Shock!

A Vérvirágok egy germán kvartett, kicsit darkos, helyenként inkább rockos, mintsem metalos zenei világgal. A Dark Love Poems immáron a harmadik albumuk, létrehozásában pedig ismert név, Alex Krull is közreműködött.

A bandában hölgy énekel. Kirsten Zahn hangja és stílusa nagyjából rendben van. Nem tudok róla ódákat zengeni, de arra sincs okom, hogy elmarasztaljam bármiért. Különösebben erős karaktert nem képvisel ugyan, de ehhez a muzsikához tökéletesen megfelel a teljesítménye. Kellemes, dallamos nóták sorjáznak egymás után az albumon, de azért maradjunk annyiban, hogy az ismertető által szajkózott „hipnotikus" jelzővel a helyükben én csínján bánnék. Tény, hogy akadnak jól sikerült, élvezetes szerzemények (pl. The Last Dance, Healing Hearts, Dark Angel), de azért egy valamirevaló hipnózishoz ennél több szükségeltetik. Ezzel már Thomas Mann is tisztában volt...

A megfontoltan hömpölyöző Illusionary Fields szenvedélyesen szólal meg, míg az Anthem for a Stranger kissé az In Extremora emlékeztet folkosabb hangvételével. A lendületes, élénk The Fool and the Kinget sikerült némi hegedűszóval színesíteniük – egyébként ez a nóta is az album erősebb pontjainak egyike.

Az anyag szerencsére nem viszi túlzásba az érzelgősködést, nagyrészt tempós, életrevaló szerzemények találhatóak rajta. Ajánlható a nem túl brutál zenék kedvelőinek, no és kiváltképp azoknak, akik gyűjtik az énekesnőkkel nyomuló bandák lemezeit.