Shock!

november 28.
péntek
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés
Shockmagazin

Klasszikushock tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Van Halen: III

0317vh3Egy (de lehet, hogy több) korábbi, ebbe a rovatba írott cikkemben már világossá tettem, hogy nem mindig fogok ragaszkodni a közmegegyezéses klasszikusokhoz, hiszen rengeteg olyan kiváló lemez van, ami szimplán ismeretlen és/vagy alulértékelt, de olyan is szép számmal akad, amelyet igazságtalanul köpködtek meg a maga idejében. Ezúttal egy olyat művet céloztam meg, amelyre az utóbbi kategória az igaz, mert bár széles körben ismertté vált, kevés olyan lemez jut most eszembe, ami annak idején ennyire megkapta volna a magáét, és a megjelenése óta eltelt tizenöt év sem árnyalta a képet. Én a magam részéről nagyon szerettem akkoriban is, és a mai napig nagyon jónak tartom a Van Halen harmadik korszakát megkezdeni hivatott, de azt annál gyorsabban lezárt anyagot. A lemez relatív sikertelenségének oka egyetlen dolog lehet: a szűklátókörű közönség képtelen volt elfogadni énekesként az Extreme frontembereként ismert Gary Cherone-t – magukkal a dalokkal ugyanis senkinek semmi problémája nem lehetett.

megjelenés:
1998. március 17.

kiadó:
Warner Bros.
producer: Mike Post & Eddie Van Halen

zenészek:
Gary Cherone - ének
Eddie Van Halen - gitár
Michael Anthony - basszusgitár
Alex Van Halen - dobok

játékidő: 65:18

1. Neworld
2. Without You
3. One I Want
4. From Afar
5. Dirty Water Dog
6. Once
7. Fire In The Hole
8. Josephina
9. Year To The Day
10. Primary
11. Ballot Or The Bullet
12. How Many Say I

Szerinted hány pont?
( 28 Szavazat )

Egy karizmatikus frontember teljesen más karakterű utódra való lecserélése mindig kockázatos, de mivel a Van Halen ezt egyszer már sikerrel meglépte korábban, teljesen érthető, hogy Sammy Hagar távozása után, a '90-es évek második felében ismét bevállalták. És bár a Hagarral töltött évtized mentesítette őket sok olyan problémától, amelyek a hiperaktív Dave Lee Roth idején mindennaposak voltak, a Montrose ex-frontembereként és szólóénekesként már a Van Halen előtt szupersztár státuszt szerzett Sammyvel egyéb nézeteltérések akadhattak. Hosszú távon nyilván a kőkeményen profi és maximalista Hagarral sem lehetett könnyen együtt dolgozni (nyilván neki sem volt egyszerű Eddie-vel), és amikor kenyértörésre került a sor, olyasvalakire lehetett szükség, aki szintén profi és maximalista, de emellé azt is tudja, hol a helye. Ilyen lett volna a másik fő esélyes, Mitch Malloy, és ilyen volt Cherone is – mentes minden LSD-tünettől („lead singer disease" – ez a szellemes szakterminus talán pont Eddie nevéhez fűződik), akivel könnyen és hatékonyan lehet együtt dolgozni. Vezető beosztású és/vagy más emberek munkáját irányító olvasóink tegyék szívükre a kezüket: nem ilyen munkatársra vágyik valójában mindenki? Na, ennyit a zenekari diktatúrákról...

Bár a Sammyvel készült utolsó anyag, a Balance még a sok zseniális lemez közül is kiemelkedik, ha a III dalait is ő énekli fel, ma ugyanazok gondolnának vissza könnyes nosztalgiával az 1998-as albumra, akik egyébként azóta is sárba tapossák. Ez ugyanis egy ízig-vérig Van Hagar-ízű zeneanyag – ha folytatódott volna az 1996-os Roth intermezzo, tutira nem ilyen dalok születnek, mint ahogy ez a két akkor készült, a Best Of Volume I válogatásra feltett szerzemény alapján ki is derülhet a vájtfülűek számára. Ugyanakkor viszont mégiscsak egy új korszak kezdete sejlik itt fel (Neworld, ahogy az intró címe is mondja), hiszen a lemez hangulata teljesen egyedi, még akkor is, ha félreismerhetetlenül jelen van rajta minden tipikus VH elem. A bombasztikus, Alex hihetetlen dobsoundjára és Eddie modorosan szólva „szuperszónikus" riffjeire épülő hangzás ugye alap, Michael Anthony vokáljai is ugyanúgy ütnek, a dalok pedig összességében nézve, ahogy már mondtam, nagyon jók, és nem mellesleg jellegzetesek is. Az énekhang persze új volt, és valóban, Gary nem játszott egy ligában Hagarral, Rothnál azonban mindenképpen jobb énekes, már ha ez egyáltalán számít valamit. A lényeg, hogy a lemezen is hallani, mennyire oda akarta tenni magát. Égett a bizonyítási vágytól, és bizony nem is teljesített rosszul – szó nincs tehát olyan kontrasztról, mint Bruce Dickinson és Blaze Bayley esetében.

0319vh982

Voltak persze újdonságok is. Nem kicsit meggyőzően indítja az albumot, ahogy a már említett, amúgy baromi hangulatos intróban felhangzik a Without You dallama is, és ebből aztán kirobban a dal – ilyesmit korábban nem nagyon lehetett hallani a zenekartól, noha intróik korábban is voltak. A teljesen atipikus, lényegében stílusidegen Once nyolc perces, elképesztően hatásos epikus tétel középtájt, ami már-már Pink Floyd-i mélységű (de a Queen is beugrik róla), és nem csak a III, hanem az egész életmű egyik legkiemelkedőbb darabja. Szintén meglepő, hogy a végére egy Eddie által felénekelt zongorás téma került (How Many Say I), ami amúgy szintén nem rossz darab, kellemesen levezeti az addigiakat, de azért kiderül belőle, hogy hosszú távon mindenképpen jobb neki az a gitár. Maga a kísérlet viszont azt mutatja, hogy az újdonságoktól addig sem elzárkózó csapat (hogyan is lehetne konzervatív egy korszakalkotó zenekar?) tényleg korlátok nélkül akart dolgozni. Nem nevezhető tipikusnak a kicsit lírai, kicsit pszichedelikus Josephina sem, amiben kimondottan érezni Cherone kezét, a végeredmény mégsem lóg ki az összképből.

A zeneanyag további része, ahogy már említettem, tradicionális Van Halen, igazából mindegyik dal remek, de így is kiemelkedik a már említett Without You nyitás (be is gyorsul a végére), a lazább húrokat pengető, kitörölhetetlen refrénű Dirty Water Dog (itt még egy kis Hammondot is kapunk) vagy épp a húzós Fire In The Hole (ami nem véletlenül lett klipnóta és a Halálos Fegyver negyedik részének egyik betétdala), de ezek csak szubjektív kedvencek. A Once-hoz hasonlóan nyolc perccel flörtölő, de máshogy epikus Year To The Day is hibátlan, mint ahogy a lendületes Ballot Or The Bullet is remekül zárja le a lemezt (már amennyiben a How Manyt csak bónusznak tekintjük). Magán a zeneanyagon tehát egyáltalán nem múlott, hogy bedőlt a sztori, egy darabig a turné is futott, manapság pedig már simán meg is nézhetjük-hallgathatjuk a megfelelő helyeken és könnyen beszerezhető teljes bootlegek segítségével is, hogyan boldogult Gary Roth és Hagar témáival élőben.

0317vh98

Bár a Van Halen még elkezdett dolgozni a III utódján ebben a felállásban, munkájuk eredményét már nem hallhattuk, mert a bukás miatt a kiadó rákényszerítette őket Cherone menesztésére. Ez alól egyedül a Left For Dead nóta kivétel, ami Gary következő projektje, a Tribe Of Judah egyetlen, kiváló albumára (Exit Elvis) került végül fel. Mivel a jó viszony megmaradt az énekes és a többi VH tag között, talán nem lehetetlen, hogy egy napon meghallgathatjuk az állítólag teljesen elkészült, Warner által visszautasított lemezt is. Mert bár minden jó, ha vége jó (a Van Halen többszörös reunionon ment keresztül és a mai napig jól elvan, most éppen Roth-szal, az Extreme pedig szintén magára talált, sőt, Garytől még egy fasza kis Hurtsmile nevű bandát is nyertek mellé a szimpatizánsok), itt lenne az ideje annak, hogy a rocktörténet eme különös fejezete is megkapja végre az őt megillető elismerést.

 
FacebookGoogle bookmarkMyspace bookmarkIWIWSatartlapDel.icio.usTwitterLinkter.huvipstart.huDiggUrlGuru.huBlogter.hu

Hozzászólások 

 
0 #10 Palinkas Vince 2013-03-20 08:54
Idézet - denpatrik:
Idézet - Palinkas Vince:
Idézet - denpatrik:
Jut eszembe egy Quiet Riot - Metal Health cd kritikát szivesen elolvasnék.30 évvel ezelőtt épp ebben a hónapban adták ki:))


Jó ötlet, de nekem sajnos nem annyira kedvencem. A szintén renitens 88-as QR Paul Shortinóval annál inkább :)

Hmm....a Paul Shortino-s QR albumokat nemismerem,visz ont a Kevin Dubrow érából minden QR lemezt végighallgattam és nekem épp onnét vannak kedvenc QR dalaim,de azért is meghallgatom azt amit te mondtál,hátha megtetszik:)))


Teljesen más, komolyabb, bluesosabb, letisztultabb. Ha az megtetszik, fellelhető egy 89-es Live in Japan c. (fél?)hivatalos koncert dvd is, ahol a régi nótákat is énekli Shortino. Maga a szitu az új énekessel ugye teljesen hasonló a cikkben tárgyalthoz.
Idézet
 
 
+3 #9 denpatrik 2013-03-20 00:13
Idézet - Palinkas Vince:
Idézet - denpatrik:
Jut eszembe egy Quiet Riot - Metal Health cd kritikát szivesen elolvasnék.30 évvel ezelőtt épp ebben a hónapban adták ki:))


Jó ötlet, de nekem sajnos nem annyira kedvencem. A szintén renitens 88-as QR Paul Shortinóval annál inkább :)

Hmm....a Paul Shortino-s QR albumokat nemismerem,visz ont a Kevin Dubrow érából minden QR lemezt végighallgattam és nekem épp onnét vannak kedvenc QR dalaim,de azért is meghallgatom azt amit te mondtál,hátha megtetszik:)))
Idézet
 
 
0 #8 Palinkas Vince 2013-03-19 21:06
Idézet - denpatrik:
Jut eszembe egy Quiet Riot - Metal Health cd kritikát szivesen elolvasnék.30 évvel ezelőtt épp ebben a hónapban adták ki:))


Jó ötlet, de nekem sajnos nem annyira kedvencem. A szintén renitens 88-as QR Paul Shortinóval annál inkább :)
Idézet
 
 
+2 #7 denpatrik 2013-03-19 01:59
Jut eszembe egy Quiet Riot - Metal Health cd kritikát szivesen elolvasnék.30 évvel ezelőtt épp ebben a hónapban adták ki:))
Idézet
 
 
+1 #6 denpatrik 2013-03-19 01:53
Asszem tavaly halgattam végig ezt az albumot,és gondoltam megint rászedem magam,h végighallgassam így lefekvés előtt.
Mondjuk én nem vagyok egy nagy VH fan,ezt leszögezném.A lemezen megint feltűnt Van Halen különleges gitárjátéka,és azt kell mondjam,h a fenébe is....nem sokan játszanak ilyen különleges stílusban mint ő,ezt el kell ismernem.Meglepődtem rajta,h milyen változatosan használ mindenféle technikát a gitáron.Olyan technikákat kombinál játék közben amik totál eltárnek egymástól,és ilyet tényleg nemsok gitárostól látni.(feltűnt,mert én magam is gitározom)Ennek ellenére nemkem nemigazán jön be ez a stílus,és néha pont abba dől bele némelyik dal,h túl komplex, túlspirázott,hi ányoznak az igazán magával ragadó szólamok.És hát amiket Van Halen játszik az nekem néha egyszerűen lelketlennek tűnik, de ennek ellenére mégiscsak konkrét arculata van a játékának,,de nekem ez a stílus inkább csak különc,és érdekes mint favorit,.Némelyik dal túlságosan erőltetettnek tűnik számomra,Az effektekől meg visszavettem volna itt-ott,elég csak ha némelyik wah-wah effektes szólóra gondolok,mindig is szégyennek tartottam wah-wah effektel szólót alkotni,ennek ellenére van jópár olyan kedvenc szólóm amiben beszáll a wah-wah.Elég hacsak Slah Sweet Child O' Mine szólójára gondolok amiben szintén beszáll a wah:PVisszatérv e az albumra nekem pl. az énekessel semmi bajom,habár hiányolom a kigróbb dalszövegeket,d e ezt az előző VH albumkhoz képest nem nevezném visszaesésnek.Szóval h, őszinte legyek nekem nemigen lesz kedvencem bármelyik dak is albumról,egysze rűen nemtalálok benne semmiféle ütősséget,túl visszafogott.Márpedig nálam csak csak az lehet elég jó album,ami szinte az életem részévé válik,pl. én a kedvenc zénéimet,mindig úgy hallgatom h,közben lekövetem hozzá a dalszöveget ,és emellet szinte eggyé válok a dal teljes egészével,de VH-től még nemigazán sikerült így elkapnom dalt,akármennyi re is szerettem volnaígy összességében nálam jóindulattal közepes
Idézet
 
 
0 #5 TattooedAngel 2013-03-18 18:47
Ha részleteiben nézzük, akkor nagyon jó dallamok vannak a lemezen, viszont valahogy mégse sikerült ezeket ütős számokká formálni, legalábbis szerintem. Egy-egy jó indítás után mindig jön valami, ami teljesen elrontja az összképet. Külön-külön senkivel sincs baj, de az összkép nem lesz ütős.
Idézet
 
 
+3 #4 plfrank 2013-03-18 14:12
...eddig azt hittem, csak az én VH ízlésem van kissé kificamodva... 100%-ig egyetértek a cikkel! Végre egy méltató írás, erről a kissé kiútkereső, de nagyon is agyas lemezükről! Simán illik a sorba, sőt, egy-két opus-t le is verne onnan, ha nem lenne a szívünk csücske Roth és Hagar, és nem lennénk annyira elfogultak velük. Én még a From Afar-t is megemlítettem volna, iszonyú dögös és elszállt is egyszerre...
Idézet
 
 
+3 #3 Equinox 2013-03-17 11:22
Nem ismerem, de ez az egyetlen, kb, amit sose hallgattam tőlük. 1x pótolom. Csípem az Extreme-et amúgy
Idézet
 
 
+3 #2 pumpika666 2013-03-17 10:57
én sajna nem tudtam mit kezdeni vele, nem gary miatt...a lemez anyaga nem jött be, egyszerűen nem fogott meg, lehet bennem van a hiba, de mind a mai napig nem ért be nálam, pedig mikor szóba kerül a téma, betöltöm a winamp-ba :)
elmegy mellettem, nem találok kapaszkodót benne, míg pl egy balance, vagy egy fuck lemezért oda-vissza vagyok
oké, van hagar rajongó vagyok, de ez a cucc sammy hangjával sem tetszene :(
Idézet
 
 
+9 #1 Chris92 2013-03-17 09:15
Én is azon kevés ember közé tartozom, akik szerint nemhogy nem katasztrófa a lemez, de igenis egy jól összerakott, sokszor hallgatható és igazi Van Halen lemez. Örülök, hogy létrejött ez a cikk, ami végre megadja azt az elismerést, ami kijárna neki!
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Biztonsági kód
Frissítés

Kereső

Hozzászólások

Legfrissebb galériák

 

Alter Bridge - Budapest, Petőfi Csarnok, 2014. június 11.

 

The Treatment - Budapest, Petőfi Csarnok, 2014. június 11.

 

Iron Maiden - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2014. június 3.

 

Anthrax - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2014. június 3.

 

Peter Gabriel - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2014. május 6.

 

Red Dragon Cartel - Budapest, A38, 2014. május 5.