Shock!

október 07.
hétfő
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

Koncert tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Satan, Haunt - Bécs, 2024. szeptember 18.

Ugyan mára a heavy metal műfaj jobbára kiszorult a mainstreamből, a földalatti mozgalomnak is vannak különböző szintű bugyrai. A Satan pedig kétségtelenül a legmélyebbek egyikében tevékenykedik, ha ugyanis egy több mint négy évtizedes múltra visszatekintő zenekar apró pinceklubokban nyomja, az valóban az underground undegroundja. Viszont legalább fullra töltötték a helyet, ami az Escape esetében olyan százötven embert jelentett, a rajongók vállt vállnak vetve nézték már az előzenekarokat is.

satan_3

időpont:
2024. szeptember 18.
helyszín:
Bécs, Escape
Neked hogy tetszett?
( 5 Szavazat )

Sajnos a nyitó Hell Fire műsoráról szinte teljes egészében lemaradtam, mivel a bécsi parkolási applikációval való küzdelem felemésztette félórás játékidejük nagy részét. Ráadásul a hátsó sorok olyan tömöttek voltak, hogy hiába értem be az utolsó pár percre, konkrétan semmit sem láttam, sem a zsebkendőnyi színpadból, sem pedig a rajta nyomuló brigádból. Kár, mert legutóbbi anyaguk, a 2022-es Reckoning kifejezetten jól sikerült, de talán lesz még hozzájuk szerencsém máskor.

A Hell Fire-rel ellentétben a Haunt lemezen nem igazán fogott meg, élőben viszont hengereltek. A kaliforniai csapat kifejezetten termékeny, hiszen 2017-es alakulásuk óta már tíz (!!!) nagylemezt adtak ki, 2020-ban például egyenesen hármat. A játék neve náluk is klasszikus, régisulis heavy metal, amit vastag kórusokkal támogatnak meg. Ráadásul énekes/basszusgitárosuk, Trevor William Church is kiváló frontember, stúdióban kissé vékonykának tűnő hangját élőben pedig megszépítette a stenk, amivel műsorukat elővezették. Nemrégiben jártak már egyszer Bécsben, és láthatóan többen kifejezetten az ő kedvükért jöttek, így a hangulat az első perctől kezdve emelkedett volt. Régebben szokás volt az osztrák közönséget halvérűnek titulálni, itt viszont olyan lelkesedést kaptak már a nyitó csapatok is, ami otthon manapság már ritkán tapasztalható. A Hauntnak negyven perc jutott, amibe sikerült pár kifejezetten fogós dalt is belesűríteniük, mivel pedig kiállásra és zenéjüket tekintve is illettek a Satan elé, számomra igen pozitív csalódást okoztak.

haunt_1

Brian Ross énekes idén tölti a hetvenet, de a Satan többi tagja is a hatodik ikszet tapossa, a zenekar pedig nyilvánvalóan szívügyük. Más magyarázat ugyanis nincs arra, miért ülnek be a zeneiparban évtizedeket lehúzott, a Satan mellett részben a Skyclad révén is kultikus figurák ebben a korban a turnébuszba azért, hogy némi aprópénz ellenében, esténként száz-kétszáz embernek zenéljenek. Ezért pedig maximális tiszteletet érdemelnek, főleg úgy, hogy mind színpadi formájuk, mind pedig legújabb lemezeik is méltóak a Court In The Acthez, ahhoz az albumhoz, amivel kivívták a kultstátuszt negyvenegy évvel ezelőtt. Ráadásul ma is klasszikus felállásban nyomják, azaz bizony ugyanazt az öt embert láthatod a színpadon ma is Satanként, akik anno felvették a legelső lemezt. Az elmúlt több mint négy évtizedben mindössze egyetlen rövid időszakban váltotta Rosst egy bizonyos Michael Jackson a mikrofon mögött, ezt leszámítva azonban semmiféle jövés-menés nem volt a felállásban.

satan_1

Simán benne lett volna a pakliban az is, hogy a banda az 1983-as debütlemezre helyezi a hangsúlyt és annak dalaihoz csak mutatóban csap hozzá párat a 2011-es újjáalakulás utáni szerzeményekből, de szerencsére nem így történt. A Court In The Act azért persze így is hangsúlyos volt a szettben a maga négy dalával, de ezek mellé szépen szemezgettek az új éra lemezeiről is. A hangulat megalapozása céljából azért két klasszikussal, a Trial By Fire-rel és a Blades of Steellel nyitottak, amiket a Court lemez intrója vezetett fel. Természetesen az egész terem teli torokból üvöltötte a veretes sorokat, majd még a program elején, a harmadik Ascendencyt követően érkezett a Burning Point és ezzel jó időre le is zárult a múltidézés. Innentől a 2011 utáni öt anyag dalai következtek, amiket nagyjából egységesen osztottak el. Annak ellenére, hogy a napokban jött ki a legutolsó Songs In Crimson, ezt sem reprezentálták túl, hiszen csak a kifejezetten fogós Sacramental Rites és az együtténeklős Turn The Tide került elő róla. A magam részéről kifejezetten örültem volna, ha még az Era is befér, de Russ Tippins elmondása szerint ezt valahogy még sosem sikerült kellő húzással előadniuk, így inkább kihagyták a programból.

satan_2

A közönség igazi fanatikusokból állt, akik minden dalt kitörő örömmel fogadtak, sőt, egy ponton néhányan túlzásba is vitték a lelkesedést. Nagyon persze nincs mit csodálkozni azon, ha egy metálkoncerten pogózni kezdenek, ha azonban mindez egy zsúfolásig telt, apró helyiségben történik, ahol esélyed sincs kimaradni a moshpitből, akkor azért nem feltétlenül jó ötlet belekezdeni. Russ rövid úton közölte is, hogy a maga részéről kifejezetten utálja az ilyesmit, és sokakat a közönségben is zavar, utóbbiak ráadásul ilyenkor a meneküléssel foglalkoznak, ahelyett, hogy a zenére és a zenekarra figyelnének. Szóval amennyiben a hevesebben reagáló – és mint utóbb kiderült, magyar – rajongók nem hagyják abba, akkor személyesen rúgja szét a seggüket. (A buli után elmesélte: azért nem tűri a pogózást, mert egy évekkel ezelőtti koncerten valaki úgy meglökte a mikrofonállványt, hogy azzal konkrétan kiverte az egyik fogát.) A koncert innentől már teljes nyugalomban ment le, a dalokat pedig csak addig szakították meg, amíg Russ fanyar humorral átitatott, ízig-vérig angol konferanszai elhangzottak. Összesen végül bő másfél órát töltöttek a színpadon, a szettet pedig két old school darabbal, az Alone In The Dockkal és az ősöreg Kiss Of Deathszel zárták.

Elnézve a színpadon és a buli utáni kötetlen csevegés során is kifejezetten kedves, nyitott és barátságos benyomást keltő figurákat, továbbá ismerve a Satan kifejezetten dallamos, hangulatos zenéjét és szövegvilágukat, egyértelmű, hogy nagyon rossz volt anno a névválasztás. A Sátán elnevezés egész egyszerűen semmilyen szinten nem kapcsolható össze a banda eszmeiségével és az őket körüllengő aurával. Többször is próbálkoztak anno az átkeresztelkedéssel, így nyilván ők is tisztában vannak vele: ez a kezdeti hiba nagyban közrejátszott abban, hogy sosem sikerült komolyabb sikereket elérniük, pedig zenéjük minősége maximálisan adott volt hozzá. Az is biztos azonban, hogy ma már cseppet sem bánkódnak emiatt, pusztán a zenélés öröméért viszik tovább a bandát, én pedig csak remélni tudom, hogy lelkesedésük még sokáig kitart.

satan_4

Fotó: Escape Wien

 

Hozzászólások 

 
#8 mamsiplény 2024-09-27 13:20
88-ban honnan is szereztük volna be, ha nem a rádióból! Nem is tudom mi lett volna velem az említett műsor nélkül, mert persze másolt az ember kazettát is, de túl sok metálos ismerősöm nem volt. Na jó, megkövetem Göczey Zsuzsát, mert a "Lemezbörze helyett"-ben is voltak fincsi dolgok.
Idézet
 
 
#7 nikfisz 2024-09-26 03:50
Idézet - Anomander:
Ez a kommentszekció tisztára olyan, mint egy 30 éves érettségi találkozó :)
Én is a rádióból vettem fel a Suspended Sentence-t, szerettem hallgatni.
Mindig keresni kellett a rádióműsorban, hogy mikor van "A heavy metal kedvelőinek", emlékeim szerint nem volt fix helye.
Viszont én sosem töröltem semmit, ami felvettem.
Sajnos az egész Rock műfaj- rajongók,zenész ek-olyan mint egy 30-40 éves érettségi találkozó!(he-he)
Idézet
 
 
#6 Anomander 2024-09-25 20:54
Ez a kommentszekció tisztára olyan, mint egy 30 éves érettségi találkozó :)
Én is a rádióból vettem fel a Suspended Sentence-t, szerettem hallgatni.
Mindig keresni kellett a rádióműsorban, hogy mikor van "A heavy metal kedvelőinek", emlékeim szerint nem volt fix helye.
Viszont én sosem töröltem semmit, ami felvettem.
Idézet
 
 
#5 Trebron79 2024-09-25 18:46
Na, akkor lehettünk vagy 30-an magyarok a 150-ből, mert mi is voltunk a nejemmel. Qrva jó volt! A pogo során a kollégák kiverték a mellettem/mögöttem álló emberke kezéből a sörösüveget, így a bokám környéke tele lett üvegszilánkkal, ennek nem örültem. Mondjuk annak sem, hogy amikor egyetlen egyszer (tehát nem járkáltam ki-be) kimentem hátra sörért a kolléga a visszaúton nemcsakhogy feltartott a könyökével, hanem még neki is lökött egy "ártatlan" embernek, pedig óvatosan mentem, nem mint egy tank. Na mindegy, ezek a nüansznyi dolgok csak pár pillanatra zavarták meg a műélvezetet. Ross a koncert után rögtön lejött a nézőtérre barátkozni, de aztán mindenkit el lehetett csípni, készségesen dedikáltak, beszélgettek.

Két nappal előtte voltunk Zágrábban hasonló körülmények között a Fifth Angel-ön, na az is megért egy misét! Kurva jók ezek a kultklasszis klubbulik!
Idézet
 
 
#4 Tulus 2024-09-25 17:39
Satan-ék jöhetnének Magyarországra is, mondjuk egy NWOBHM fesztivál keretében.... óriási lett az új lemez, mindenkinek ajánlom!
Idézet
 
 
#3 Takács Attila 2024-09-25 16:35
"Bár, akkoriban minden jöhetett abból a műsorból. Max. törlődött.'
Ugyanígy voltam vele. Nagy igazság ez a mondat.
Idézet
 
 
#2 dreambarker 2024-09-25 13:19
Szintén onnan ismerem őket és szerettem meg a zenéjüket, ami egyáltalán nem változott azóta. Hálistennek! De ha nem a zenekarnév, akkor lehet nem hallgatom meg anno és veszem fel kazira. Bár, akkoriban minden jöhetett abból a műsorból. Max. törlődött. :)


Idézet - Montsegur:
1988 nyarán adta le "A heavy metal kedvelőinek" rádióműsor (áldassák a szerkesztők neve!) a teljes "Suspended Sentence" lemezüket, fel is vettem magnóval, azt a lemezt utána jó sokat hallgattam, jó zenét játszottak.

És tényleg ritka szerencsétlen nevet választottak... :) Lásd még: Anthrax, vagy a Polka Tulk Blues Band... oh wait, utóbbiak tudtak váltani:)
Idézet
 
 
#1 Montsegur 2024-09-25 08:42
1988 nyarán adta le "A heavy metal kedvelőinek" rádióműsor (áldassák a szerkesztők neve!) a teljes "Suspended Sentence" lemezüket, fel is vettem magnóval, azt a lemezt utána jó sokat hallgattam, jó zenét játszottak.

És tényleg ritka szerencsétlen nevet választottak... :) Lásd még: Anthrax, vagy a Polka Tulk Blues Band... oh wait, utóbbiak tudtak váltani:)
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Hirdetés

Kereső

Hirdetés

Hozzászólások

Galériák

 

Roger Waters - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2011. június 22.

 

Magma Rise - Budapest, Club 202, 2011. május 11.

 

Thaurorod - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 14.

 

Paul Gilbert - Budapest, Diesel Klub, 2010. november 29.

 

Pain of Salvation - Budapest, A38, 2010. október 24.

 

Wackor - Budapest, Petőfi Csarnok, 2008. október 31.