Shock!

március 28.
csütörtök
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

BillyBio: Feed The Fire

billybio_cBilly Graziadei semmit nem bízott a véletlenre, új zenekara kapcsán ugyanis tényleg csak az nem asszociál a Biohazardra, aki az elmúlt három évtizedet egy lakatlan szigeten töltötte. Persze Billynek minden joga megvan hozzá, hogy a már régóta ismeretlen státuszban leledző anyazenekar egyfajta folytatásaként utaljon saját produkciójára. Hiába volt ugyanis mellette a kezdetektől Danny Schuler, a Biohazard felállásában szintén állandóságot jelentő dobos, Evan Seinfeld távoztával egyértelműen Billy vált a csapat arcává. Ettől még persze a BillyBio ugyanolyan béna zenekarnév, amilyen a MaxSepu, a PhilPant vagy a WarrelMore is lenne, de ez legyen a legnagyobb gondunk. Biztos, ami biztos, még narancssárga tokba is csomagolták a Feed The Fire-t, szóval a marketing egyértelmű: „Szereted a Biohazardot? Ez itt tulajdonképpen az, vedd meg!"

Túl nyilvánvaló talán az üzenet, de igazából teljesen helytálló, a Feed The Fire ugyanis abszolút a klasszikus Biohazard-értékek mentén született, és színvonalban is simán odatehető az utolsó Bio-cuccok mellé. Tény, hogy nem egy instant klasszikus State Of The World Address, de Billy is 50 éves lassan, a Bióban pedig rajta kívül is igen markáns arcok voltak, szóval nem is érdemes ezt a haverok (köztük a suicadeles Ra Diaz) segítségével rögzített cuccot a húsz-harminc évvel ezelőtti fénykor lemezeihez hasonlítgatni.

megjelenés:
2018
kiadó:
AFM
pontszám:
8 /10

Szerinted hány pont?
( 15 Szavazat )

A lényeg úgyis ennyi: a Feed The Fire simán megáll a lábán, és igazából száz százalékos kópiának sem lenne fair nevezni, minimálisan ugyanis azért el-elkalandozik néha. Míg mondjuk az Untruth hallatán magától megjelenik rajtad a biológiai veszélyt jelentő ikon tetoválása, addig néhol olyan dallamosabb dolgok is előfordulnak, amik az anyazenekarnál nem feltétlenül fértek volna bele. Ettől még az összkép alapján teljesen egyértelmű, hogy a BillyBio a régi fanokat hivatott kiszolgálni, a dalok többsége pedig megfelelően erős is ehhez. A színvonalról pedig talán az árulja el a legtöbbet, hogy már első hallgatáskor totál megvoltak azok a dalok, amiket Billy tavaly ősszel elnyomott az A38-on, de egyébként is viszonylag kevés a töltelék a tizenhárom trackes anyagon. A lemez eleje kapásból marha erős: az adrenalinbomba Freedoms Never Free, a fogós címadó, a csordavokálokkal operáló No Apologies, No Regrets, és a himnikus, azonnal fülbe ülő Generation Z mind hibátlan cucc, és szerencsére később is bőven akadnak kifejezetten ütősre sikeredett darabok (lásd STFU vagy Enemy), amikből simán lehet hosszútávú koncertfavorit.

Persze, ha régi Billy-fan vagy, a lemezen hallható riffek, énekdallamok és vokálok egy jó része ismerős lesz már, de arra is nagy összegben mernék fogadni, hogy ez egy percig sem fog zavarni. Ez ugyanis egy Biohazard-rajongóknak készült jó kis Biohazard-lemez, amíg az igazi Biohazard nem aktivizálja magát újra.

 

Hozzászólások 

 
+1 #2 White Sunday 2019-01-27 13:48
Frankó lemez. Nyilván nem bújik ki a bőréből, de nem is másolja a korábbi dolgait. A punk sokkal nyilvánvalóbban jelen van itt, mint az anyabanda bármelyik lemezén.Olyan lett, amilyenre számítottunk.
Idézet
 
 
-1 #1 metanor 2019-01-25 14:34
Rossz Biohazard kópia.Aki ismeri a Bio munkásságát,hal lhatja,hogy itt semmi új sincs,csak a megszokott panelek pakolgatása.Ötlettelen,neke m nem tetszik.Aki még nem hallotta annak kimondottan jó lesz,mert profi a zene,a dalok.
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Hirdetés

Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Anneke Van Giersbergen - Budapest, Club 202, 2014. április 4.

 

Cloudscape - Budapest, A38, 2014. március 13.

 

Suicidal Tendencies - Budapest, Zöld Pardon, 2013. július 9.

 

Overkill - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 11.

 

Solar Scream - Budapest, Dürer Kert, 2010. november 6.

 

Wackor - Budapest, Kultiplex, 2005. október 8.