Shock!

március 28.
csütörtök
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Kirk Hammett: Portals

kirkhammett_cUgyan elvi szinten már nem tiltják a Metallicában a mellékprojekteket, röpke negyven év elteltével mégis meglepő önálló minialbumot kapni Kirk Hammett-től, még akkor is, ha bevallottan csak különlegességről van szó. A Portalson helyet kapott négy dal évek alatt állt össze a gitáros műhelyében, a zene egyes részei a Kirk legendás horror/sci-fi/pulp-gyűjteményéből nyílt kiállítás háttérzenéjeként debütáltak, most pedig az idei Record Store Day tiszteletére gyűjtötte őket csokorba.

Hammett a Metallica szólógitárosaként évtizedes szinten lerobbanthatatlan volt a rockmagazinok közönségszavazásain az összesítések éléről, aztán ugye jött a banda vitatottabb korszaka a '90-es években – na, onnantól meg fikázni lett sikk, amit csinál, akár lemezen, akár élőben. Nem szeretném gitárszakmailag megfejteni a vitákat, lévén mindkét irányt túlkapásnak éreztem a maguk idejében, viszont ahhoz nem fér kétség, hogy Kirk barátunk azonnal felismerhető stílussal bír, és erre ez az EP is jó példát szolgáltat, holott egyáltalán nem metallicás, sőt, a szó szoros értelmében véve nem is nevezném metálnak. Inkább amolyan filmzenés kirándulás ez, nyilván rengeteg gitárral, ismerős hangulatokkal, a Metallicába mégsem férne be pontosan ilyen formában. A fő bűntárs ugyanakkor nem ismeretlen a hívek előtt sem, hiszen Edwin Outwater az S&M második felvonásának munkálatainál segítette a bandát.

megjelenés:
2022
kiadó:
Blackened Recordings
pontszám:
7 /10

Szerinted hány pont?
( 16 Szavazat )

Kirk említett geeksége nagyjából a Metallica indulása óta közismert tény, így senkit sem lephet meg, hogy a Portalson is bőséges kézzel méri a horrorisztikus, tenyérizzasztó atmoszférájú témákat. Mindjárt a nyitó Maiden And The Monster kezdéséről a The Call Of Ktulura asszociál az ember, és a főszereplő a dal több mint hét percében szépen ki is bontja ilyen irányú ötleteit a nyugis indítástól egészen a szólózós-monumentális fináléig. Szerintem egyértelműen ez a legerősebb szerzemény a négy közül, szorosan a nyomában az előzetesen bemutatott High Plains Drifterrel. Utóbbi kezdése a Metallica helyett inkább Morricone-feelinget hordoz, nyilván a címválasztás sem véletlen Clint Eastwood 1973-as westernje, a Fennsíkok csavargója után. A hangulat abszolút ilyesmi, csak a hangszerelés és a ritmusvilág vált később benne hagyományosabban rockosba. Öt perc sincs, de gyorsan a fülbe ül, és teljesen rendben van, a nyílt Iron Maiden-utalással együtt.

Érdekes, de épp a komolyabb anyazenekari áthallásokat rejtő tételeket érzem kevésbé meggyőzőnek az EP-n. A The Jinn súlyosan megdörrenő, masszív vonósai az elektromos gitárokkal karöltve egyértelműen Ramin Djawadi világát idézik, hogy aztán egy nagyon tisztán metallicás riff is előugorjon a szám második felében. Viszont sajnos utóbbi gitártéma is inkább csak középszerű, mint igazán kiemelkedő, és a hétperces tétel szerkezete is elég zavaros, bár számos kiváló ötlet kapott helyet benne. Ugyanígy a sejtelmes nagyzenekari részektől a szitárszerű harmóniákon át a Metallica által is fullosan hasznosítható blokkokig mindent összegyúró The Incantationben is túl sokat akar markolni Kirk, és főleg túl hosszan ebben a nyolc percben. Ha már egy gitáros szólóvállalkozásáról beszélünk, azt sem hallgathatom el, hogy a szólógitározás nem éppen Shrapnel-válogatásokra kívánkozik, bizony több helyen is lehetett volna még finomítani, csiszolni a dolgokon. Nem ManUNkind a szólók összhatása, viszont nem is The Unforgiven... De hát ez is olyasmi, amivel együtt élünk Kirknél az utóbbi bő negyedszázadban, és nem is a virgázás jelenti az EP lényegét.

Pontozni nem látom sok értelmét ezt a minialbumot, de ha nagyon muszáj, legyen mondjuk egy hetes a kiegyenlítetlen színvonal miatt. Viszont összességében így sem kellemetlen hallgatnivaló a Portals, és elég egyértelműen kiviláglik innen, hogy Kirknek ma is bőven akadnak ötletei. Szóval nem lenne baj, ha valahogy megkerülne az az iPhone még a következő Metallica-lemez előtt...

 

Hozzászólások 

 
#5 Eugen 2022-05-06 12:25
Idézet - Goodbye:
Azt hiszem, jobban örülnék, ha Kirk inkább szólóban tevékenykedne a továbbiakban. Nekem úgy tűnik, hogy a Metallica nagyon régen kifulladt kreatív szempontból. A fekete lemez után egyik sem tudott megfogni. Sosem értettem, hogy miért kritizálják gitárosként. Minden megvan benne, ami ehhez a kűfajhoz kell, ez az EP is ezt bizonyítja.


Neked a Lulu nem volt elég kreatív? Nem elég kreatív dolog össze nem passzoló dolgokat egymás mellé pakolni?
Idézet
 
 
#4 Abigél 2022-05-06 07:44
Ilyen kisebb Ep-éket ha kiadogatnának Metallica-ék jobb lenne, mintha minden második szökőévben, lassan már minden évtizedben adnak ki zenét. Pedig van bennük még tuti ötlet, ezért is változatosak és másabbak a lemezeik egymástól. Ilyen kisebb kiadványoknál lehetne kísérletezgetni a zenékkel, hangzásokkal, mindennel, de sajnos nem egyre
jár az európai ember és az ottaniak agya. Ott már tudjuk komoly gépezet van mögöttük, nem érdekük, hogy a család mellett és a turné közepette alkossanak is valamit.
Idézet
 
 
#3 Goodbye 2022-05-04 10:07
Azt hiszem, jobban örülnék, ha Kirk inkább szólóban tevékenykedne a továbbiakban. Nekem úgy tűnik, hogy a Metallica nagyon régen kifulladt kreatív szempontból. A fekete lemez után egyik sem tudott megfogni. Sosem értettem, hogy miért kritizálják gitárosként. Minden megvan benne, ami ehhez a kűfajhoz kell, ez az EP is ezt bizonyítja.
Idézet
 
 
#2 Eugen 2022-05-04 09:11
James és Lars anno eldöntötte, hogy Kirk és Jason nem csinálhat szólóanyagot, nem vehet részt mellékprojektek ben, cserébe az anyazenekar sem erőlteti a lemezkészítést, vagy ha igen, oda nem csatornázzák be Kirk és Jason ötleteit. Kész csoda, hogy Kirk nem pattant meg Jasonnal együtt.
Idézet
 
 
#1 Dead again 2022-05-04 07:16
Kellemes kis EP lett ez. Igen, Kirknek akadnak még ötletei. Én kifejezetten csípnék egy epikusabb megközelítésű Metallica lemezt.
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Hirdetés

Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Suicidal Tendencies - Budapest, Zöld Pardon, 2013. július 9.

 

Leander Rising - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2013. február 7.

 

Helloween - Budapest, Petőfi Csarnok, 2010. november 28.

 

Amorphis - Budapest, Diesel Klub, 2010. november 21.

 

Whitesnake Tribute Band - Budapest, Petőfi Csarnok, 2010. május 4.

 

Wackor - Budapest, A38, 2004. szeptember 29.