libabőr, egy progmetal himnuszba csomagolt erődeminstráciő , ahol zseniális természetességg el váltakoznak a Holdat rengető és az Opethet igéző lágy témák. Utoljára a Ghost of Perdition volt rám ilyen hatással, az pedig már majdnem 20 éves darab. A végén a Nordthward is tökéletes.
Idézet
 
 
#3 Equinox 2024-04-16 19:30
True North orbitális csúcspontjaihoz nem ér fel (Thunderous, címadó és Voices), de kb egy szint a nagyon erős Winter Thrice-szal, sejtettem h jól be lehet ezt járatni, és a rétegzett zene előbb-utóbb a helyére kerül.
Idézet
 
 
#2 JesterRace 2024-04-16 16:18
Érdekes a Borknagar. Sok más régi veteránhoz hasonlóan gyakorlatilag lemezek óta önismételnek, de mindezt olyan magas színvonalon, hogy nem tudom rendesen megunni. Valahogy minden új lemezük egy kicsit még ráver az előzőre, ez is a remek Up North-ra. Nyilván ezek már nem akkora megfejtések, mint a maga idejében az Olden Domaintól az Empricism-ig tartó mesternégyes, de tökéletes hallgatnivalók.
Idézet
 
 
#1 Edward_Richtofen 2024-04-16 15:47
Én vhogy ezt a szintű fogosságot továbbra sem érzem ezen az albumon. Persze, nagyon színvonalas, igényes zene - mégis csak Borknagar. De szerintem a True North egyszerűen befogadhatóbb volt, sokkal jobban lekötött. Ez kicsit elmegy mellettem.
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Red Dragon Cartel - Budapest, A38, 2014. május 5.

 

Eric Martin - Budapest, PeCsa Music Café, 2013. március 9.

 

Voivod - Budapest, Club 202, 2011. május 11.

 

Accept - Budapest, Club 202, 2011. február 2.

 

Paul Gilbert - Budapest, Diesel Klub, 2010. november 29.

 

Wackor - Budapest, Wigwam, 2005. március 18.