Huszonöt évvel legutóbbi és egyben hosszú történetének egyetlen magyarországi fellépése után, szeptember végén végre ismét Budapesten koncertezett a Vanden Plas. A tavalyi The Empyrean Equation Of The Long Lost Things lemezt promotáló német progresszív metálcsapatból az énekes, Andy Kuntz válaszolt a kérdéseinkre, méghozzá – meglehetősen szokatlan módon – mindössze fél órával koncertjük kezdete előtt. A beszélgetés során az alapember Günter Werno billentyűs távozásától kezdve Alessandro Del Vecchio leigazolásáig számos aktualitás szóba került.
Huszonöt évvel ezelőtt játszottatok nálunk utoljára. Emlékszel még arra a koncertre?
Persze, egy fesztiválon léptünk fel, többek között a Pink Cream 69 társaságában. Jó buli volt.
A mostani turné első pár állomásán Alessandro Del Vecchio billentyűs nem tudott fellépni veletek. Ennek mi volt az oka? Ezeket a bulikat billentyűs nélkül nyomtátok le?
Nem, az lehetetlen lenne. Amikor elkezdtük leszervezni a turnét, az első három fellépés még nem ezekre a dátumokon és helyszínekre volt tervezve. Eredetileg Lengyelországban kezdtünk volna, de aztán úgy alakultak a dolgok, hogy bejött előre további három fellépés. Csakhogy eddigre Alessandrónak már lekötött bulijai voltak Jornnal Svédországban és Norvégiában. Emiatt egyszerűen nem tudott ott lenni ezeken a koncerteken. Mi viszont nem akartuk lemondani őket, ezért úgy döntöttünk, hogy keresünk egy másik billentyűst, és vele lépünk fel. Matthias Brede segített ki minket ezeken a bulikon, aki a Heavysaurus billentyűse. Kiváló muzsikus és remek fickó. Csak erre a három koncertre szerződtettük őt, és egyetlen napunk volt próbálni vele. Volt egy koncertünk Alessandróval, aztán visszamentünk a próbaterembe, újra összeraktuk a cuccot, gyakoroltunk Mathiasszal, majd lenyomtuk a három fellépést. Ezután pedig Alessandro újra csatlakozott hozzánk Krakkóban
Mielőtt rátérnénk az utolsó lemezre, kérlek mesélj nekem Günter Werno kilépéséről. Hogy viseltétek a dolgot? Elég kemény lehetett, hiszen ez volt a legelső tagcserétek 1990 óta.
Tudod, a Vanden Plas kifejezetten családias zenekar. Onnan nyerjük az erőnket, hogy mindent beleadunk egymásért. Soha nem is terveztük, hogy bárkivel is különváljunk. De hát Günter hirtelen így döntött. Nem tudjuk, miért. Nagyon furcsa helyzet volt számunkra, mert minden jól ment a zenekarnál és a színházban is. Volt egy nagyszabású színházi produkciónk, Günter pedig épp a premier napján jött oda a már előkészített papírokkal, és közölte, hogy ki akar lépni a zenekarból. Teljesen lesokkolt bennünket. Rögtön aláírtunk neki mindent, hiszen nem tarthatsz vissza valakit, ha már nem akar a zenekarodban játszani. Másrészt viszont továbbra is szeretett volna részese lenni a színházi produkcióknak. De mondtuk neki, hogy ez nem így működik. Ha menni akar a zenekarból, akkor a színházban sem vele fogunk dolgozni, hanem az új billentyűsünkkel. Nem tudjuk, mi ütött belé. Nagyon furcsa az egész. Azóta sem adott semmilyen magyarázatot.
Gondolom, Alessandrót ismertétek korábban a kiadótok, a Frontiers kötelékéből.
Igen. Volt egy közös projektünk is, a Frontiers All-Star Project, ahová ő hívott meg anno énekelni. Emellett írtunk közösen dalokat más zenekaroknak is, amiket aztán ő producerként készített el. Dolgoztunk tehát már együtt, és azt gondoltuk, Alessandro egy nagyon szimpatikus srác. Aztán ahogy jobban megismertem, rájöttem, hogy nemcsak fantasztikus énekes, hanem elképesztően jó billentyűs is. Mondtam is a gitárosunknak, miután Günter kilépett: „Stefan, ha most nem kérjük fel Alessandrót, hogy csatlakozzon, akkor igazi balekok vagyunk. Meg kell kérdezned! Ha nemet mond, akkor nemet mond, de legalább próbáljuk meg!" Alessandro pedig nagyon lelkes volt, azt mondta, ez óriási ajándék számára, mert vagy húsz éve a rajongónk. Egyfajta mérföldkő is volt ez számára. Levált a Frontiersről is, mert úgy érezte, túl sokat dolgozik, és túl keveset foglalkozik a családdal meg azokkal a dolgokkal, amiket igazán szeretne csinálni. Így megszakította az együttműködést a kiadóval, ahol addig a fő producer volt, és csatlakozott hozzánk. Most már csak a Hardline-nal, Jornnal és velünk játszik. Ír dalokat néha másoknak is, de erre a három zenekarra akar koncentrálni.
Más billentyűst nem is kérdeztetek meg?
Felhívott minket Bruno Sa, az a srác, aki Geoff Tate-tel és James LaBrie-vel is játszott, és ő is érdeklődött. De végül úgy gondoltuk, hogy Alessandro jobb választás, mert már ismertük őt korábbról. Pontosan tudtuk, hogyan érez, mit szeretne adni, és zeneileg mire képes. Biztos vagyok benne, hogy ez volt a helyes döntés.
Alessandro a dalszerzésben is részt vett?
Nem, mire csatlakozott, már majdnem készen voltunk a dalokkal. Viszont épp befejeztünk egy akusztikus albumot, az AcCult EP folytatását, aminek a hangszereléséből már ő is kivette a részét. Most pedig együtt írjuk a következő lemezt.
Az előző lemezeitek tulajdonképpen egybefüggő sztorikat meséltek el, egyenként szétbontva két-két különálló albumra, illetve részre. Adódik a kérdés, hogy az általad említett új anyag a The Empyrean Equation Of The Long Lost Things folytatása lesz-e?
Nem. Az Empyrean Equation ugyanis nem egy igazi konceptalbum. Van benne egy vezérfonal, egy adott téma, amiről a szövegek szólnak, de nincs egybefüggő történet. A lemez azokról a dolgokról mesél, amiket sok esetben elveszítünk az életünk során. De ez nem egy klasszikus konceptalbum, csak minden dal ehhez a gondolatmenethez kapcsolódik valamilyen módon.
Véleményem szerint ez talán a legfogósabb, leginkább dalközpontú lemezetek a Beyond Daylight óta. Te mit gondolsz erről?
Teljesen egyetértek veled. Miután Günter kilépett, teljesen szabadnak éreztük magunkat. Nem volt rajtunk semmilyen nyomás, egyszerűen csak jól akartuk érezni magunkat a zenekarban. Aztán elkezdtünk gondolkodni azon, hogyan kéne belekezdeni az új Vanden Plasba, és úgy döntöttünk, egy kicsit visszatérünk a gyökereinkhez. Úgy érzem, a hangzás hasonlít az első négy albumunkéra, de közben van benne egy friss, új érzés is, hiszen az évek során rengeteg hatás ért minket, sokat fejlődtünk. Nagyon elégedett vagyok a végeredménnyel.
Régebben közismert tény volt, hogy színpadi produkciókban is részt veszel. Ahogy fentebb említetted, ez a mai napig így van.
Igen. Stefannal, a gitárosunkkal nemrég fejeztünk be például egy új rockoperát. Május 26-án mutattuk be, Kaiserslautern közelében, egy kastélyban. Franz von Sickingenről szól, aki az utolsó lovag volt, nemcsak Németországban, hanem az egész világon. Ebben a kastélyban élt és itt is halt meg. Mi pedig ugyanebben a kastélyban adtuk elő a darabot, ami az ő életéről szól. Szerintem ez egy nagyon szép koncepció és egyben hatalmas dolog is.
Anno nagyon népszerűek voltatok Franciaországban is. Mi számít most a legerősebb területnek a Vanden Plas számára?
Franciaország, még mindig. De Németország is egyre jobb, illetve Hollandia is – ott is remek a közönségünk. És szerintem Skandináviában is erős a bázisunk, de ezzel a turnéval sajnos nem tudunk eljutni oda. Negyvenkét koncertünk van, és közben a következő albumon is dolgoznunk kell. A negyvenkét koncerthez körülbelül száz napra van szükség egy évben, és ennyi bőven elég is, egyszerűen nem fér bele több az időnkbe.
Említetted, hogy a következő kiadványotok az AcCult folytatása lesz. Ismét EP-ben gondolkodtok vagy ez már egy teljes lemeznyi akusztikus dalt jelent?
Ezúttal nem egy EP a cél. Gyakorlatilag az AcCult megjelenése óta - ami majdnem három évtizede volt – követelik a rajongók a folytatást. Állandóan erről kérdezgettek, és végül Alessandro dobta fel, hogy mi lenne, ha csinálnánk végre egy új, akusztikus anyagot. A hangszerelést is szinte teljes egészében ő csinálta, a végeredmény pedig fantasztikus lett.
Az akusztikus album után pedig jön majd a fentebb említett, új nagylemez is. Elég konkrét terveitek vannak az elkövetkezendő időszakra.
Igen, de azért sosem lehet pontosan megtervezni mindent, mert egy kicsit a Frontiers kiadó ütemtervétől is függnek a dolgaink. De most úgy látjuk, hogy 2027 elején kijöhet az új nagylemez is, és aztán újra turnéra indulunk a zenekarral. Nagyon szeretünk ebben a felállásban koncertezni.
Mindig is érdekelt, jelent-e valamit a Vanden Plas név?
Nem, ez gyakorlatilag csak egy családnév, ahogy mondjuk a Kuntz is. Egy fickó neve volt amúgy, ő tervezte a modellek sportos változatát a Jaguarnál. Fiatal korunkban elmentünk egy nagy autókiállításra Németországban, ott láttam meg a Vanden Plas nevet, és rögtön mondtam a többieknek, hogy ez remek zenekarnév lenne. Szóval lenyúltuk, és szerencsére azóta se lett belőle sosem jogi problémánk. Ráadásul kicsit hollandosan is hangzik, szóval talán ezért is vagyunk ennyire népszerűek Hollandiában.
Koncertfotó: Varga László (a RockStation szíves engedélyével)
Hozzászólások