Shock!

október 30.
péntek
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Ace Frehley: Space Invader

0812acecA tavalyi év egyik kellemes meglepetése volt számomra Ace Frehley hatodik stúdióalbuma, a még augusztusban megjelent Space Invader. Bár Space Ace cuccaival eddig is gond nélkül elvoltam, különösebben egyik sem vált kedvencemmé, így nem is siettem túlságosan, hogy mihamarabb beszerezzem a legújabb opuszt, amely az Anomalyt öt évvel követve jött ki az eOne kiadónál. Amikor azonban összetalálkoztunk, szerelem lett a dologból, méghozzá első hallásra, Ace legújabb dalcsokra ugyanis nagyon betalált nálam. Persze ezúttal sem szabad semmi világmegváltóra vagy egetrengetőre számítani tőle: ezek szimplán csak egyszerű, KISS-es (naná!) rockdalok fahangon elénekelve és kiszámíthatóan. Mégis működnek, méghozzá nagyon!

Ennek oka pedig leginkább az lehet, hogy a témák nagy részét jegyző Ace igen jól sáfárkodik azzal, amije van. Bár stílusa jellegzetes, sosem volt egy technikás gitáros, és az is egyértelmű, hogy énekhangja sem rúghat labdába ex-kollégái, Paul Stanley és Gene Simmons mellett, azt viszont el kell ismerni, hogy remek dalokat hozott össze már a klasszikus időkben is, gondoljunk csak a Cold Ginre vagy épp a Parasite-ra. A bőréből pedig szerencsére ezúttal sem bújt ki: a Gimme A Feelin'-ben vagy a Recklessben például akkora KISS-hangulat van, mintha csak 1973-at írnánk. Bár döntő többségében Frehley szerzeményei töltik meg a lemezt, a tizenkét tételből hatban külsős dalszerzők keze is benne van. Annak ellenére, hogy ezen arcok között totál ismeretlenek is vannak (Sebastiano Bascoról például sosem hallottam), a lemezanyagnak egyértelműen jót tettek, így a Space Invader simán veri nálam egyébként szintén erősre sikeredett elődjét.

megjelenés:
2014
kiadó:
eOne
pontszám:
8 /10

Szerinted hány pont?
( 10 Szavazat )

A puritán rocknóták mellett a kihagyhatatlan space-es pillanatok is megvannak itt – hallgasd csak meg a címadót –m de némileg epikusabb dolgok is előfordulnak, mint például a Change. És bár nem mindegyik téma tudott feljebb kapaszkodni a kellemes hallgatnivalók kasztjából, szerencsére néhány kiváló társuk is erősíti a lemezt. A korábban már említett Gimme A Feelin' mellett az instant sláger What Every Girl Wants vagy a Past The Milky Way is ilyen, de a Steve Miller Bandtől feldolgozott The Joker is remekül működik, ráadásul tök jól illik is a koromg hangulatához. A címadóval egyfajta keretbe foglalva a lemezt, zárásként az instrumentális Spaceship érkezik (a végén azért Ace elpuffogtat egy poént), és ugyan kissé túlontúl hosszúra nyújtott intrója meglehetősen fárasztó, a kedvemet mégsem tudja elrontani.

Bár a hangsúly nyilvánvalóan Frehley mesteren van, aki az ének és a gitárok mellett egy szám kivételével a bőgőzést is magára vállalta (egyedül a What Every Girl Wantsban penget helyette a cultos Chris Wyse), érdemes megemlíteni a dobos Matt Starrt is, aki szintén roppant feelingesen muzsikálja végig az albumot. Matt a régi harcostárs Anton Fig helyére érkezett friss húsként, és végig nagyon meggyőzően teljesít. Persze ha figyelembe vesszük, hogy jelenleg épp Pat Torpeyt helyettesíti a Mr. Bigben, korábban pedig nyomult Doug Aldrich bandájában, a Burning Rainben, a Bang Tangóban és a Love/Hate-ben is, nincs ebben semmi meglepő.

Összességében tehát bár sem technikailag, sem pedig az énekhangot tekintve nem kiemelkedő lemez a Space Invader, a rajta hallható néhány kiválóan sikerült dalnak köszönhetően mégis marhára működik. A rock'n'rollnak pedig pontosan ezekről is kell szólnia, és ki tudhatná ezt jobban egy olyan öreg motorosnál, mint amilyen Ace Frehley is?

 

Hozzászólások 

 
+3 #5 bogar 2015-01-09 13:05
Idézet - Levike:
Ha már Kiss gitárosok...

A Vinnie Vincent Invasion az valami kegyetlen brutál feelinges és mai füllel is nem egyszerűen jól sikerült lemez.
Onnan tudom, hogy nemrég fedeztem fel.....ha esetleg nem hallottátok még ideje pótolni.
Nem is értem mit keresett az az ember a Kiss -ben és hova tűnt azota....


Aztán abból lett a Slaughter, de ez már történelem! :-)

A KISS-nek még írt pár dalt a Revenge időkig, aztán asszem volt egy kisérlet arra, hogy feltámassza az Invasiont, de azóta a jó ég tudja!?
Idézet
 
 
+1 #4 Levike 2015-01-09 10:50
Ha már Kiss gitárosok...

A Vinnie Vincent Invasion az valami kegyetlen brutál feelinges és mai füllel is nem egyszerűen jól sikerült lemez.
Onnan tudom, hogy nemrég fedeztem fel.....ha esetleg nem hallottátok még ideje pótolni.
Nem is értem mit keresett az az ember a Kiss -ben és hova tűnt azota....
Idézet
 
 
+7 #3 Venomádi 2015-01-07 14:40
És Dimebag hatalmas kedvence volt az ember, annak ellenére hogy többször elhangzik: nem technikás gitáros. De a feeling mindenekelőtt!!
Idézet
 
 
+6 #2 shmonsta 2015-01-07 14:18
Sokat hallgatom, nagyon frankó lemez. Az írás is jó, remélem kedvet csinál sokaknak a meghallgatásáho z.
Idézet
 
 
+5 #1 bogar 2015-01-07 09:35
Valóban erről a lemezről csak Paul és Gene hangja hiányzik ahhoz, hogy egy klasszikus KISS album legyen belőle. Én Ace hangja miatt 2-3 alkalomnál többször képtelen voltam meghallgatni a lemezt, pedig akkora KISS buzi vagyok, mint ide Lacháza. :-)
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Devin Townsend Project - Budapest, Barba Negra Music Club, 2015. március 12.

 

Queensryche - Budapest, Club 202, 2013. október 23.

 

Eric Martin - Budapest, PeCsa Music Café, 2013. március 9.

 

Symphony X - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 14.

 

Sodom - Budapest, Diesel Klub, 2011. február 13.

 

Dark Tranquillity - Budapest, Dürer Kert, 2010. október 14.