Shock!

július 01.
péntek
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

Richard Andersson: The Ultimate Andersson Collection

Talán emlékszik rá az Olvasó, mennyire beütött nálam a mennykő az idei Space Odyssey lemezzel. És alig telik bele pár hónap, a Fürge Ujjak svéd munkatársa, Richard Andersson billentyűvarázsló megint hallat magáról: műhelyében ezúttal egy retrospektív anyag készült, régebbi dalainak új változatait nem kisebb kaliberű arc, mint Göran Edman énekelte fel.

megjelenés:
2005
kiadó:
Aor Heaven / GerMusica Promotion
pontszám:
9,5 /10

Szerinted hány pont?
( 1 Szavazat )

Ugyebár Richard a Majestic és a Time Requiem billentyűseként (vezetőjeként) volt ismert legfőképp a japán virgabarátok körében, majd 2003-ban Európában is sokan padlót fogtak a Space Odyssey debütalbumától, amelyen ugye az Astral Doors-os Nils Patrik Johansson hozott elképesztő dallamokat. Valamilyen szinten ez a válogatás egyfajta értesítés a szimpatizánsok számára, mindenképpen úgy tűnik, Richard a követendő irányt kívánja jelezni. Akárhogy is, a Time Requiem új énekese ma már Edman. Remélem, a Space Odyssey felállás marad azért...

Jómagam amúgy nem nagyon ismertem Andersson Space Odyssey előtti munkáit, így hát igencsak kíváncsi voltam, hogy muzsikált a fickó korábban (bár igaz, ami igaz, egy Majestic lemezbe ugyan belehallgattam, de a középszerű énekes és a csapnivaló hangzás elrettentett a további ismerkedéstől). Nos, ezen kollekció alapján kimondhatjuk, hogy a stílus egy az egyben ugyanaz, mint a Space Odysseynél, szóval akinek az tetszett, annál csalódás kizárt! Egységes, brutálisan megdörrenő hangzással és ezzel az új énekkel pedig különösen ütős a dolog. Igaz, a Göran Edmanra korábban jellemző affektálós énekstílust nem különösebben kedveltem Yngwie Eclipse és Fire And Ice lemezein, de az évek során ő is megszelídült és lehiggadt - ma már legnagyobb svéd kedvenceim egyike. Ezerszínű éneklést mutat be itt is, szívét-lelkét beleadja a dalokba. Maguk a dalok is ezerszínűek amúgy, malmsteenizmus, symphony-ekszizmus, adagio-izmus és persze drímimzus (különösen a Visions Of New Dawn egyes részei, nem mondom, melyek, hehe) a köbön; mégis, összességében egyik párhuzamba hozható bandára sem hasonlít. Az említett zenekarok soha nem csinálnának ilyen zenét - az elemek összemixelése után a végeredmény minden hasonlóságával együtt "andersson"-os.

Richard megint kegyetlenül elbánik szintetizátoraival, de zenésztársai is nagyon ott vannak a szeren: a gitárokért nagyrészt ugyanaz a Magnus Nilsson a felelős, aki a Space Odyssey-ben is - ő sem teljesen komplett. Jörg Andrews dobos sem egyszerű eset - el nem merem képzelni, milyenek lehetnek ezek élőben... Amúgy a nagy példakép, Jens Johansson is játszik egy szólót valahol: aki booklet nélkül megmondja, pontosan melyik nótában, az jelentkezzen be Richard és társai mellé a Lipótra... Én még maradnék kint, bár meglehet, ha sokat hallgatom ezt a zenét, megyek utánuk - veszélyes dolog ez, hiszen egy ponton az ember csak kíváncsi lesz rá, hogy tudnak ezek így játszani. Ha pedig ilyesmin gondolkozol, tuti bekattansz.

 

Szóljon hozzá!


Kereső

Friss

Hozzászólások

Galériák

 

The Treatment - Budapest, Petőfi Csarnok, 2014. június 11.

 

Iron Maiden - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2014. június 3.

 

Portnoy, Sheehan, MacAlpine, Sherinian - Budapest, PeCsa Music Hall, 2012. október 19.

 

Die Krupps - Budapest, Dürer Kert, 2011. május 1.

 

Beardfish - Budapest, A38, 2010. október 24.

 

Wendigo - Budapest, Kultiplex, 2007. január 12.