Shock!

július 06.
szerda
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

Koncert tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Ghost, Uncle Acid & The Deadbeats, Twin Temple - Budapest, 2022. május 18.

A két és fél évvel ezelőtti, fergeteges Ghost-buli kapcsán azt jövendöltem, hogy Tobias Forge a következő lemezzel fog visszavonhatatlanul arénákat megtöltő sztárrá válni. Ez be is jött, az Impera letarolta listákat Amerikától Ausztráliáig, január óta iszonyatos teltházak előtt zajlik a turné tőlünk nyugatabbra. Nagy lelkesedésemben azt is képes voltam leírni, hogy mire idáig jutunk, már nem lesz nekik túl méretes a Budapest Sportaréna, pedig tudhattam volna, hogy az ilyesmi kijelentésekkel a speciális honi viszonyok között azért érdemes vigyázni: a közönségmágnes új lemez nálunk egyelőre nem tudott akkora előrelépést produkálni, mint a Prequelle, dekára ugyanannyian lehettünk, mint '19 decemberében, a hangulatra azonban nem lehetett panasz, ahogy a koncertre sem. (D.Gy.)

ghost_k2022_01

időpont:
2022. május 18.
helyszín:
Budapest, Papp László Sportaréna
Neked hogy tetszett?
( 31 Szavazat )
Az amerikai Twin Temple finoman szólva sem győzött meg különösebben. A '70-es éveket idézően jammelős, sabbathos-pszichedelikus zenei alapok érdekes színesítést nyertek a szaxofontól, a dalaiknak van egyfajta spirituálé-jellege is – de mindez csak a maga kifacsart módján értendő, a zenekar ugyanis elkötelezett sátánista, és ennek megfelelően az extravagáns vörös-fekete cuccokban tánclejtő Alexandra James énekesnő, illetve férjura, Zachary ténylegesen is amolyan groteszk misét celebrált a fronton. Utóbbi tetőpontját szándékuk szerint az jelenthette, amikor a beondolált hajú, nem kicsit pojácaisztikus csóka maszturbáló mozdulatokat imitált egy fordított kereszten, majd – az orgazmust szimbolizálandó – hitvese utána művért prüszkölt az első sorokra. Láthatóan sokan akadtak odalent, akiket lenyűgözött a zavaros „filozófiába" csomagolt túlpörgetett, gyermeteg és ordenáré bohócelőadás, lelkük rajta, de szerintem összességében a komplett színpadi produkció úgy, ahogy van, szánalmas volt. Mint írtam, a Twin Temple zenéje nem rossz, de annyira azért nem is jó, hogy átvegye a főszerepet a bazári körítéstől egy koncerten. Érdemes lenne tanulniuk az arányokat illetően a főattrakciótól...

Az Uncle Acid & The Deadbeatset még 2013-ban láttam a Black Sabbath előtt, és akkor nem különösebben nyűgöztek le magukba fordult, statikus előadásmódjukkal. A cambridge-i bandában azóta mindenki lecserélődött a főnök Kevin R. Starrs, azaz Uncle Acid körül, és jó hír, hogy – ezzel összefüggésben vagy sem, de – sokat is fejlődtek élőben. A szembe lógatott hajak persze megmaradtak, de kis túlzással már az első dal során többet mozogtak, mint akkor, Prágában az egész koncertjük alatt: most sem beszéltek ugyan sokat, de nem éreztem úgy, mintha a közönségről tudomást sem véve, kizárólag saját örömükre zajonganának a garázsban. Maga a műsor is meggyőzőbbnek tűnt, így aztán kissé meglepődtem, amikor utánakerestem, hogy a hétdalos szettből négy szám már akkor is elhangzott. Mindössze két lemezük jött ki azóta, így azért nem annyira meglepő a dolog, viszont a markáns csúcspontok az újabb szerzemények közül kerültek ki, tehát nem csoda, hogy mélyebb benyomást tettek rám. A záró Melody Lane különösen nagyot ütött, itt már szó szerint az az érzés kerített hatalmába, hogy akármeddig el tudnám hallgatni a nóta végkifejletében teljes transzba pörgött, vadul szólózó Uncle Acidet. Bár összességében tetszenek a lemezeik, ezeket hallgatva továbbra sem érzem olyan kivételesnek a bandát, mint amekkora hype övezte őket az első két anyaguk idején, viszont az itt látottak alapján egy klubbulijukra most már simán lemennék, garantáltan hatalmasat ütne. Tetszettek, kellemes meglepetés volt. (D.Á.)

ghost_k2022_02

A világ nem változik: minél sikeresebbé válik valaki, az emberek annál inkább szükségét érzik, hogy jó nagyot rúgjanak bele. Döbbenetes, hogy még az olyan mértékadó szakmai magazinok kommentszekcióiban is mennyi gyűlölködő megnyilvánulást kap a nyakába Tobias Forge és a Ghost, mint a Guitar World, holott csupán annyi a bűne, hogy ismét letett az asztalra egy méregerős lemezt, ami nem mellékesen már most korszakos jelentőségű. Miről is van szó? Forge az Imperával írd és mondd egymaga tárta ki a mainstream harminc szűk esztendeje zárva lévő kapuját az arénarock számára. És itt a pont a mondat végén, mert a nyilvánvaló és ezt alátámasztó számadatokkal tényleg nem érdemes vitába szállni. Mindezt pedig azért találom meseszépnek, mert Forge abszolút a '70-es, '80-as évek legszentebb szabályai és értékrendje szerint érte el ezt az eredményt. Hogy milyen mértékben és mennyi időre lesz képes visszaemelni a műfajt az őt megillető helyre, nos, az még a jövő zenéje, ahogy azt sem tudni még, hogy a Ghost az első vagy az egyetlen fecske, mindazonáltal a saját tinédzser gyerekeimen gyönyörűen le tudom mérni, milyen felbecsülhetetlen értékű munkát végez Tobias: amikor azt látom, hogy az utódaimat teljesen beszippantotta a Ghost-jelenség, és március 11. óta gyakorlatilag megállás nélkül a szövegkönyvet bújva forgatják az Imperát elejétől a végéig, ami már most ugyanazt jelenti számukra, amit nekem a Scorpions, a Bon Jovi, a Def Leppard és a KISS jeletett, nos, akkor azt érzem, talán mégis megmarad az utókornak a klasszikrock. Addig legalábbis biztosan, amíg lesznek ilyen elhivatott arcok a bizniszben, mint Tobias, aki évekig kitartó útravalót és élményt képes adni minden egyes koncertjével.

ghost_k2022_03

Mert nem volt ez másképp ezúttal sem. Habár a két héttel ezelőtti telefonos interjúnk egy roppant fáradt frontembert mutatott, aki valószínűleg azóta sem lett kipihentebb, a európai kör utolsó felvonásaként elérkezett pesti bulin ebből semmit nem lehetett érezni. Tobias határtalan profizmussal és végtelennek tűnő energiával vezényelte le ezt a bő száz percet, ami még a legutóbbinál is nagyobb szabású előadás volt tőle. Egyébként több síkon is párhuzamot lehetett vonni a mostani és a '19-es buli között, hiszen ugyanazt a háttérvásznat használták, kábé ugyanúgy komponálták meg a show-elemeket, továbbá a műsor íve sem különbözött nagyon, még a sorrendiséget tekintve sem. Viszont a kicsit kiszámítható jelleg ellenére is jött a menetrendszerű libabőrözés és adrenalin-áramlás a koncert olyan csúcspontjainál, mint amilyen az ezredszerre is hanyattvágós Year Zero, a pénz- és konfettiesővel dúsított Mummy Dust, az őrületes gegre épített, szaxofonszólóval megspékelt, überzseniális instrumentális Miasma, vagy a ráadásban az elmaradhatatlan Dance Macabre / Square Hammer kettős volt.

ghost_k2022_04

Az új albumról négy dal fért be a műsorba, és ahogy azt sejteni is lehetett, mind iszonyat jól működött. A kezdő Kaisarion rendesen felpaprikázta a közönséget, az isten is koncertnyitánynak teremtette, míg az ABBA-ízű Spillways egyenesen a '80-as évek elejére repített vissza, egyben megerősítve, hogy az év legnagyobb dala, jöhet bármi. A Call Me Little Sunshine sem szólt kisebbet, a Hunter's Moonnal viszont nem volt szerencsénk az enyhén szólva botladozó hangzás miatt. Habár régóta tisztában vagyok vele, hogy az Aréna az oldalra fordított színpados konfigurációval mit (nem) tud az ülőhelyeken, ilyesmit még soha nem tapasztaltam itt azelőtt: az első harmad olyan éktelen lármát produkált odafent a legdrágább helyen, hogy a gyerekeim a kezüket a fülükre tapasztva néztek rám kérdőn, hogy mégis mi történik?! A Kaisarion és a Rats percein még átlendített az eufória, de a From The Pinnacle To The Pit és a Faith közötti fél óra konkrétan büntetés volt a megmagyarázhatatlanul sok magas frekvencia miatt. Ádámék szerint lent sem volt valami perfekt a helyzet ebben az időszakban, ami sovány vigasz, egyvalami azonban biztos: ez volt az utolsó Ghost-koncertünk ülve.

ghost_k2022_05

Még szerencse, hogy Forge és nyolctagú kísérőzenekara olyan látványt nyújtott, ami azért idővel el tudta terelni a figyelmet erről a negatívumról. A frontember négyszer öltözött át (a Year Zero alatt egészen lenyűgöző kosztümöt villantott), a gitárosok (már tudjuk: az egykor a Sisters Of Mercyt megjárt Chris Catalyst és fehér Stratocasterrel a katatoniás Per Eriksson) hozták a szokásos csipkelődős bohóckodást, persze megint volt Tavaszi szél vizet áraszt is, naná, de a vokalistákról és a billentyűs lányokról is csak felsőfokban lehet szólni.

ghost_k2022_07

A végén még eljátszották az Enter Sandmant, amivel jótékony célokat szolgálnak és emiatt le a kalappal, így viszont ezúttal is csak egy-egy korai téma csendülhetett fel, a Year Zero mellett a Ritual volt a másik. Legközelebb jó lenne már újra hallani mondjuk a Body And Bloodot vagy a Zombie Queent... És persze az Impera többi gyöngyszemét, mert egy Griftwood vagy egy Watcher In The Sky is brutálisat ütne, a Respite On The Spitalfieldsről nem is beszélve. (Ha a hangmérnökök is úgy akarnák, persze.) Nyilvánvalóan a telhetetlenség beszél belőlem, de egészen biztosan nem vagyok ezzel egyedül: jöjjenek vissza már jövőre, és végre adjanak ki egy DVD-t erről a turnéról! (D.Gy.)

ghost_k2022_06

 

Még több írás a szerzőtől

Hozzászólások 

 
#9 Edward_Richtofen 2022-05-22 23:15
Kurva jó koncert volt, mi is voltunk már '19-ben is, mindkettőnknek jobban bejött a mostani show. Valahogy jobban hasított a zenekar, erősebben bevonódtam, konkrétan a Faith-től indulóan a végéig szinte 15 percnek tűnt a buli, utólag visszanézve a setlistet több "aha tényleg, ez is kurva jó volt" élményem volt.

Nagyon szimpatikus amikor ennyire a maximalizmus hajt egy produkciót, még a néha kicsit közhelyes gegjeiken is tök jókat tudtam röhögni, és nagyon ízlésesen tolták be az instru számaikat átvezetőként amíg Tobias öltözködött.

A setlistről annyit, hogy a Miasma megtartásáért óriási pacsi, nem gondoltam h az Impera érkezésével ezt bent hagyják a szettben. A Watcher in the Sky szerintem óriási kihagyott ziccer, egyértelműen koncertre való darab. Az általam sose kedvelt Mummy Dust helyére mehetett is volna nyugodtan. Azon is meglepődtem h a He Is helyett nem a Darkness at the Heartot nyomták (sajnos, bár az előbbi is egy óriási nóta). A Spillways és a Year Zero nálam is egyértelmű csúcspont volt.

Ahol mi álltunk (balközép) ott a hangzással sem volt baj, bár az első harmadában az ének talán kicsit halk volt, meg néha sok volt a gitár.

Jó látni, hogy a régisuli allűrös rocksztárkodásá t egy ennyire tehetséges dalszerző viszi tovább, istentelen dallamérzéke van a tagnak, és a Prequelle-Impera kombóval szerintem mondhatjuk, hogy megérkezett a Ghost hangzás, ami kicsit táncolhatóbb, kicsit poposabb mint az első kettő BÖC-s okkult rokkja, de semmiképp nem rosszabb.
Idézet
 
 
#8 Venomádi 2022-05-22 21:31
A Twin Temple-t még hallgattam volna tovább, maga a színelőadás meg nem érdekel, mert így se nagyon láttam konkrétan mi történik. Az Uncle Acid meg mindenhogy felejtős. Reméltem, hogy élőben kapok valami olyat, amit lemezen nem sikerült. De ezeken a dalokon még az élő hangzás ereje sem segít. Hogy ezen mit esznek ilyen nívós főzenekarok, akikhez betársulnak, ez előttem már rejtély marad. Viszont a Ghost kiváló volt most is, mint legutóbb. A lemezen puhább, rockos soundot itt legalább tényleg megtolta kakaóval a koncert, konkrétan a Year Zerót, meg a Ritualt inkább ilyen verzióban hallgatom. Megyünk legközelebb is, ha a világ is úgy akarja.
Idézet
 
 
#7 Anomander 2022-05-21 22:00
Eszméletlenül jó koncert volt! Láttam őket az előző két magyarországi alkalommal is, de tuti ott leszek megint, ha jönnek. A hangzással nem voltam mindig kibékülve én sem, de összességében kit érdekel, tényleg igazi felső kategóriás buli volt.
Idézet
 
 
#6 Metál Mókus 2022-05-21 15:42
Nincs még nekik koncert filmjük?
Idézet
 
 
#5 draz 2022-05-21 11:13
én csak örülök, hogy jönnek.
Abban egyetértek az előttem szólokkal, hogy nincsenek sztárok, újabb nagy zenekarok.
Volt pár, amikben megvolt a lehetőség (A7X pl), de ennyire következetesen menni előre, és nyitni a kapukat, hogy minél többen jöjjenek be rajta, Tobiason kívül senkin sem látom ehhez a kitartást. Nem tudom, hogy az ő receptje végül beválik-e, a koncepció nem-e inkább riasztó, mint vonzó...
De remélem, valamennyire rehabilitálni tudja a stadion/arénarockot és 10 év múlva nem azon fogunk sírni, hogy senki sem maradt. Sok ilyen koncert kell és több ilyen zenekar.
Idézet
 
 
#4 EyezOfAPsycho 2022-05-21 11:08
Életem legjobb koncertje volt. Engem kilora vett meg mind a két előzenekar, a Ghostról nem is beszélve! Az első lépéstől az utolsóig minden előre le volt fixálva, és ugyan lehetett számítani bizonyos mozdulatokra/gegekre, azok mégis képesek voltak hatalmasat ütni. Lenyűgöző volt a koncert minden pillanata. Szerintem egyébként Ők is irgalmatlanul jól érezték magukat, no, meg azt hiszem azért jóval többen voltunk, mint 2019 -ben, ami miatt pedig bízom benne, hogy eljönnek a következő turné alkalmával is, és azt már megfejelik plusz pár Impera-gyermekkel, meg hozzádobnak egy-két dalt az Opusról, vagy az Infestissumamró l, akkor lenne igazán nagy az orgazmus!
Idézet
 
 
#3 Pitta 2022-05-21 11:01
Én három nappal előtte Hannoverben láttam. Az emberek betéve tudták a szövegeket és az egész show úgy volt felépítve, hogy beszippantson. Remélem ehhez a nagylemezhez is jön jövőre a menetrendszerű pár számos EP és turné, mert ha lehetne már holnap nézném újra. Engem mint Alice Cooper elkötelezett hívét megvettek kilóra. Sok show elem hasonló is volt az Alice Cooper koncertekhez, és nagyon jól épültek bele a műsorba.
Idézet
 
 
#2 ma 2022-05-21 09:36
A cikkben a Ghost résznek szerintem teljesen lemezkritika stílusa van. Tetszik.
Idézet
 
 
#1 Nikfisz 2022-05-21 09:08
Ha már hivatkozunk a 80'as évek zenekaraihoz,az ért ne felejtsük el azt a pici tényt,hogy ma már nincsenek Sztárok!(Gene Simmons,Axl Rose,Nikki Sixx,Freddy M. ,Steven Tyler,stb) Oké,más korszak,de nemhogy sztárok,de már egyéniségek sincsinek.Tobias Forge egy rendkívül ügyes és tehetséges gyerek,de nem egyéniség.(ezért is kellett neki a Pápa imidzs) Ettől függetlenül kellenek az ilyen Zenekarok.Én a Barbába láttam a Ghost-ot,és kurva jók voltak....De hol a Satan Prayer?!!!
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Cloudscape - Budapest, A38, 2014. március 13.

 

Nickelback - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2013. november 8.

 

Perfect Symmetry - Budapest, Club 202, 2013. október 23.

 

Eric Martin - Budapest, PeCsa Music Café, 2013. március 9.

 

Magma Rise - Budapest, Club 202, 2011. május 11.

 

Wendigo - Budapest, Vörös Yuk, 2007. február 24.