Shock!

március 28.
csütörtök
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

Iron Maiden, Dirty Deeds - Budapest, 2000. június 7.

A nagy reunion-mánia és a közelmúlt felemás tapasztalatai miatt én már csak úgy állok ezekhez a visszatérésekhez/újjáalakulásokhoz, hogy jól van, ám legyen, csak ne okozzon csalódást az adott banda. Vagyis inkább kivárom az eredményt, tehát a lemezt és/vagy az élő szereplést és utána alkotok véleményt. Valahogy így voltam most a Maidennel is.

iron_maiden_2000

Tavaly ugyebár visszatért a csapatba Bruce Dickinson énekes és Adrian Smith gitáros és most ki-ki eldönthette, beváltotta-e a hozzá fűzött reményeket a régi-de-mégis-új felállás a Brave New World album és a koncert alapján. Az előzenekar szerepét Steve Harris kegyencei, a szintén brit Dirty Deeds-ék kapták. Aránylag egyszerű, riffelős zenét nyomattak, az ehhez passzoló nyers énekkel. Több emlékezetes, kiemelkedő dal igazán elkelt volna, így bizony összefolytak a jobbára közepes tempójú számok egy idő után. Kb. 40 perces műsort adagoltak, amelyet az első sorokból végig elismerő taps kísért, mi többiek meg türelmesen végighallgattuk, thank you, bye...

időpont:
2000. június 7.
helyszín:
Budapest, Kisstadion
Neked hogy tetszett?
( 9 Szavazat )

Először ‘93-ban láthattam az Iron Maident, amikor Dickinson lélekben már szólópályán járt és nem is mutatott akkora lelkesedést a többiekhez képest. Aztán durván két évre rá Blaze frontemberként jelesre vizsgázott, de tudjuk, a Maiden Dickinsonnal az igazi. Most elvileg minden adott volt egy tökéletes bulihoz. Erre az első dolog, ami feltűnt, a (hogy úgy mondjam) nem túl egetverő megszólalás volt: a három gitárból alig hallatszott valami, elképesztően halkan zsezsegtek a többi hangszerhez képest mellett és a hangerőt is bőven lehetett volna fokozni. Nagy kár, mert amúgy színpadi akcióban nem szenvedtünk hiányt, az valóban kirobbanó volt. Főleg Dickinson vette ki a részét belőle, emellett pedig csúcsformában énekelt, úgy, ahogy csakis ő tud. Amikor tehette, minket is bevont egy kis együtt éneklésre, ó-ó-ó-zásra és naná, hogy a “Scream for me Budapest!” vezényszót is kiadta jó párszor.

A társak közül Dave és Adrian inkább a zenélésre koncentrált, míg Janick és Steve full energiával pörgött végig, Nicko pedig a dobok mögött élhette ki magát. Aztán Eddie se maradhatott távol, ő leginkább a háttérből, a jól ismert borítófestményekről ijesztgetett, de egy szám erejéig “személyesen” is színre lépett a kedves szörnyeteg. A program nagyban épült a Brave New World albumra, kezdésnek mindjárt a klipes The Wicker Man nótát kaptuk az arcunkba, ami még hagyján, de jött utána egyből a Ghost Of The Navigator és a címadó szám is. Talán a lemez megjelenéséhez képest korai időpont (összesen egy hetünk volt az anyaggal való ismerkedésre a koncertig) mondatja velem, de ez így, bevallom, felkészületlenül ért.

A folytatásban leadtak még három új szerzeményt, és bár nagyra értékelem, hogy a látszatát is el akarják kerülni a nosztalgiázásnak (maga Dickinson is kifejtette, mennyire hisz az egész csapat az új anyagban és nem tartozik senkinek bocsánatkéréssel a sok új szám miatt), jó lett volna többet is hallani a régi nagy dalok közül. Nem várt kellemes meglepetés ért ugyan a Blaze Bayley-korszakbeli The Sign Of The Cross képében, ezt Bruce tökéletesen feltuningolta, akárcsak a szintén Blaze-es Clansmant, de nekem azért még mindig a Wrathchild, a Two Minutes To Midnight, a The Evil That Men Do jelentette a csúcsot. Meg persze a The Number Of The Beast és a Hallowed Be Thy Name a ráadásban. Ezeket a nótákat abszolút nem kezdi ki az idő és nem kezdte ki a satnya hangzás sem. Bruce azzal búcsúzott, hogy még visszatérnek. Ki tudja? Addig is legalább mindenkinek lesz alkalma rendesen kiismerni az új albumot, amely, remélem, engem is végérvényesen meggyőz majd.

 

Szóljon hozzá!


Hirdetés

Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Anthrax - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2014. június 3.

 

Eric Martin - Budapest, PeCsa Music Café, 2013. március 9.

 

Sodom - Budapest, Diesel Klub, 2011. február 13.

 

Orphaned Land - Budapest, Diesel Klub, 2010. november 21.

 

Stuck Mojo - Budapest, Dürer Kert, 2010. november 2.

 

Watch My Dying - Gödöllő, Trafó, 2003. május 23.