Felettébb kellemes, nyugis zenét rejt a Blackfield projekt CD-je. Steven Wilson (Porcupine Tree főnök és Opeth producer) Aviv Geffen izraeli énekes-multihangszeressel karöltve írt pár dalt, amik távolabb esnek az anyabanda terjengős, prog-rockos elképzelésétől. Bár nem hinném, hogy az ilyen jellegű rövidebb dalok nagyon kilógtak volna egy-egy Porcupine sorlemezről, hisz igényességüket és melankóliába hajló dallamaikat tekintve méltó részei a wilsoni életműnek.
A rövid dalok ellenére mélységes alkotás ez, már a kezdő Open Mind ezt érezteti. Bár súlyosan ránkszakadó, vonósokkal tarkított főtémája kicsit kilóg a lemez nyugis egészéből, de Wilson és Aviv fantasztikus énekszólamai és a versszakok könnyed, de átgondolt hangszerelése megadja az alaphangulatot.
Az első igazi csoda a Blackfield című szerzemény. Billentyűdallama a Paradise Lost Say Just Words-ének ikertestvére, a szomorkás szöveg és a hangfalakból gyöngyként kipergő énekdallamok pedig olyan szintű művészi igényességet sugallnak, amit egyszerűen a "kevés néha több" közhellyel írnék le, de inkább meghallgattatnám minden magát emberi lénynek valló egyénnel. Pl. hihetetlen, hogy a dalban milyen kevés szeretet kap a dallamot játszó, épphogy csak finoman torzított gitár: a második versszaknál úszik be, majd egy szólónak is alig nevezhető dallammal koronázza meg az épphogy 4 perces - de így is ez az album második leghosszabbja - címadót, aminek ízléses klipje a bónusz CD-n szerepel.
A Scars egy elektromos alapokra érkező kis téma, lassan bontogatja szárnyait, sok kis apróságot rejtegetve, amik csak sokadszorra tűnnek szembe (azaz fülbe). A Lullaby-ban újra a billentyűk és a vonósok jutnak kiemelt szerephez. A legtöbb dal közös mű, de ez csak Wilson tollából származik, míg a következő Pain Geffen szüleménye. Ő is énekli, kicsit remegő, fura orrhangon, kedves akcentussal. A refrén tökéletes, a két srác hangja hol kiegészíti, hol túlszárnyalja egymást - ez a lemez második kiemelkedő alkotása, felkavaró dallamai minden Anathema rajongót telibe kell, hogy találjanak. Ez az utána következő Summerre is igaz, aminél végig megmarad az az érzésem, hogy ezt bármikor előadnák így, akár egy tábortűz mellett üldögélős kora őszi estén is, főleg, hogy a hangulata is olyan ringatóan búcsúzkodós, amit egy visszafogott gitárszólóval tesznek teljessé - a harmadik csúcspont.
Majd jön a Cloudy Now, ami a limitált bónusz lemezen élő verzióban is ott virít. Sejtelmesen indul, a zongora viszi a főszerepet, de a végén a Pink Floyd agresszív pillanatait idézően komótosan beindul. Wilson itt torzítót is használ a hangjára, de ezt a Porcupine Tree utóbbi lemezein is menetrendszerűen beveti. Ami nagyon szembetűnő: a kellemesen induló dal szövegének csúcspontját is a végén éri el, mégpedig a bizonyos F betűs szócska hatásos alkalmazásával. Hihetetlen súlya van a romantikus, kesergős dalok közt egy ilyen sornak ("we are a fucked up generation - it's cloudy now") és itt érzem negyedszer azt, hogy minden apró nüánsz úgy van kitalálva, hogy együtt ellenállhatatlan elegyként hasson.
Sokat töprengtem, hogy mire hasonlít a The Hole In Me - egy szokatlan lüktetésű dal (kb. keringő 5/4-ben), ahol újra Aviv száraz hangja viszi a versszakot - míg beugrott, hogy ez bizony a Stranglers-től a Golden Brown fő témájának 2005-ös újragondolása. A szembetűnő hasonlóság kicsit levont a szintén felemelő refrénű dal értékéből, de a következő (és a lemezt záró) Hello kiköszörüli a csorbát. Egy újabb kis csoda, a címet ismétlő refrén szinte lallalázik, de mégis megtisztítóan sírós hangulatot áraszt. Itt lenne az ötödik "fülgazmusom", de inkább azt mondom, hogy a tíz nótás lemez második fele egyszerűen tökéletes. Tessék beszerezni és átérezni.
A bónusz lemez dalai a már említett videó és az élő track mellett: a szállós, de kicsit jellegtelen Perfect World és a Where Is My Love? kesergése, amiben Aviv éneklése nagyon furán hat. Egyik sem kimagasló téma, pont a fentebb említett jól alkalmazott apró elemek együttes hatása hiányzik belőlük. Arra viszont jók, hogy a normál lemez 36 perces játékidejét felduzzasszák háromnegyed órásra.
