Shock!

Négy év után jelentkezett új lemezzel a budapesti Türböwitch, az Under Haunted Skies ugyanakkor nem „csupán″ egy új album, sok tekintetben nagy lépés is előre. Az idén tizedik jubileumi évét is ünneplő speed-thrash-blackes metál/punk-csapat körül elég rendesen felpörögtek az események az utóbbi időben: nemzetközi lemezszerződés, újabb Európa-turné, és egy minden eddiginél komorabb, nívós megvalósítású album, a tervek pedig folyamatosan alakulnak a jövőre nézve is. A Türbö aktuális dolgait Kommandante Klit gitárossal és a csapat frontemberével, Zslöddel veséztük ki.

Végre elkészült és meg is jelent a harmadik, teljes értékű-Türböwitch nagylemez. Egy ideje már húzódott-nyúzódott, legalább egy éve dolgoztatok már rajta, nem?

Kommandante Klit: Nem is az, hogy aktívan dolgoztunk, de ötletelgettük már egy ideje. 2024 nyarán, a Wacken fellépés után kezdtem megírni az első számot, a Moshpit At The End Of The Dayt, amit akkor év végén már játszottunk is élőben. Aztán amikor '25 márciusában az Enforcer-rel mentünk egy kisebb balkáni turnét, akkor ezt, meg egy feldolgozást ki is hoztunk digitális single-ként. Közben a harmadik albumra is volt már egy-két ötlet, de maga az aktív munka a tavalyi évben, nem is tudom, nyár közepétől indult talán.

Zslöd: Egyértelműen arra a pontra vezetném vissza, hogy felgyorsultak az események, amikor leszerződtünk a Time To Kill Recordsszal, Olaszországból, ők meg adtak egy elég szűkre szabott határidőt, hogy meddig kellene leszállítani az új anyagot. Úgyhogy elkezdtünk gőzerővel ráfeküdni a dalok véglegesítésére, a demózásra, stúdiózásra. Április közepétől szeptember végéig kaptunk időt, hogy mindent megcsináljunk. Az alapok már megvoltak korábban, de így is necces volt, elég feszített tempóban kellett dolgozni.

Ha nincs ez a szerződés, akkor kényelmes tempóban még húzódott volna ez a lemezírási folyamat?

Zs.: Hát, mindenképp jobban a saját tempónkban haladtunk volna, mert ez így elég szokatlan volt, és elég sok stresszel is járt a zenekaron belül. Utólag azt mondom, javára vált a kiadványnak, de nem javaslom senkinek, hogy így vegyen fel lemezt! (nevet) Ez sok lemondással jár ilyenkor.

K.K.: De teljes mértékben megérte. Részemről tök jó is volt, hogy láttam, ezt most be kell fejezni, akkor már csak annál jobban is nyomni fogom, még többet foglalkozni vele, még többet gyakorolni, még gyorsabban megcsinálni mindent. De legközelebb tuti nem így fogjuk, mert ez tényleg nagyon stresszes volt. Ott inkább az lesz, hogy amikor kész az anyag, akkor beszéljük meg a kiadóval, hogy nézzünk rá egy dátumot.

Zs.: Volt bennünk egy bizonyítási vágy is a kiadó felé, hogy lehet ránk számítani, profi módon meg tudjuk csinálni a munkát. Ha következő alkalommal már jobb alkupozícióból indulunk, talán lehetőségünk lesz a saját feltételeink szerint dolgozni.

Nyilván náluk is van egy kiadói terv az adott évre. Az nem lett volna opció, ha abban megpróbáljátok hátrébb helyeztetni picit időben?

Zs.: Csak akkor kicsúszunk egy bizonyos időablakból, későbbi dátumon jelenik meg a lemez, nyilván akkor a sajtóvisszhang is későbbre csúszik. Az idei fesztiválszerzonból talán már így is kicsúsztunk.

K.K.: Ezért is volt így, hogy minél előbb jöjjön ki, hogy az év második felét jobban meg tudjuk nyomni, ha a fesztiválokat nem is. Azért megyünk a Fekete Zajra, meg a Burning Q Festivalra Németországban, nyári fesztiválból ez a kettő a fix jelenleg. Manapság szervezés kapcsán is minimum egy évre, vagy még többre kell előre gondolkodni.

A kiadó hogyan került a képbe?

K.K.: Van egy Brutal Spinchter nevű zenekar, belga gore/grind, őket leszerveztük az Insane Hellride-dal, még '19-ben talán? És jóban maradtunk, főleg a basszusgitáros sráccal, aki megkeresett valamikor tavaly nyáron, hogy majd az idei évben hozná a saját zenekarát ide Budapestre is, csinálni egy bulit, valami más zenekarral, és érdekelne-e? Aztán ahogy beszélgettünk, szóba került, hogy mi is épp írogatunk dalokat, meg ott volt a Wackenes történet (2024-ben a Türböwitch nyerte a Wacken Metal Battle Hungary döntőjét, így abban az évben játszottak is a Wacken fesztiválon – Sz.G.), amitől én amúgy is nagyon vérszemet kaptam, hogy ezt lehetne még komolyabban, meg még jobban, ennek kapcsán dobta be, hogy ők most szerződtek le a Time To Killhez, tök jó elérésük van, meg jó a szerződés is, és keresnek is ezen a black'n'thrash vonalon zenekarokat, ha gondolom, ad egy kontaktot.

És ezzel így rájuk is rúgtad az ajtót, hogy szevasztok, szerződtessetek légyszi?

K.K.: (nevet) Hát, valójában a srác berakott egy levelezésbe, hogy szia Enrico, itt a zenekar, amit mondtam, beszéljétek meg. Úgyhogy beköszöntem, hello, mi vagyunk a Türböwitch, és épp albumon dolgozunk, mi lenne, ha? Egy ilyen electronic press anyagot kellett azért összeállítani, hol jártunk, mit csináltunk eddig, volt-e már kiadónk, ilyen információkat, de viszonylag gyorsan visszajött a pozitív válasz, hogy érdekli őket.

Meglepő volt mindez számotokra? Már az, hogy ilyen hirtelen bejön e pozitív lehetőség, és aztán ilyen tempóban felpörögnek az események?

Zs.: Amin én meglepődtem, igazán az volt, hogy mennyire jó dealt sikerült kötni, hogy ennyire támogatóan állnak hozzánk. Egyfajta befektetésként fogják fel, nem úgy álltak a dologhoz, mint nagyon sok kiadó, hogy azonnal be is fedezik a saját költségeiket, és a zenekarral fizettetnek meg sok mindent.

Az új album kapcsán az lepett meg leginkább, hogy ennyire hangsúlyos szerepet kaptak a sötét, szinte már black metalos ízek, elemek. Előtte sem volt finomkodós, de valamiért azt éreztem, talán a Moshpit dal sugallatára, hogy a szaladósabb, speed-heavy vonal fog erősödni, de nem ez történt.

Zs.: Igazából ez tőlünk soha nem állt távol. Ha valaki meghallgatja a legelső lemezt, a Napalm To Poserst, már azon is vannak black metal ihletettségű dalok, illetve az első EP-n is, ami azt követte. Teljesen organikus, hogy ez most visszatért, ez jött belőlünk, ilyen jellegű motivációink voltak. Van ennek zenei oka is, illetve magánéleti oka is. Elég sötét évet zártunk tavaly, ezt azt hiszem, az egész zenekar nevében mondhatom, mindenkinek a saját démonaival kellett küzdenie.

K.K.: Szakítás, családi tragédia, haláleset, súlyos betegség, nyakunkba szakadt minden ilyen csodálatos emberi dolog. Mind a három lemez egy adott korszak lenyomata, amit akkor épp megéltünk az életben, és zeneileg is így íródnak a számok, ez ilyen dolog. A dalszövegek is úgy íródnak, amit épp tapasztalunk az adott periódusban.

Zs.: Akár a politikát tekintjük, akár a nemzetközi helyzetet, a gazdaságot, kicsit kilátástalannak éltük meg a helyzetet, és ez leképeződött az album hangulatán is. A szövegvilágon főleg.

Direkt tetten érhető módon?

Zs.: Nem, mindig is metaforákban szerettem gondolkodni, és a szövegeket olvasva nem kell nagy képzelőerő, hogy lássa az ember, miről van szó, de nyilván én senkinek nem fogom a szájába adni, hogy miről mit gondoljon. Soha nem voltunk ez a zenekar, és soha nem is leszünk.

Könnyen jöttek ezek most?

Zs.: Hát...

K.K.: (nevet)

Zs.: Volt nekem egy elég komoly alkotói válságom tavaly év elején, úgyhogy inkább úgy mondanám, hogy miután a gátak átszakadtak, onnan már gyorsabban megvolt.

Ez a feladat mindig a te válladat nyomja?

Zs.: Én vagyok a dalszövegíró a zenekarban, igen.

K.K.: Maximum ötleteket szoktunk adni, akár címekhez is, a When The World Crumbled például ilyen volt, de igazából 99 százalékban Zslöd viszi a szövegi részét.

Zs.: Nem igazán érzek különbséget folyamataiban a dalszövegírás és a dalszerzés között, olyan szempontból, hogy ha a kreatív energiák áradnak, akkor jönnek, ha nem, hiába erőlteti az ember.

K.K.: Volt olyan szám, ami végül kukázva is lett a lemezről. Full heavy metal lett volna, ilyen középtempósabb, hozzánk mérten egész lassú, azt például végül be sem fejeztük. Aztán lehet, hogy egyszer később még elővesszük majd, nem tudom. De ott van például a Markoláb, azt írtuk meg utolsóként, abban volt egy riff, ami készen volt régebben, csak nem lett felhasználva, aztán most meg nem nagyon kellett gondolkodni rajta, egyszerűen jöttek a riffek, és kész. Meg a másik, hogy Gravel Shores, aki a producer volt, elég sokat segített ezek kapcsán is.

Ez egy tervezett kérdésem is volt, hogy ő hogyan került mellétek.

Zs.: Vele én már nyolc évvel ezelőtt együtt zenéltem a Paragon Zeróban. Sajnos az a zenekar tragikus véget ért, amikor elvesztettük a gitárosunkat rákban, 2021 novemberében. De ez is talán egyfajta köteléket kovácsolt közénk. A posztumusz megjelent lemezünknél is nagyon sokat segített, akkor dolgoztam már így vele, bár ott nem producer, inkább csak tanácsadóként, meg vendégzenészként szerepelt. Aztán amikor szóba került, hogy ezúttal ilyen módon lássunk neki a munkának, producerrel, elsőre rögtön ő merült fel, mint lehetséges ember.

Ez egyébként hogyan merült fel? Egy elég öntudatos zenekarnak tűnik a Türbö, valahogy nem éreztem korábban, hogy volna belső igény a külső szakértésre.

K.K.: Már amikor elkezdtük megírni a dalokat, az előtt beszéltük, hogy ha úgy van, segítene, akár csak a mix/master részében, ez egész így bent volt a levegőben.

Zs.: Aztán amikor láttuk a szűk határidőket, egyértelmű létjogosultságot nyert a dolog.

K.K.: Még ő kérdezett rá egyébként, hogy mizu a lemezzel, és hogy állunk?

Zs.: A folyamaton tök sokat segített. Korábban én editáltam, mixeltem, mastereltem a lemezeinket, ám mivel nem ez az elsődleges szakmám, hosszadalmasabb folyamat volt mindig. A produceri tevékenység már csak egyfajta bónusz volt ezek mellé.

Mennyire volt tanulópénz ez nektek, illetve mennyire volt kényelmetlen a szituáció? Kérdem azért, mert egy öntudatos zenekarnak a külső beleszólás, még ha egy barátról is van szó, nem biztos, hogy súrlódásmentes.

K.K.: Részemről az volt, mert hogy nekem volt egy lényegében kész zenei alapom, majdnem az összes számra, átjött, meghallgattuk párszor együtt, és közösen kezdtünk tovább ötletelni. Volt például, hogy megírtam két riffet, de az istenért nem tudtam kitalálni, hogy a kettő közé mi kerüljön, ő meg ezt csinálja kábé, mióta létezik, zseni az ember, és rögtön mondta, hogy egy ilyet tegyél közé. És elmagyarázta, szakmailag is, hogy milyen skála meg milyen menet, szóval ilyenekben nagyon nagy segítség volt, meg kellett is. Ami a miértet illeti, úgy voltam vele, hogy harmadik lemez, valószínűleg vízválasztó lesz, meg ott van mögötte a kiadó is már, mindenképpen legyen olyan, amit fel lehet tenni a polcra bármelyik nagyobb produkció mellé.

Hangzásban maximálisan sikerült előre lépni. Ez Gravelnek köszönhető, netán máshol, máshogy vettétek fel a dalokat? Miben lehet ezt tetten érni?

K.K.: Neki voltak nagyon jó ötletei, milyen cuccal játsszuk föl, meg a dobfelvételekhez milyen mikrofonokat használjunk. Leírt mindent, hogy kábé mi az elképzelése, aztán küldött mondjuk három mixet, hogy nagyjából így fognak szólni a gitárok, nekünk melyik tetszik leginkább?

Azért az alapsugallatokat, gondolom, ti adtátok meg.

K.K.: Persze, küldtem neki referenciaanyagot, hogy nagyjából ilyesmit szeretnénk, Midnight, Evil Invaders, meg az előző Hellripper-lemez, nagyjából ez a három.

Ezt sikerült is elég jól mixelni szerintem.

K.K.: Meg jobban is szól, mint amit elképzeltünk, a basszusgitár például nagyon szépen kijött a lemezen, ezt azóta amúgy több helyen is említették már. Szóval én teljes mértékben elégedett vagyok, és nekem nagyon jó is volt így dolgozni. Zslödnek kicsit nehezebb. Eléggé önfejű zenekar vagyunk azért.

Zs.: Igen, de tiszteletben tartottuk azért a határokat, ameddig el lehet menni, hogy meddig terjed a kreatív ötletelés, és ezt viszonylag hamar tisztáztuk egymással, utána nem volt ebből súrlódás már. Én egyébként is elég nagy iziolációban dolgoztam a saját sávjaimon. De maguk a felvételek egyébként is házon belül készültek, a dobokat a próbateremben vettük fel, az éneket én egyedül. Ő a kész produktumot véleményezte, és annak alapján, hogy miben állapodtunk meg, eszközöljünk-e változtatásokat, azt megcsináltuk. Vagy nem csináltuk meg.

A húzd meg-ereszd meg játékban azért nálatok volt végül a végső szó mindig, gondolom.

Zs.: Ilyen szempontból természetesen, ezek mindig opcionális lehetőségként jöttek részéről. Nyilván ez nem az ő albuma, és ezt ő is tudta nagyon jól.

K.K.: A Markolábban ő szólózik egyébként, ott például, amikor demóztuk fel a dalt, nekem volt valami lead téma-ötletem, és leült azzal, hogy á, egyébként nem tudok szólózni, de van egy ilyen ötletem... Na jó, menj a picsába! (nevet) Köszi, adom is el a hangszert, ennyi volt! (nevet) Ott meg is beszéltük, hogy akkor ezt játssza fel rendesen, és legyen fent az albumon, aztán meghívtuk a videoklipbe is. Aztán a lemezbemutatón is fellépett velünk a dalban, ott a backing vokálokat nyomta, meg írt még egy harmadik gitársávot is, hogy ott élőben még töményebben szóljon az egész. A lemez végén a Road To Resilience-ben van még egy refréntéma, amit ő énekelt fel, akkor legyen az is ezen a koncerten is úgy, ahogy ott elhangzik.

Anno a Moshpit még a Wacken után íródott, jóval az albumot megelőzően.

K.K.: Az csak úgy jött, valamikor Wacken környékén, az ötlet már előbb is megvolt, mert emlékszem, hogy az Archaic-os srácoknak ott már mutogattam telefonon. De az még csak egy full demó verzió volt, az alap riffek fel voltak játszva otthon, ének sem volt rajta.

Utóbb ehhez készült egy klip is tavaly ősszel, az már ennek a lemeznek a felvezetése volt?

K.K.: Nem, egyáltalán nem. Ott annyi volt csak, hogy hirtelen bejött az Enforcer turné, és akkor adjunk ki gyorsan valami single-t meg egy videoklipet. Legyen valami, ami pont meg tud jelenni a turné mellé, amit tudunk mindig posztolgatni az eseményekhez. Amúgy is ideje volt már valamit kiadni, és ott is igazából random jöttek a dolgok, egy hónap alatt összerántottuk az egészet.

Zs.: A koncepció is akkorra állt össze, de egész jól sikerült ezt is belepasszintani a lemez történetébe, az utolsó két dallal kicsit pozitívabban zárjuk le az albumot, ennek a része a Moshpit At The End Of The Day is.

A borító is benne volt a rövid határidős ámokfutásban?

K.K.: Benne, de még hogy benne! A kiadó nem csak a hanganyagot várta, hanem mindent, és ebbe nem csak a borító tartozik bele, a kazettához, a vinylhez mit milyen méretben kell a gyártáshoz leadnunk. Megkértünk egy híresebb magyar grafikust, aki az underground színtéren elég ismert, meg jó arc is egyébként, de ő aztán magánéleti okok miatt eléggé beúszott, hónapokig hallgattuk, hogy jövő héten küldöm, majd valamikor küldöm-küldöm-küldöm, aztán határidő előtt egy héttel küldött egy darab mintát, amit aztán végül felhasználtunk pólómintának. Nem feltétlenül kommunikálta jól felénk, hogy ekkora a gond, közben meg kellett a teljes booklet, tizenkét oldal, a full album layout, meg a különböző formátumokra való igazítás, lényegében a teljes dizájn hiányzott.

Zs.: Akkor ugrott be, hogy a basszusgitárosunk édesapja alapvetően grafikus is, meg Välde is foglalkozott ilyesmivel, úgyhogy ők aztán éjt nappallá téve három nap alatt összerántották az egész dizájnt a lemezhez.

K.K.: A koncepció nagyjából megvolt, hogy mit szeretnénk, erre rá is engedtük az AI-t, hogy nagyjából valami ilyesmit szeretnénk majd látni. Azt dolgozták át utána teljesen. Enélkül ki is futottunk volna az időből.

Az ilyen meló inkább egy-két hónap szokott lenni.

K.K.: Ahogy egy lemezfelvétel is, három hónap, fél év gyakran. Mi ezt egy három hét alatt lehoztuk, a gitár, az én részem volt nagyjából három hét. A dob két-három alkalomból fel lett ütve, az ének is, két-három dal alkalmanként.

A Türböwitch elég old school lelkületű, jelent nektek bármilyen jó értlemben vett elégtételt, hogy ezúttal már kazettán, és színes vinylen is megjelent az anyag?

Zs.: Személy szerint ez egy elég komoly dolog, lassan húsz éve zenélek, de vinylem még sosem jelent meg, büszke vagyok rá.

K.K.: Az egész zenekarnak óriási mérföldkő, hogy ez így meg tudott jelenni, abban a formában, ahogy. Elég durva belegondolni, talán még föl se fogjuk, annyira gyorsan történetek az események, ráadásul én már folyamatban kattogok mindig a következő lépésen, hogy mivel kellene még foglalkozni.

Zs.: Ezek a formátumok az alapdeal részét képezték. Ahogy említettem korábban, nem is tudtuk, hogy mire számíthatunk, ők pendítették meg, hogy lenne vinyl is, két színben, fekete meg egy színes, mi mondhatjuk meg, milyen legyen.

Bő egy hónapja kint van a lemez. Volt olyan visszajelzés, vagy ismertető, amivel nem értettetek egyet?

Zs.: Meglepő módon én nem tapasztaltam ilyet.

K.K.: A Hardline magazinban kaptuk a legrosszabb értékelést, tízből hat pontot, ami amúgy így nem rossz, tehát nem azt jelenti, hogy ez egy rossz lemez, viszont a kritika mellé meg tök pozitív leírás volt.

Zs.: A pontszám nem teljesen tükrözte. De a legtöbb kritikusnak tök jó meglátásai voltak. Olyannal, amit kifejezetten igazságtalannak éreztem volna, nem találkoztam.

Többször említetted, hogy az a Wacken fellépés egyfajta „motorberúgás" volt, új lendületet adott a zenekarnak is. Annak a bulinak ezen túl lett más hozadéka?

K.K.: Ott kint a fesztivál 60-70 százalékát ki is hagytam, csomó időt a promóval töltöttem, Melles Andrissal, a menedzserünkkel mentünk ketten, próbáltunk mindenkivel kontaktolni, vittünk egy ilyen kis tornazsákot, matrica, póló, mindenféle promo anyagok, ezt osztogattuk, kiadóknak, szakembereknek, úgymond híresebb zenészeknek, nagyrészt ezekből a kapcsolatokból táplálkozunk a mai napig is. A kiadó mondjuk nem függ össze a Wacken-bulival, de kellett hozzá, hogy megkapjuk azt a megerősítést, hogy sokkal több van ebben, és érdemes is csinálni. De szerződtünk például egy nevesebb reklámmarketinggel foglalkozó céggel is, akik Bruce Dickinsonnal is dolgoztak, ők is csináltak egy óriási kampányt a lemezhez, hogy a nyomtatott sajtókhoz is eljusson mindenhová. Velük is pl. a Wackenen találkoztunk, és amikor már biztos volt, hogy jön a lemez, akkor beszéltük le a dealt. De korrektek, küldék folyamatosan a PDF-eket, hogy hol jelent meg, nyomtatva, vagy az online sajtóban, hogy milyen pontszámot kapott, milyen a visszajelzés, milyen az elérés, ez is nagyot dobott a dolgon.

Ez a háttérmunka hozott érezhető változást, mondjuk a tekintetben, hogy kintről több rajongói visszajelzés jön mondjuk, mint korábban?

K.K.: Hát sokkal jobb az elérés, az biztos. A Markoláb klipen kilencvenezer felett van már a nézettség, a másik kettő is hatvan-hetven, talán nyolcvan körül jár már. De kapunk megkeresést, üzeneteket, kommenteket is, ilyenekben látható azért. Spotify-on például felmentünk havi háromszázas hallgatottságról ötezer fölé, ahogy a lemez kijött. Ott mondjuk az elmúlt 28 napot nézik mindig, és így, hogy eltelt bő egy hónap, valamivel már visszább esett, de hát ez ilyen, ezt is majd meg kell fejteni, hogy hogy lehet szinten tartani hosszabb távon.

Zs.: De ez nem egy kézzel fogható dolog, igazából később fogjuk csak érezni, hogy mekkora tényleges hozadékai vannak.

A kiadó kapcsán elhangzott, hogy jobb volt a deal, mint amire számítottatok. Mi volt az, amit ti vártatok tőlük, és ők mit vártak el tőletek?

Zs.: Volt egy számszerűsített elvárás, hogy mennyi koncertet kell adnunk X időn belül, ez a lemezmegjelenéstől számított egy évben azt hiszem húsz koncert volt.

K.K.: Amit elvártak még, hogy egy teljes lemez legyen készen, legyen hozzá booklet, minimum két videoklip, amit mi intézünk, a lyric videót viszont pl. ők csinálták. A mi szintünkön lévő zenekarhoz mérten teljesen ésszerű elvárásokat támasztottak. Nekünk annyi volt az alap elvárásunk, hogy kapjon nemzetközi terjesztést az anyag, ne nekünk kelljen önerőből külföld felé promózni, mert az a dömpingben tényleg árral szemben úszás.

A Time To Kill keze meddig ér el?

K.K.: Messze. A norvég Inferno fesztiválhoz van már kapcsolatuk, a Maryland Deathfesthez is, meg hát tavaly év végén nyitottak Amerikára is, ott is figyelik a piacot, de worldwide terjesztés van, weboldalon meg bárhova rendelhető egyébként is. Most, hogy volt a Hellripper-rel a lemezbemutatónk, a kiadó feje, Enrico iderepült, de konkrétan úgy, hogy landolt reggel, eljött, megnézte a bulit, csak minket, mert reggel hatkor már ment is vissza a gépe. Mondta, hogy annyira látja bennünk a potenciált, meg a lehetőséget, hogy ezt látni akarta élőben is, hogyan működik. Ki is lett mondva a részéről, hogy többet kapott, mint amire számított. Látta, hogy mi tényleg nagyon bele akarunk tenni mindent, hogy Melles Andris is folyamatosan pingeli őket mindenfélével, ezt meg azt még hogy lehetne? Állandó kontaktban vagyunk. De így is meglepte, hogy élőben még több energia van benne. Így egyszerű együtt dolgozni, ha mind a két fél akarja, és mi most ez akarjuk, minél többet menni, minél többet koncertezni, minél többet külföldön lenni.

Jön is egy közös turné a Hiraxszel.

K.K.: Ezt is valahol a Wackennek köszönhetjük, ott találkoztunk a Hiraxszel, Katonnel (Katon W. de Pena, kultikus underground arc, a Hirax énekese – SzG) le is spanoltunk. Mondtam, hogy mi is szervezünk Magyarországon koncerteket az Insane Hellride-dal, és itthon nem is volt még Hirax, egyszer azt is jó lenne majd. Ez a turné most úgy jött, hogy tavaly csináltuk az enforceres kört a Dragon Productionnel, akik azt szervezték, és Andris most rájuk írt, hogy mehetnénk-e velük, mint tavaly az Enforcerrel? Nem jött válasz, úgyhogy el is engedtük, aztán valamikor március elején érkezett az üzenet, hogy bocs, spamben volt, de persze, jöhettek! Annyi, hogy ebben most van két fesztivál is, a Rock Hard, meg a Muskelrock, ezekre is megpróbálnak slotot biztosítani, és utóbbira például sikerült is egy délután négyes időpontot kapnunk a nagyszínpadra, ami nagyon-nagyon durva.

Anyagilag rentábilisan lehet tartani egy ilyen kiruccanást?

K.K.: Egyértelműen teljes mértékben önköltségen megyünk, ez nem titok, meg még mi visszük a dobot is, de most vagy ezt csinálja az ember, vagy befizet egy turnéra, amikor meg otthagy naponta több száz eurót akár. Sőt.

Zs.: De itt nem kellett befizetnünk csak azért, hogy színpadi jelenlétet kapjunk, ami már önmagában egy nagy dolog.

Itt válik kézzelfoghatóvá, az underground zenekaroknál mennyire igaz, hogy támogatás minden megvásárolt merch termék...

K.K.: Nyilván viszünk mi is, és ki is lesz írva, hogy ez az összbevételünk. Muszáj, mert azért ez nem lesz olcsó mulatság. Nagyon nagy vállalás, de csak nem fogunk belebukni. Tizenkét napot úton leszünk, a szállások, a benzin, pályamatricák, a kompozás...

Zs.: Azért vannak helyszínek, ahol kapunk segítséget, a szállásban, cateringben, ellátásban ahol tudnak, azért segítenek, majd meglátjuk, a vége hogyan fog kijönni. Nyilván ez nem egy pozitív eredmény lesz. De ez is olyan, mint a marketing költségek, egy befektetés tulajdonképpen.

Mennyit játszotok az új lemezről? Lesz őrségváltás, régi dalok talonba kerülnek, és inkább az újak mennek innentől?

K.K.: Mindenféleképp, de azért a régi kiadványokat sem akarjuk elhanyagolni sem. Nyilván különböző mértékben, de mind reprezentálva lesz, végül is a zenekar történetének szerves részét képezi mindhárom lemez. Sőt, még az első EP-t is idesorolnám, bár az egy nagyon rövid korszaka volt csak a zenekarnak.

A Hirax-turné után meddig láttok most előre?

Zs.: A nyári fesztiválokig mindenképpen. Lesz a Burning Q Németországban, Bréma mellett valahol, aztán a Fekete Zaj, illetve szeptemberben lesz még egy dátumunk. A zenekar idén ünnepli a tizedik évfordulóját, és ennek megfelelően egy jubileumi koncertet is tervezünk. A turné után ez lesz a következő nagy dobás, lesz egy nevesebb headliner, és egy előzenekar is, és most gondolkodunk, hogy ki legyen még a második húzónév.