Shock!

november 28.
vasárnap
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

Koncert tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

István, a király - Budapest, 2016. január 8.

0111istvan1Számtalanszor terveztük már, hogy írunk az István, a királyról, egészen ezidáig azonban ez sosem jött össze. Az ilyesmi persze gyakran előfordul a Shock! életében, ezúttal azonban nem az időhiány vagy az egyéb elfoglaltságok vetettek gátat, hanem olyan külső tényezők, amelyek miatt nem akartuk, illetve nem láttuk célszerűnek recenzálni a darabot. Az István, a király ugyanis messze több, mint rockopera, színdarab vagy, ha úgy tetszik, zenemű: a 20. század egyik, ha nem a legnagyobb hazai popkulturális alkotása, amely ennél fogva meglehetősen átpolitizált és hol erről, hol arról, de egyértelműen túlmagyarázott is. Az a fajta légkör pedig, ami sokszor körbelengte a darabot az utóbbi években, egy időre inkább elvette a kedvünket attól, hogy foglalkozzunk vele.

Az István, a király tehát érzékeny téma, részemről pedig különösképp nehéz írnom róla, lévén első konkrét és a mai napig tán leginkább meghatározó zenei élményem is hozzá köthető (Népstadion, 1990. szeptember 15.), illetve egész családomban kultikus, mindenek felett álló kedvencnek tekinthető. Ennél fogva az évek alatt rengeteg formában megnéztem, annak ellenére pedig, hogy még maga Szörényi Levente sincs könnyekig meghatódva a filmváltozattól, számomra az az ezerszer látott felvétel jelenti mai napig is az origót, a viszonyítási pontot. Ezen oknál fogva fel sem merült bennem, hogy kövessem A Társulatot vagy mindenképpen elcsípjem Alföldi Róbert változatát, hiszen mi értelme egy olyan István, a királynak, amelyben senki sincs ott (Feró és Varga cameóját leszámítva) az eredeti szereplők közül? Lehet egy ilyen előadás bármilyen színvonalas, mindig csak tribute marad, amibe ha épp belefutok, szívesen elhallgatom, de az eredetiek által nyújtott élményhez köze sem lehet. Most pedig, két nappal az arénás produkció után értetlenül állok a nyári, királydombi és vidéki előadások kapcsán különféle médiumokban megjelent kritikák előtt. Persze számomra nehéz objektíven megítélni a darabot, pláne most, mikor az eredeti verzióhoz a lehető legközelebbi inkarnációban látható, az az érzésem azonban, hogy ezúttal mintha muszáj lenne kicsit leszólni ezen, a harminc évvel ezelőttihez közelebb eső változatot, az emberek nagy része által utált Alföldi-átdolgozás felmagasztalásával egyidejűleg.

időpont:
2016. január 8.
helyszín:
Budapest, Papp László Budapest Sportaréna
Neked hogy tetszett?
( 13 Szavazat )

Pedig az Aréna színpadán szó sem volt lakossági hangulatról, giccsparádéról, netán lélektelen haknizásról, egész egyszerűen csak kaptunk egy olyan verziót, amelyben végre azokat láthatta az ember a színpadon, akiket mindig is látni akart ott. Varga Miklóst Istvánként, Billt táltosként, mellettük pedig Nagy Ferót. A sorból persze hiányzik Vikidál Gyula, 2016-ban azonban Feke Pál határozottan jobb Koppány, mint amire Vikidál ma képes lenne, függetlenül attól, hogy csúcsformájában tündökölve anno felülmúlhatatlan volt. És bár kétségtelen, hogy sok év telt el, ami a többi főszereplő esetében is hagyott hátra nyomokat (Feró napokon belül 70, Bill 67, Varga Miklós pedig idén lesz 60), teljesítményük azonban mai napig tiszteletet parancsoló. Az tehát nem írható kizárólag a nosztalgia számlájára, hogy Laborc és Torda kapta a legnagyobb üdvrivalgást úgy az egyes tételek végét követően, mind a függöny utáni meghajlás alatt.

Összességében tehát ez egy hagyományőrző előadás volt, függetlenül attól, hogy a színpadkép, a fellépőruhák és az öt fal által szolgáltatott vetítés is a modernizálást szolgálták. Mindezek mellett apró módosítások a darabban is történtek. Kifejezetten jó húzás volt, hogy a fontos mellékszereplők a filmhez képest többször is feltűntek a színpadon, ahogy egyes kórusrészek vastagítása is csak az előadás javára szolgált. Objektíven nézve néhány tétel esetében pedig a jelenlegi változat erősebbre is sikerült az eredetinél. Danics Dóra és Kocsis Tibor duettje az Unom a politikátban egyértelműen ilyen volt, ahogy Koppány feleségei is a Te vagy a legszebb álmunk alatt. A főszereplők mellett általában vajmi kevés szó esik két olyan karakterről, akiknek szerepe a legnehezebbek között van: anno mind Berek Kati, mind pedig Victor Máté magasra tette a lécet Saroltként és Asztrikként Keresztes Ildikó és Serbán Attila azonban mindketten remekül hozták a különleges és nehéz énektémákat. Csemer Bogi szintén nem vallott szégyent Sebestyén Márta árnyékában, ahogy tulajdonképpen a szereplők egyike sem. A régieknek nyilván saját korábbi önmaguknak kellett megfelelniük, az újaknak pedig régóta bevésődött dallamokat, hangokat kellett sikerrel megidézniük. Kivétel nélkül könnyedén vették az akadályt, amiben az a tény is segítségükre volt, hogy minden szerepben az eredeti hangokhoz hasonló karaktereket hallhattunk.

0111istvan2

Összességében tehát, bár nem Vikidál Gyula volt Koppány, számomra csak Bródy János hiányzott a színpadról. Egyetlen pillanatban éreztem ugyanis csalódottságot, amikor a Gyászba öltözött csillagom kezdetekor nem egy ősz halántékot láttam közeledni a színpad hátsó traktusa felől, Bródy helyett ugyanis Novák Péter érkezett. Ez már nyilvánvalóan csak nosztalgia, de a teljesség érzéséhez kellett volna ő is, ahogy az Illés-matricával feldíszített akusztikus gitárral, hófehérben éneklő Szörényi Levente kellett rögtön a nyitány után, a Te kit választanál?-ban is. Annak ellenére tehát, hogy erős nosztalgia-faktor volt ebben az István, a királyban, messze túlmutatott a közhelyes múltidézésen vagy szimplán csak egy újabb bőr lehúzásán, abban pedig biztos vagyok, hogy akinek az eredeti verzió állt igazán közel a szívéhez, annak ehhez fogható élményben 1990 óta nem volt része. Ahogy nekem sem.

 

Hozzászólások 

 
+2 #3 RBM 2016-01-12 07:02
"Én a nyári királydombi koncertet csak élőben/felvételről láttam, azt valóban Feró és Bill vitte el a hátán... Varga Miklósnak azért elég sokat kopott a hangja, és az kiábrándító volt, ahogy az apja ravatalánál hadarta a strófákat."

Amikor néztem azt a felvételt nekem is kicsit csalódás volt Varga MIki. De aztán élőben is láttam Pécsett az előadást. Na ott zseniális volt.
Idézet
 
 
+2 #2 BahnScorper 2016-01-11 09:59
Én a nyári királydombi koncertet csak élőben/felvételről láttam, azt valóban Feró és Bill vitte el a hátán... Varga Miklósnak azért elég sokat kopott a hangja, és az kiábrándító volt, ahogy az apja ravatalánál hadarta a strófákat.

Feke a Társulatban tényleg egész jól bizonyított - igaz, az zeneileg is egy nagyon jól összerakott produkció volt, sikerült korszerű hangzást is adni neki. Ez utóbbi tény pedig most is megvolt, és ezért is éreztem, hogy ez is működik. (Alföldi változatát pont a begyorsított zene és az énekelni nem tudó szinészek verték agyon, noha Stohlnak pont ez a hiányossága adta meg azt, hogy kiemelkedjen a masszából... :-) )

Az újak közül valóban Keresztes és Serbán az, aki hozott egy szintet, de a sok megaszaros, ikszfaszos nem pacsirta csak veréb (ami ugye egy levelezőn végzett énekesmadár) mindössze alázni tudta nemcsak az elődjeiket, hanem az egész darabot is....

Bródy ott nem levését pedig nem értem, ha nyáron ott tudott lenni (és máskor is sokszor), akkor most miért nem...
Idézet
 
 
+12 #1 TopFeri 2016-01-11 09:36
Az eredeti darab többek között a hangzása miatt magasodik jócskán az újak fölé. A modern technika megöli ezt a művet. A tárgyalt változat első előadását felvételről láttam, de nem bírtam sokáig. Míg az ős előadás rock operához méltó módon megdörren, addig a modern változatokban valami gagyi, erőtlen csipogásnak tűnik csupán a háttérzene. Hiába a profi zenészek. Ehhez a darabhoz nem megfelelő a Roland elektromos dob (amúgy imádom a termékeiket), sem az egyéb túlelektronizál t, túleffektezett hangszerek. Ide csöves erősítő kell(ene), nem baj, ha egyesek szerint ódivatú. Különben elvész (elveszett) a dög, ami egy ilyen műnél elengedhetetlen .

Amúgy a modern rock, metál zenéknél is ezt hiányolom. Túl vannak szerkesztve digitálisan, elvész belőlük az emberi erő. Néhány metál banda felvehetné az aktuális lemezét a 80-as, 90-es évek stúdiótechnikáj ával. Szerintem hatalmasat ütne. Valaki megírhatná nekik... :p
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Hirdetés

Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

The Treatment - Budapest, Petőfi Csarnok, 2014. június 11.

 

Rise Against - Budapest, Sziget fesztivál, 2011. augusztus 10.

 

Nevermore - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 14.

 

Psychotic Waltz - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 14.

 

Stratovarius - Budapest, Petőfi Csarnok, 2010. november 28.

 

Wendigo - Budapest, Sziget fesztivál, 2007. augusztus 11.