Shock!

május 23.
csütörtök
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés
Shockmagazin

Klasszikushock tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Gorgoroth: Destroyer

gorgoroth-destroyer-coverŐsborzalom, avagy felfedezésre váró black metal klasszikus? Néhány esetben csupán viszonyítási pont kérdése az egész. A norvég Gorgorothot teljes pályafutása során végigkísérő szélsőséges megítélés jegyében, pro és kontra alapon, 15 évvel a lemez megszületése, és korabeli, nagy port kavart kritikánk megjelenése után most arra vállalkozom, hogy a rajongó szemével is megismertessem a tisztelt érdeklődőkkel az általam valaha hallott legbarátságtalanabb albumok egyikét. Másképpen: megkísérlek kalapáccsal a kézben filozofálni.

Történetünk az előző évszázad végén játszódik, amikor a black metal, mint vérrel és egyéb testnedvekkel vastagon átitatott, erdők mélyéről szóló megfoghatatlan muzsika, már visszavonhatatlanul kezdte elveszíteni kezdeti ártatlanságát. A műfaj (és a hozzá eltéphetetlenül kapcsolódó szűklátókörű hozzáállás) meglehetős gyorsasággal merítette ki tárházát, a színtér vezéralakjai ezért ekkor már javában dolgoztak a falak lebontásán, miközben lassanként a sötétből is előbújtak, és egyre szaporodó közönségüknek mind többet mutattak meg magukból és eredendő hatásaikból. A necro black metal, mint a műfaj hagyományosnak érzett értékei felett őrködő stílus és attitűd azonban például éppen az olyan zenekarok minden evilági áldást nélkülöző tevékenységének köszönhetően nem halt ki, mint a Roger „Infernus" Tiegs által 1992-ben alapított Gorgoroth, mely okkal sorolható az első generációs norvég black metal alapcsapatai közé.

megjelenés:
1998. május 18.

kiadó:
Nuclear Blast
producer: Infernus

zenészek:
Infernus  - gitár, basszusgitár, ének, dobok
Tormentor - gitár
Pest - ének
Gaahl - ének
Ares - basszusgitár
Daimonion - billentyűk
Frost - dobok
T-Reaper - ének
Vrolok - dobok

játékidő: 37:09

1. Destroyer
2. Open The Gates
3. The Devil, The Sinner And His Journey
4. Om Kristen Og Jødisk Tru (About Christian And Jewish Faith)
5. På Slagmark Langt Mot Nord (On Battlefields Far North)
6. Blodoffer (Blood Offering)
7. The Virginborn
8. Slottet I Det Fjerne

Szerinted hány pont?
( 18 Szavazat )

A banda mindenkori felállását jellemző átjáróház-effektusról, no és persze a mindennemű kompromisszumra hegyeset köpő, sátánista világnézetéről hírhedtté vált brigád már a kezdeti időktől fogva intenzíven koncertezett, ezzel is kilógva némiképpen falkatársaik közül. Első oslói fellépésük alkalmával, 1994-ben máris olyan legendákkal oszthatták meg a színpadot, mint a Dark Funeral (akik szintén ekkortájt adták ki első albumukat), a Dissection, az Enslaved, vagy a Marduk (akik pedig itt játszották első külföldi koncertjüket). A Gorgoroth beköszönő triptichonja, a Pentagram / Antichrist / Under The Sign Of Hell hármas egyenként is külön méltatást érdemel, e helyen legyen elég annyi, hogy a fent említett triász megalapozta hírnevüket és alátámasztotta szándékaikat a zenekarvezető/dalszerző/gitáros Infernus által favorizált művészi ösvényen. Ennek okán 1997-ben már headlinerként indulhattak európai turnéra, ahol végül az akkoriban még csak izmosodó, később hatalmasra nőtt német kiadó, a Nuclear Blast is felfigyelt rájuk.

Előrenyomulásukat megnehezítő problémáik gyökere konokságukon kívül minden bizonnyal az állandó tagcserékben lelhető fel. Ami a puszta tényeket illeti: alakulásuktól az 1998-as Destroyer kiadásának napjáig négy dobos, öt basszusgitáros, és nem mellesleg három énekes fordult meg soraikban. A banda sorsa szempontjából leginkább meghatározó tagcserék 1995-'96 során történtek: előbb a frontember Thomas „Pest" Kronenes csatlakozott az Antichrist felvételét követően, majd Bjørn „Tormentor" Telnes személyében egy második gitáros is belépett a képbe. Egyikük sem rendelkezett korábban komolyabb zenekari tapasztalattal, jelenlétük azonban annak ellenére is alapvetően formálta a banda képét, hogy a dalok összegyúrásakor továbbra is Infernus mondta ki a végső szót, ahogy az alapötleteket is zömmel ő hozta. Annyi bizonyos, hogy a Nuclear Blast számára leszállított első Gorgoroth album, egyben a zenekar klasszikus korszakának összegző és lezáró kiadványa Pest és Tormentor nélkül nem sikerült volna ennyire maradandóra.

Bár a Destroyeren kizárólag addig sosem hallott szerzemények kaptak helyet, a folyton változó hangzásról már első hallgatásra is feltűnik a lemez „válogatás" jellege. Egészen egyértelműnek tűnik – annak ellenére, hogy tudtommal a zenekar ezt sosem mondta ki ilyen direkten –, hogy e tételek az első három album felvételei során kerültek rögzítésre, de azokra azután mégsem kerültek fel. Az újabb frontember-váltás közepette (Pest helyére ekkor lépett Kristian „Gaahl" Espedal, a Gorgoroth későbbi emblematikus figurája) az anyag kiadása két funkciót volt hivatott betölteni. Egyrészt biztosította, hogy az átmeneti időszakban se maradjanak a rajongók hallgatnivaló nélkül, másrészt a címadó dallal alkalmat teremtett Gaahl számára is a bemutatkozásra. Utóbbi és a Blodoffer (Blood Offering) valószínűleg az összes naprakész tétel a lemezen, ahol Tormentor mindkét esetben dalszerzőként szerepel, míg a szöveget Infernus hozta. A további (értsd: korábbi) dalok esetében a zenéért Infernus, a szövegekért Pest felelt. A borítón nem jelölt nyolcadik tétel egy Darkthrone feldolgozás (eredetileg Fenriz tollából, a Transilvanian Hunger albumról), egyben bizonyság arról, hogy még az überkult necro hangzás terén is lehet szintet lépni – lefelé.

0518gorgoroth2

Hiába áll ott a közreműködők listáján Eirik „Pytten" Hundvin hangmérnök és Peter Tägtgren keverős neve, a Destroyer cseppet sem hallgatóbarát. A már említett két újonnan született, és vélhetően azon melegében fel is vett tétel (Destroyer, Blodoffer) például gyakorlatilag mentes minden produkciós munkától, az itt hallhatónál nyersebb, gorombább megszólalású a black metal aligha lehet. Mindössze a nóták körvonalai ismerhetőek fel valamennyire, Gaahl és Infernus széttorzított hörgése pedig csak fokozza a pusztító hatást. A Gorgorothban sosem tevékenykedtek olyan dalszerző zsenik, mint akik például az Emperor vagy az Enslaved ázsióját az egekig emelték, ez a banda mindig is inkább az atmoszférateremtésben volt erős. Ha innen nézzük, a banda mindenképpen hírnevéhez méltóan teljesít, és a nyitó és címadó tétellel mindjárt meg is adja az alaphangot. Az efféle, vonuló tankokat idézően fülbemászó nóták azonban nincsenek túlsúlyban a lemezen.

0518infernusA Pest és Infernus jegyezte további öt dallal kapcsolatban aligha fejezheti ki elégedetlenségét bárki, akit e zord stílus szele valaha is igazán fültövön csapott. A norvég black metal virágkorát idézik e szerzemények, és bár külső kérgük keményre fagyott és barátságtalan, mint a jeti bundája, számos szép, tipikusan skandináv, szélbekiáltó melódiát tartalmaznak – ezek zömét minden bizonnyal Tormentor hozta. Különösen a The Devil, The Sinner And His Journey és az epikus The Virginborn tételekről merem állítani, hogy a stílus gyöngyszemei között a helyük. Előbbiben Torgrim „T-Reaper" Øyre (Malignant Eternal) szárnyaló, tiszta dallamai komoly meglepetésként érhették a tábort. E dalok nagyobbik részében Infernus az Aeternus ritmusszekcióját állította munkába, Ares és Vrolok (ekkor még mindketten a Gorgoroth teljes jogú zenészei) pedig az elvárásoknak megfelelően, hatékonyan alapoz. Ha az adott helyzet éppen nem tette lehetővé ezt a leosztást, a főnök bármilyen hangszer feljátszását elvállalta, avagy a dobgépre hagyatkozott. Infernusnál a cél mindig szentesítette az eszközt, a Destroyer pedig remek példa erre.

Az album nem adja magát könnyen, ez nem is célja ennek a csúf, mégis számos értéket rejtő dalgyűjteménynek. Teljes átlátásához a zenekar kompromisszummentes felfogását és az alkotó szándék kíméletlenségét egyaránt magunkévá kell tenni, és abban az esetben az album zord szépségei is feltárulnak. Necro black metalban sokkal többet mondani, mint amit a Gorgoroth az első négy lemezével elmondott, nemigen lehet – és ezt éppen Infernusék későbbi története igazolja legfényesebben. A Nietzschétől örökölt alcímmel ellátott Destroyer ezen túlmenően is képes a stílus igazi néhány dalklasszikusát felsorakoztatni, így megkerülhetetlenül és menthetetlenül felkerül a színtér dicsőségtáblájára.

 

Hozzászólások 

 
#3 Erő 2018-05-17 21:13
Ez egy hulladék. Ha Gorgoroth, akkor Pentagram. Na az 10 pont.
Idézet
 
 
#2 Nornagest 2013-05-26 23:30
Iszonyat jó lemez! A Transilvanian Hungerrel és a Witchcraft Hegyek Felettem albumával közösen alkotja a black metal mesterhármast. Legalábbis számomra.
Idézet
 
 
+10 #1 pumpika666 2013-05-20 14:20
ezzel a hangzással élvezhetetlen!
hiába trve, meg über nagy klasszikus, ha 10 másodperc után tizenpár éve és most is kikapcsoltam(an no cd-n, most youtube-on), egyszerűen gyalázatos...
hívjatok divatembernek, de azért egy normális hangmérnöki munkát akkor is elviselt volna ez a lemez
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Hirdetés

Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Anthrax - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2014. június 3.

 

Suicidal Tendencies - Budapest, Zöld Pardon, 2012. július 11.

 

Riverside - Budapest, Diesel Klub, 2011. május 6.

 

Destruction - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 11.

 

Wendigo - Budapest, Süss Fel Nap, 2004. november 23.

 

Watch My Dying - Budapest, Kultiplex, 2007. július 11.