Shock!

március 28.
csütörtök
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

Klasszikushock tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Kreator: Cause For Conflict

Nyugodt szívvel kijelenthető, hogy az esseni Kreator thrash vonalon ugyanolyan megkerülhetetlen, mint legnagyobb tengerentúli tettestársai, legyen szó akár a Megadethről vagy a Slayerről. Harmincéves pályafutása alatt a legendás teuton thrash trió – azaz a Sodom, Destruction, Kreator hármas – vezetőjévé, és ezzel vitathatatlanul Európa első számú thrash bandájává nőtte ki magát a Mille Petrozza énekes/gitáros vezette négyes, akik mind népszerűség, mind pedig minőség, muzikalitás és izgalmasság tekintetében felülmúlták mára a két régi harcostársat.

Ha a Kreator neve felmerül, a rajongók általában a Pleasure To Kill, az Extreme Agression vagy épp a Coma Of Souls lemezeket szokták kiemelni, mint a zenekar csúcsproduktumait. E vélekedésekkel nincs is értelme vitába szállni, a Coma Of Souls például mai napig a kedvenc lemezem a banda hőskorából, azonban a későbbi, kísérletezős '90-es évek-beli Kreatornek is voltak igencsak kiemelkedő lemezei, amelyek bár a rajongókat rendre megosztották, kellő nyitottság és objektivitás birtokában azonban minden kétséget kizáróan remek alkotások. Ilyen a régi rajongókat totálisan kiakasztó Endorama is, illetve jelen cikk tárgya, a Cause For Conflict, amely nálam egyértelműen a top Kreator alkotás.

megjelenés:
1995. október 1.

kiadó:
GUN Records
producer: Vincent Wojno & Kreator

zenészek:
Mille Petrozza - ének, gitár
Frank „Blackfire” Gosdzik - gitár
Christian Giesler - basszusgitár
Joe Cangelosi - dobok

játékidő: 47:28

1. Prevail
2. Catholic Despot
3. Progressive Proletarians
4. Crisis Of Disorder
5. Hate Inside Your Head
6. Bomb Threat
7. Men Without God
8. Lost
9. Dogmatic
10. Sculpture Of Regret
11. Celestial Deviance
12. Isolation

Szerinted hány pont?
( 34 Szavazat )

Az 1990-ben megjelent Coma Of Souls igen komoly sikereket hozott a zenekarnak a szakma és a közönség részéről egyaránt. Két kislemezt is kimásoltak róla, és mind a When The Sun Burns Red, mind pedig a People Of The Lie nagy sikert aratott. Sajnos azonban a folytatás nem sikerült túl jól, az 1992-es Renewal egy meglehetősen szétesett bandát mutatott. Mille így vélekedett minderről a Cause For Conflict megjelenésekor: „A Renewal idején mélyponton volt a csapat. Mind emberileg, mind zeneileg válságos időket éltünk meg akkoriban. Súlyos gondjaink voltak a bandán belül és azon kívül is. Nem jöttünk ki a kiadónkkal, mert egy fűszálat sem voltak hajlandóak megmozdítani értünk, túlzásba vittük a bulizást, ráadásul a banda fele egyszerűen nem akart rendesen dolgozni. A dalokat kizárólag Frank (Frank „Blackfire" Gosdzik – K.G.) és jómagam írtuk, a többieket egyáltalán nem érdekelte már a zenekar sorsa. De mi sem voltunk angyalok... Még az is szóba került, hogy feloszlatjuk a bandát. A Renewal lemez kísérletezős hangulata, a pszichedelikus hatás onnan jött, hogy elég sokat drogoztunk akkoriban. Bizonytalanok, elégedetlenek voltunk, és így akartunk javítani a hangulatunkon. Ez óriási hiba volt, amire másfél-két évvel ezelőtt jöttem rá. Azt mondtam magamnak, el kell döntenem, mi a fontosabb: a drogok vagy a zenekar. Így aztán fokról-fokra megerősítettük a banda gyenge pontjait, és megpróbáltunk minden olyan dolgot helyrehozni, ami nem működött a csapat körül."

A helyrehozatal alatt természetesen tagcseréket kell értenünk, hiszen a Cause For Conflictot egy totálisan átalakított Kreator vette fel. A Renewal lemezen szerepelt gárdából a főnök mellett csak Blackfire maradt. A ritmusszekció teljesen kicserélődött, ami két régi harcostárs és alapító – Jürgen „Ventor" Reil dobos és Rob Fioretti bőgős – távozását jelentette. Mille: „Robnak megszületett a második gyereke és úgy érezte, hogy a turnézás helyett inkább a családjával szeretne több időt tölteni. A helyére először Andy Herz (lásd még Solemnity – K.G.) került, akivel egy ideig nagyon jól megvoltunk, aztán kiderült, hogy a hozzáállása nem egészen olyan, mint a miénk. Nagyon jó bőgős, rendes srác, csak valahogy nem tudott közénk beilleszkedni. Sokáig próbáltunk alkalmazkodni egymáshoz, de végül inkább úgy döntöttünk, keresünk egy új bőgőst. Így találtuk meg Christian Gieslert, aki régi ismerősünk és zseniális basszer." A basszusgitárosi poszton tehát nagy drámák nélkül zajlott le a tagcsere, ez azonban nem mondható el Ventor kiválásával kapcsolatban. Ráadásul személyében a banda egyik alapítójától és egyben a rajongók által nagyon szeretett ikonikus alaktól kényszerült megválni a csapat. Mille: „Ventorral az volt a gond, hogy teljesen megbízhatatlan lett, szinte egyáltalán nem járt próbára. Megbeszéltük, hogy ekkor és ekkor próba van, és meg is ígérte, hogy mindenképpen lejön, de aztán órákon át hiába vártunk rá. És ezt rendszeresen megcsinálta. Ha felhívtuk, mindig újabb kifogást talált, ami miatt nem tudott lejönni a próbaterembe. Egyszerűen elveszítette az érdeklődését, már nem izgatta a zenélés. Egy ideig húztam-halasztottam a döntést, hiszen több mint tizenkét éve játszottunk együtt, és voltaképpen muzsikálni is együtt tanultunk meg. Ráadásul alapítója volt a Kreatornek, de meg kellett válnunk tőle. Egy év alatt mindössze öt új nótát tudtunk írni, ami nevetséges volt, úgyhogy ultimátumot adtunk Ventornak. Kapott egy utolsó lehetőséget arra, hogy összekapja magát, de szart a fejünkre."

Az új dobos az amerikai Whiplashből ismert Joe Cangelosi lett, aki anno Tony Scaglione-t váltotta a bandában, és két lemezen, a Ticket To Mayhemen és az Insult To Insuryn játszott. Mille: „Joe már évek óta Kölnben élt ekkor. Még akkor ismerkedtem meg vele, mikor a Whiplashben dobolt, és miután Németországba költözött, rendszeresen találkoztunk. Időközben felhagyott a zenéléssel és egy pizzériában helyezkedett el. Amikor Ventorral elviselhetetlenné vált a helyzet, eszembe jutott Joe, így hát megkérdeztem, lenne-e kedve újra zenélni, mégpedig velünk. Természetesen igent mondott, és innentől kezdve felgyorsultak az események, elkezdtünk komolyan próbálni, mikor pedig Christian is megérkezett Andy helyére, nagyon beindultunk. A lemez nagy részét meg is írtuk négy hónap alatt."

Bár Ventor komoly szerepet játszott a Kreatorben (és 1996-os visszatérése óta a mai napig is fontos tényezője a csapatnak), el kell ismerni, hogy Joe Cangelosi érkezéséből rengeteget profitált a csapat. Míg Ventor a mai napig is egy megbízható, ám középkategóriás dobos, addig Joe abszolút a felső ligát képviselte, rendkívül technikás, emellett pedig szélvészgyors játéka mosott mindent, amit addig Kreator lemezen hallani lehetett. Személye természetesen a többiekre is inspirálóan hatott, melynek eredményeként a Cause For Conflict a mai napig is a Kreator legösszetettebb lemeze: roppant hideg és rideg, kíméletlen, acélkemény lemez, melyből árad a düh és az agresszió. Mille: „Bennünket mindig is az agresszív, kíméletlen, vad muzsikánkról ismertek a rajongók, és emiatt nem nagyon tetszett nekik a Renewal pszichedelikusabb világa. Azt egy tétova, igazi cél nélküli zenekar készítette, ezt a lemezt viszont egy dühös, agresszív, feszültséggel teli banda tagjai, akik új erőre kaptak, és mindenképpen bizonyítani akartak. Az új lemezen is vannak persze olyan témák, melyek egyenes folytatásai a Renewal kísérletezős dolgainak, de ezúttal mindez egy kissé visszafogottabb formában zajlik, nincs akkora hangsúly fektetve rá."

Való igaz, hogy lassabb, pszichedelikus dolgokkal csak pillanatokra lehet találkozni a Cause For Conflicton – ilyen például a Crisis Of Disorder dallamosabb témája vagy a záró Isolation –, a lemez összességében végtelenül gyors és kegyetlen, amihez párosul a szintén roppant barátságtalan, mindig egy poszt-apokaliptikus világot eszembe juttató sound is, amelyért a producer Vincent Wojnót is dicséret illeti. Mille is nagyon meg volt elégedve vele: „Vinnie tényleg csodákra képes. Mind az első Machine Head, mind pedig a Trouble Plastic Green Head lemeze brutálisan szól, sőt, a kettes The Organization is, pedig ott csak hangmérnök volt. Ezúttal végre egy olyan producerrel dolgozhattunk, aki megértette, honnan is jön ez a banda és mit akar elérni. Én magam sem hittem volna, hogy ilyen extrém és brutális hangzásunk lehet. Szerintem az is sokat segített, hogy Joe iszonyatosan jól és egyénien dobol, a kétlábdobjai pedig egyenesen gyilkolnak."

Brutális muzsikához és hangzáshoz természetesen hasonló szövegek is dukálnak, és Mille ebből a szempontból is visszakanyarodott régi önmagához. „Már nem vagyok ugyanaz az ember, aki a Renewal idején voltam. Azok a szövegek a drogok hatására születtek és egy befelé forduló ember önvizsgálatáról szólnak. Akkoriban olyan elvont dolgok foglalkoztattak, mint a reinkarnáció kérdése vagy más parapszichológiai jelenségek. Elméleti fejtegetésekből álltak a szövegeim és semmi közük nem volt a valósághoz. A Cause For Conflict szövegei viszont már a realitás talaján állnak. Vannak politikai témájú dalok, a rasszizmusról szólók, de olyan is, ami a katolikus egyház korruptságával foglalkozik, vagyis csupa olyan témáról írtam, amivel a valós életben mindenki nap mint nap találkozik. De született egy dal az oklahomai merényletről is." (Timothy McVeigh 1995-ben 108 zsák ammóniumnitrát műtrágyából 2,5 tonnás bombát készített, amivel felrobbantott egy oklahomai irodaépületet és megölt 168 embert, köztük 19 gyereket, akik az irodaház második emeletén lévő bölcsödében voltak. – K.G.)

Mint a fentiekből kitűnik, a Cause For Conflict iszonyú tüskés, barátságtalan és rideg lemez, amibe jócskán kell energiát fektetni, azonban maximálisan megéri a fáradságot. A nyitó Prevail bevezető pörgetésitől a záró Isolationig tizenkét méregerős thrash bomba hallható az albumon. A lemez ásza egyértelműen Cangelosi, akinek hihetetlen játéka hallatán még Dave Lombardo is csettintene, de a Mille/Blackfire duó gitárjátéka is pazar. A zseniális dobalapokra remek riffek és kiváló szólók érkeznek a dalokban, mindezt pedig megfejelik némi kis samplerrel, ami csak a világvége hangulatot erősíti, komoly sikerrel. Gyenge szerzemény nincs a lemezen, személyes kedvencekből azonban több is akad. Ilyen a roppant dühös és kiábrándult szövegű Catholic Despot (a „There is no justice, there is no law, there's no messiah, there is no savior, there is no God" sorokat azt hiszem, nem kell magyarázni), de a még két percnyi hosszúságú vadulás, a Bomb Threat vagy a kapitalizmust pellengérre állító Progressive Proletarians is. Érdekesség, hogy a lemez limitált, fémdobozos, illetve japán verzióján egy Raw Power feldolgozás, a State Oppression másfél perces vadulása is helyet kapott, ami néhány kazettaverzión is feltűnt később, a szimpla CD kiadáson azonban nincs rajta.

Bár az ezúttal már a GUN kiadó által piacra dobott Cause For Conflictot jól fogadta a közönség és a szakma is (a német és a belga listákra is felkerült a lemez), az 1997-es Outcastet ismét egy gyökeresen átalakított Kreator vette fel. Cangelosi és Blackfire felszívódott, helyükre pedig a Coronerből ismert Tommy Vetterli érkezett, illetve visszatért a dobok mögé Ventor. Nemcsak a felállás, de a muzsika is igencsak megváltozott, az Outcast és az Endorama a mai napig a csapat legvitatottabb lemezei, hiszen igen hangsúlyos dark és goth hatásokat lehet hallani ezeken az albumokon, amik elég furcsán hatottak a csapattól. Természetesen a dobjátékot tekintve visszalépést jelentettek ezek a lemezek, de a zeneanyag is sokat egyszerűsödött, illetve dallamosodott, amit sok régi fan nem tudott megemészteni, még annak ellenére sem, hogy objektíven szemlélve az Endorama igencsak kiemelkedő alkotás volt.

2001-ben aztán a Tommy Vetterli helyére érkező Sami Yli Sirniövel (lásd még Waltari) és a Violent Revolution lemezzel ismét visszakanyarodtak a régi hangzáshoz, és az eltelt egy évtizedben változatlan felállásban muzsikáló csapat azóta sem tud hibázni. Legutóbbi lemezük, a 2009-es Hordes Of Chaos messze a legintenzívebb anyag a Cause For Conflict óta, annak zsenialitásával azonban nem ér fel. Bár a Cause lemez dalait nyilvánvalóan hiába várjuk majd a MetalFesten (Ventor egyszerűen képtelen lenne eldobolni őket, a banda jubileumi dupla DVD-jére is csak a lebutított Lost fért fel), azért érdemes lesz elcsípni a csapatot, hiszen az utóbbi évek kiváló lemezei mellé remek koncertteljesítmény is párosul náluk. Gyilkosan intenzívek élőben, majdnem annyira, mint a Cause For Conflicton.

A Kreator június 5-én, vasárnap este headlinerként játszik a csillebérci MetalFesten.

 

Hozzászólások 

 
#18 Galambos János 2022-10-30 15:24
Nekem egy kissé felemás ez a korong.
A pszichedelikus thrash/groove dalok (Lost, Suicide in swamps,Isolatio n) nagyon jók, és emlékezetesek, szerepelhettek volna az általam nagyon sokra tartott Renewal-on is, ám a gyors, rövid őrjöngések nem az én világom.

A hangkép tényleg baromi egyedi!
Idézet
 
 
+2 #17 Ferenc 2017-04-29 10:43
Ezt nem nevezném klasszikusnak.A Renewal viszont egy kiváló lemez.
Idézet
 
 
+2 #16 Igor Igorovics 2016-03-26 17:58
Most hallgattam meg ezt az albumot. Iszonyat király! Igazi 90-es évekbeli thrash! A gyalulások mellett nem kevés groove-ot is tartalmaz, ami nekem egy tökéletes elegy! Persze ez mit sem érne, ha nóták csak úgy lettek volna összerakva. De erről szó nincs! Talán közhelyesen hangzik, de a Kreator úgy újult meg erre az albumra, hogy nem is tagadta meg önmagát. Cangelosi pedig óriási, amit itt összedobol! Szerintem, óriási kár, hogy így elfelejtették, pedig ő egy Bostaph, Hoglan szintű dobos!
Idézet
 
 
#15 Dokibácsi 2015-04-20 19:40
Idézet - bartibi:
Szerintem a Renewal magasan a világ egyik legjobb albuma, nem hogy a Kreatorök között a legkiemelkedőbb . (Pedig én is nagyon szeretem az azt megelőző lemezt is.)
Viszont én úgy emléxem, hogy '95-ben volt az a fesztivál, amin ott voltam, talán a Körcsarnokban (Millével le is fényképezkedtem ), és már Ventor játszott. (Pedig Lombardonak ott lett volna esélye csettinteni, hisz ott volt a Grippel:) Úgyhogy ez a Cangelosi nem volt hosszú életű a bandában.


Nem-nem, az ott nem Ventor volt az Olimpiai Csarnokban, hanem Cangelosi.
Idézet
 
 
+4 #14 kt 2013-03-01 19:44
Renewal: 10, Cause For Conflict: 7.
Idézet
 
 
+1 #13 HT 2013-03-01 17:41
Ezzel a lemezzel ismertem meg őket. Elneveztem Gyalunak, mert bizony legyalulja az ember fejét! Kazettán birtoklom, a Raw Power feldolgozással! Kár, hogy nem maradt együtt ez a felállás.
Idézet
 
 
+1 #12 Kiss Gábor (Shock!) 2012-01-02 23:29
Idézet - Galambos János:
Helyesbitek.Alapműveknél a Cause for Conflictot tessék behelyettesiten i Coma of Soulsra természetesen.

Valahogy ez a lemez ugyanugy elmegy melettem,mint az Outcast,a Kreator Ventorral az igazi.Egyébként ha Joe annyira nagy dobos mint Dave Lombardo,nem tudom miért tették ki a Reign in Blood turnéból 1986-ban :)


Az Scaglione volt.
Idézet
 
 
+1 #11 Equinox 2011-06-21 21:15
Idézet - Kiss Gábor:
Hosszú idő után ma újra elővettem a Renewalt, de továbbra sem jön be. Mille pl. kifejezetten rossz rajta, még önmagához képest is.

Szerintem is kicsit ballépés a lemez, újítási szándék ellenére is. Erőltetett a vokál néha, és vannak ötlettelenebb megoldások is, viszont az összkép azért pozitív. Nekem amúgy furcsamód a Violent a kedvencem tőlük. Lemez is, dal is (de a lemez nemcsak a dal miatt persze)
Idézet
 
 
-1 #10 Kiss Gábor (Shock!) 2011-06-21 19:51
Hosszú idő után ma újra elővettem a Renewalt, de továbbra sem jön be. Mille pl. kifejezetten rossz rajta, még önmagához képest is.
Idézet
 
 
#9 Marcelinho 2011-05-31 00:18
Idézet - Equinox:
Vhogy pl a Zero to None-ban nem olyan ritmustalan az ordibálás. A riff meg a lemez legjobbja. Igazi húsdarálás. Címadó meg a gitárdallam miatt örök kedvenc onnan. Amúgy Renewalt se tartom überklasszikusn ak, csak szolid kísérletezésnek . Ma meg meghallgattam tiszta lappal ezt a Cause-t is megint, erős, teper meg minden, de a thrash klasszikusok (86-90, 2001-mostanáig) előnyt élveznek nálam.


Persze, nem űberklasszikuso k, csak király lemezek, sokkal jobbak mint amilyennek a legtöbben tartják őket. Számomra a legnagyobb a Pleasure-Extreme-Coma trió, de pl. az első album is klasszikus, csak nem olyan kiforrott még a banda. Újak közül a Violent annyira nem fog meg, csak néhány szám, ellenben az utolsó két lemezzel, amiknek minden perce mesteri.
Idézet
 
 
#8 Galambos János 2011-05-30 23:44
Helyesbitek.Alapműveknél a Cause for Conflictot tessék behelyettesiten i Coma of Soulsra természetesen.

Valahogy ez a lemez ugyanugy elmegy melettem,mint az Outcast,a Kreator Ventorral az igazi.Egyébként ha Joe annyira nagy dobos mint Dave Lombardo,nem tudom miért tették ki a Reign in Blood turnéból 1986-ban :)
Idézet
 
 
#7 Galambos János 2011-05-30 23:29
Hát srácok nem tudom,hogy ez mennyire alapmű.Nálam egy tisztes iparos munka.Szerintem még a Renewal is erősebb.
Én ezeket tartom alapműveknek:
Terrible Certenity
Cause for Conflict
Violent Revolution

Az Endorama is érdekes és jó album volt,a mélypont viszont az Outcast,minden idők egyik legrosszabb lemeze.
Idézet
 
 
+2 #6 Equinox 2011-05-30 21:46
Idézet - Marcelinho:
"Europe After the Rain meg pont hogy nem, vontatott az ének benne szerintem"

A többi számban is olyan az ének, de nekem tetszik. A Europe-ban viszont kiemelkedően jó a refrén, meg a riff is óriási. A szövegről nem is beszélve.

Vhogy pl a Zero to None-ban nem olyan ritmustalan az ordibálás. A riff meg a lemez legjobbja. Igazi húsdarálás. Címadó meg a gitárdallam miatt örök kedvenc onnan. Amúgy Renewalt se tartom überklasszikusn ak, csak szolid kísérletezésnek . Ma meg meghallgattam tiszta lappal ezt a Cause-t is megint, erős, teper meg minden, de a thrash klasszikusok (86-90, 2001-mostanáig) előnyt élveznek nálam.
Idézet
 
 
+3 #5 Marcelinho 2011-05-30 21:06
"Europe After the Rain meg pont hogy nem, vontatott az ének benne szerintem"

A többi számban is olyan az ének, de nekem tetszik. A Europe-ban viszont kiemelkedően jó a refrén, meg a riff is óriási. A szövegről nem is beszélve.
Idézet
 
 
-1 #4 Kiss Gábor (Shock!) 2011-05-30 20:58
A Renewal valahogy sosem lett nálam kedvenc, ez az a lemez, amit nem tudtam megszokni. Pedig még az Endorama/Outcast duó is bejön.
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Hirdetés

Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Devin Townsend Project - Budapest, Barba Negra Music Club, 2015. március 12.

 

Royal Hunt - Budapest, A38, 2014. március 13.

 

Voivod - Budapest, Club 202, 2011. május 11.

 

Riverside - Budapest, Diesel Klub, 2011. május 6.

 

Muse - Budapest, Sziget fesztivál, 2010. augusztus 15.

 

Wackor - Budapest, A38, 2004. szeptember 29.