Shock!

november 24.
péntek
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés
Shockmagazin

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Arch Enemy: Will To Power

archenemy_cNem szeretnék „a demók még jók voltak"-típusú elitista, sznob seggfejnek tűnni, de üsse kő, nevezz annak: akármennyire nagyra is értékeltem az Arch Enemy egyre megkerülhetetlenebb sikereit, úgy kábé a második csajos lemezük, a 2003-as Anthems Of Rebellion után egyetlen albumukat sem tudtam már kedvenccé hallgatni. Alissa White-Gluz leigazolásának örültem, de a legutóbbi War Eternaltől is többet vártam volna: a kockázatkerülés netovábbjának tűnt, hogy végre adott egy Angela Gossow-nál minden szinten sokkal jobb énekesnő, mégis megint majdnem ugyanazt csinálják vele, mint előtte. Aztán bekerült a képbe Jeff Loomis, a minden korábbinál erősebb felállás élőben is gyalult, az első hazai alissás buli hatására a lemezt is jobban megkedveltem, sőt, elkezdtem reménykedni a folytatást illetően. És a Will To Power most meghozta mindazt, amit tényleg baromi régóta várok Mike Amottéktól.

megjelenés:
2017
kiadó:
Century Media
pontszám:
8,5 /10

Szerinted hány pont?
( 55 Szavazat )

Váltásról persze nincs szó, de végre kicsit frissítettek a jól bevált recepten. Nem nagyon, csak éppen annyira, hogy egyértelműen meggyőzőbb legyen az összkép, mint az utóbbi pár albumon. Fontos kiemelni, hogy mindez most a lemez egészére értendő, ugyanis természetesen innen sem hiányoznak a jellegzetes Arch Enemy-pillanatok, számos dal a War Eternalön is szerepelhetett volna. Viszont most egyrészt ezeket is gyakorlatilag kivétel nélkül topra tették (az előző anyagon azért akadtak töltelékek), másrészt sikerült őket izgalmas kísérletekkel kiegyensúlyozni. Mindez épp elég ahhoz, hogy valaki, aki ma is komplett nagylemezekben gondolkodik, ráharapjon a csalira. A zenekar egyébként a felvezetésnél ennek ellenére is igyekezett biztosra menni, a The World Is Yours hallatán sokan el is kezdtek szájhúzogatni, mondván, ez megint ugyanaz, viszont a dolog csalóka: megkockáztatom, hogy még tagadhatatlan fogóssága ellenére is ez az egész lemez legkevésbé érdekes nótája, és nem is igazán jellemzi a Will To Power egészét. Ha a teljes időkeretben ezt a kívül-belül ismert és szétjátszott formulát követnék, én sem lelkesednék, de szerencsére változatosabb, színesebb az összkép.

A legmarkánsabb kísérlet mindenképp a Reason To Believe, a csapat történetének első dala, amelyben gyakorlatilag végig dallamos éneket hallhatunk, és mivel Alissa – elődjével ellentétben – valóban tud énekelni, működik is a dolog. Ráadásul a tiszta melódiák mellett atmoszférikus szintiszőnyeggekkel is operáló dal így is kellően erőteljes marad, szóval tényleg minden stimmel vele. Szintén izgalmas színeket hoz a palettára a Saturnine intróval felvezetett, ezzel együtt csaknem nyolcperces, epikus Dreams Of Retribution, amelyben Jens Johansson járul hozzá igen jelentékenyen a letaglózó atmoszférához, és a dal szerkezeti felépítése is hibátlan. Ez szerintem egyenesen a lemez legjobbja a zárószámmal, a hasonló hosszúságú A Fight I Must Winnel megosztva. Utóbbiban a valódi szimfo-díszítésekkel sikerült elég jelentősen frissíteniük az alapreceptet, de a dal ezt leszámítva is elképesztően erős. Ez a két téma lazán ott van a csapat frontcsajos korszakának legkiemelkedőbb, legkülönlegesebb darabjai között. De egyébként a tipikusabb Arch Enemy-zúzdák között is szép számmal akadnak nagyon pofásak: a The Race, a Blood In The Water, a The Eagle Flies Alone, a Murder Scene vagy a My Shadow And I egyaránt joggal kívánkoznak oda a majdani koncertfavoritok közé.

Alissa mindenképpen nagyszerű választás volt a csapat élére, hallhatóan igyekeznek egyre többet és egyre okosabban használni az adottságait, de még a legmezeibb üvöltések terén is sikerült előrelépniük a War Eternalhöz képest. A gitármunkát nyilván nem kellene külön méltatni egy Arch Enemy-album esetében, de mégis megkerülhetetlen, főleg, hogy Loomis modernebb, szúrósabb, technikásabb stílusa soha nem hallott módon markáns ellenpontot képez Mike schenkeresen melodikus futamaival szemben. A riffek, a szólók, az apró finomságok, a két hangszer összjátéka egyaránt gyönyörű most is, ehhez nem férhet kétség. Jól is szól a lemez, de hát ez nyilván alap ezen a szinten.

Ha ma is Johan Liivát sírod vissza, persze bizonyosan csalódni fogsz, de így, jó tizennyolc évvel az utolsó vele készült album után alighanem mindenki jobban teszi, ha örökre elengedi ezt a kérdést. Szerintem is az első három volt a legjobb lemezük, de mindez nem jelenti azt, hogy a mai Arch Enemyt ne lehetne értékelni. És persze közben helyén is kell kezelni: amint azt a fent citált koncertbeszámolóban is pedzegettem, ez a csapat egyértelműen a piacra dolgozik, ami a zenéjükből is nyilvánvaló, viszont így is minőséget szállítanak. Szerintem az említett Anthems, de lehet, hogy egyenesen a Wages Of Sin óta nem készített ilyen erős albumot az Arch Enemy, és kizárólag azért nem adom meg a magasabb, kerekebb pontszámot, mert egy Loomis-kaliberű figurát egyszerűen bűn nem bevonni a dalszerzésbe, és úgy alighanem még változatosabbra sikerült volna az anyag. Viszont a mai felhozatalból nem nagyon tudnék jobb beugró muzsikát mondani ennél az igazán karcos metal-dolgokhoz.

 

Hozzászólások 

 
+3 #10 Trashbag 2017-09-14 14:41
Nálam abszolút nyerő a lemez, a War Eternal nem fogott meg annyira. Itt valóban minőségi zenét hallhatunk.

Angeláról: vele szerettem meg a csapatot, imádtam az albumokat, amelyek vele készültek. Nem tud énekelni...? Csak azért, mert nem volt hallható tiszta ének tőle a lemezeken? Ne már. Aki hörgést akar tanulni, és JÓL megtanulni, annak bizony először a klasszikus éneklés alapjaival kell megismerkednie.. lehet, hogy ezt a részét nem hallhattuk Angelától, de hörögni azt nagyon tudott, és ehhez nem kevés tanulás kellett. Nem hiszem tehát, hogy nem tud tiszta hangon énekelni, de ha nem kit érdekel? Amíg a csapatban volt, maradéktalanul odatette magát és imádta a közönség. Azon lemezek tematikája, amelyek vele készültek, nem a tiszta énekre épültek. Jövőre visszatér, azt mondta egy interjúban. Ki tudja, lehet ott énekelni is fog a tiszta hangján is.
Idézet
 
 
+4 #9 Andor 2017-09-13 04:57
Szerintem az új lemez egyik erőssége Alissa változatos éneklése. Baromi jó, hogy annak idején őt választották. Sok csaj van aki ebben a stílusban énekel de valahogy nekem az ő hangja a legváltozatosab b, legprofibb (persze mindenkit nem hallottam). A zene eddig is jó volt abban sem csalódtam.
Nagy kedvenceim a Reason To Believe, valamint a First day in hell 10pts dal.
Összességében egy 9 pontot mindenképp megérdemelnek, hisz nagyon érződik az akarás, hogy egy minden tekintetben kifogástalan lemezt tegyenek le az asztalra, nem pedig egy kiadó által előírt sorlemezt.
Persze ez az én szerény véleményem. ;-)
Idézet
 
 
+1 #8 deniro2 2017-09-11 20:12
A lemez jelentősen jobb lett, mint amire számítottam, úgyhogy örömmel követem meg az együttest amiért az előzetesek alapján fikáztam őket...:)
Idézet
 
 
0 #7 19EmpEroR75 2017-09-11 18:31
Idézet - pekkae:
Én minden lemezüket szeretem, szerettem eddig.
A War Eternalt a Khaos Legions-t is szeretem nagyon, mindegy melyiket mondom, szeretem.
Viszont ez az új, ez nem nagyon nyerte el a tetszésemet.
Túl sok a töltetlék a jó ötletek közt. Az egész lemez minden száma tele van töltelékkel. Olyan érzésem van amikor hallgatom, mintha dalíráskor az fogalmazódott volna meg Michael Amott fejében, hogy van néhány jó ötletem, ezeket valami töltelékkel összegyúrom számokba és lesz egy lemez.
Egyenlőre gyengének találom.


Ez rendben, ez egy vélemény. De abban biztos vagyok, hogy Amott dalírási módszere és hozzáállása nem ez. Nem véletlen, hogy az Arch Enemy nagyobb publicitást élvez (noha projectnek indult), mint a másik bandája, a Spiritual Beggars, ami hangyányit nehezebben emészthető zenét tartalmaz. Mondom (írom) ezt AE rajongóként.
Nagy valószínűséggel az a problémád a lemezzel, hogy kevesebb a dalokban az azonnali fogódzó (a 2 single-dal kivételével), mint az előző albumokban. Én kifejezetten örülök a váltásnak, mert (noha rajongó vagyok) el kell ismernem, Amott az utóbbi időben kezdett kissé kiszámíthatóvá válni dalszerzés terén.
Idézet
 
 
+5 #6 bjorn 2017-09-11 13:34
Idézet - Tulus:
Hupsz, kicsit későn keltem...

Szóval nekem valóban a Liívás albumok a kedvenceim, viszont az azutáni új lemezekkel egyáltalán nem tudtam megbarátkozni.

Profi dalok, profi produkció, mégis számomra valami hiányzik belőlük.. vagy inkább valaki.


Liiva utanozhatatlan. A hangja valamifajta siros rekesztes, nem is horges. Raadasul ezzel valami specialis atmoszferat is hozzatesz minden zenekarhoz amiben szerepel. Ez az aura hianyzik a 4. albumtol felfele.
A masik meg h a Fredman studio is eleg specko, zajos, de durva es eroteljes hangzast krealt az elso 3 lemezre, ami szinten adott a dolog hangulati oldalahoz. Ez is megszunt az 5. lemeztol felfele (a Rise of the Tyrantnel erdekes modon megint ott volt - Fredman Studio- de a dalok meg az enek gyenge volt).
Meg nem hallottam ezt a lemezt, de a legutobbi album eleg jora sikerult sztem. Alissa hangja szimpatikusabb es sokoldalubb mint Angelae volt. Ugyhogy kivancsi vagyok.
Idézet
 
 
+4 #5 iLane 2017-09-11 08:23
Én azok közé tartozom, akik 30 éve hallgatnak metált, de az Arch Enemy kimaradt, ez az első anyaguk, amit meghallgattam és kurva jó!
Idézet
 
 
0 #4 pekkae 2017-09-11 08:22
Én minden lemezüket szeretem, szerettem eddig.
A War Eternalt a Khaos Legions-t is szeretem nagyon, mindegy melyiket mondom, szeretem.
Viszont ez az új, ez nem nagyon nyerte el a tetszésemet.
Túl sok a töltetlék a jó ötletek közt. Az egész lemez minden száma tele van töltelékkel. Olyan érzésem van amikor hallgatom, mintha dalíráskor az fogalmazódott volna meg Michael Amott fejében, hogy van néhány jó ötletem, ezeket valami töltelékkel összegyúrom számokba és lesz egy lemez.
Egyenlőre gyengének találom.
Idézet
 
 
+5 #3 19EmpEroR75 2017-09-10 11:58
Én is azok közé tartoztam, akik a "The World Is Yours" alatt sírtak, viszont nekem meg pont a hígulás, az édeskés zenei alap volt a gondom (és érdekes, hogy pont a fő riff alatt éreztem azt, hogy oké, ez Arch Enemy, de nekem a súlyosság hiányzott belőle - pont a kontraszt miatt). A dalt azóta sem sikerült megkedvelnem, de az album összképe nálam egyértelműen pozitív.
Nekem mondjuk a War Eternallal sem volt bajom, sőt, a Khaos Legions-sal is elvoltam a sablonosság ellenére (nálam a mélypont a Doomsday Machine és a Rise of the Tyrant idején volt, azokat az albumokat kifejezetten untam. A Khaos Legions-t legalább nem, emiatt többször is hallgattam).
Én az első lemezzel ismertem meg a bandát (a Carcass és Amott miatt), az első 3 lemez nekem is kultikus, viszont engem Liiva erőtlensége és stílusa mindig is zavart (jöhet a kőzápor :) ). Először érdekes volt, hogy nem tucathörgés, de hosszú távon nekem unalmas volt - a három, 10-10 pontos album ellenére.
Viszont azt kell mondjam, Alissa nélkül nem tudtak volna feljebb lépni. Már a War Eternal-on is végig színesebb és sokszínűbb volt az ének, mint azelőtt bármikor, de itt valóban sokkal többet megmutathat magából (azt továbbra sem szeretném, ha The Agonist 2.0 lenne az Arch Enemyből vokál terén - pedig nagyon bírtam azt, amit Alissa ott művelt).
Az továbbra is paráztat (és erről írtam a The World Is Yours alatti kommentszekciób an), hogy Loomis-t meddig elégíti ki az, hogy csak a saját szólóit játszhatja fel (úgy tudom, Alissa szólóalbumára írt dalt). Mert a felállás bitang erős.
Viszont érdekes egy banda ez az AE. Kiadnak 2 single-t, ami tulajdonképpen (az album ismeretében) sablon AE-nek mondható, viszont a legtöbb dalhoz hosszabb ismerkedés kell - aminek én kifejezetten örülök (kíváncsi lennék azok véleményére, akik az utóbbi pár albummal kedvelték meg a bandát). Ami nem baj, nem kell előzetesen ellőni az összes puskaport.
Nekem mindenképpen pozitív az album mérlege (Loomis-t én is hiányolom, mint dalszerzőt).
Idézet
 
 
+9 #2 metanor 2017-09-10 11:49
Ha az "éneken" tovább finomítanának talán nem lenne olyan monoton ,mert a zene alatta tökéletes.
Idézet
 
 
+11 #1 Tulus 2017-09-10 10:34
Hupsz, kicsit későn keltem...

Szóval nekem valóban a Liívás albumok a kedvenceim, viszont az azutáni új lemezekkel egyáltalán nem tudtam megbarátkozni.

Profi dalok, profi produkció, mégis számomra valami hiányzik belőlük.. vagy inkább valaki.
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Kereső

Hozzászólások

Legfrissebb galériák

 

The Winery Dogs - Budapest, Barba Negra Music Club, 2016. február 17.

 

Devin Townsend Project - Budapest, Barba Negra Music Club, 2015. március 12.

 

Slipknot - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2015. február 5.

 

King 810 - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2015. február 5.

 

Alter Bridge - Budapest, Petőfi Csarnok, 2014. június 11.

 

The Treatment - Budapest, Petőfi Csarnok, 2014. június 11.