Shock!

december 12.
csütörtök
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

The Crown: svéd alapvetés

The CrownA svédnek titulált The Crown - ami részben igaz, de hamarosan megtudjátok mi a teljes igazság - új vokalistával vette fel legutóbbi albumát, a Crowned In Terrort. Méghozzá nem mással, mint Tomas "Tompa" Lindberggel, aki az At The Gates révén vált kultikus figurájává a dallamos death színtérnek.

A csapat egyre erősödik, nekünk pedig sikerült meginterjúvolnunk a csapat dobosát - ki mást? - Janne Saarenpää-t, akinek Tóth Balázs kérdéseit is volt szerencsém tolmácsolni.

T.B.: Ha jól tudom 1997-ben jogi problémák miatt kellett The Crownra változtatni a neveteket,. Akkoriban három szélesebb körben ismert Crown of Thorns is létezett (bár mindegyik más stílusú zenét játszott). A névváltoztatás mennyire volt hatással a pozíciótokra, hiszen két albummal a hátatok mögött underground körökben már nem volt ismeretlen a nevetek, és sokan szerették a zenéteket?

Ha visszanézek úgy tűnik megbántottunk ezzel jó néhány rajongót, és el is veszítettünk sokat. Azt tudtuk, hogy sokan nem is tudták, hogy megváltoztattuk a nevünket, de ahogy ma látom eléggé elterjedt az új név, és ma már nincs belőle kárunk. Amikor megváltoztattuk, akkor nyilván rosszul jött ki, nehéz időket éltünk meg, de a mostani nevünket sokkal könnyebb pl. kimondani, szóval jobb így.

T.B.: A névváltoztatás után, már The Crown néven a zenétek egyszerre lett dallamosabb és ütősebb, de mintha a szövegek komolytalanabbak lennének (pl. 1999 Revolution 666, Total Satan), amelyek viszont remekül tükröznek egyfajta rock'n'rollosabb, beleszarósabb megközelítést. Te mit gondolsz, a névváltoztatással együtt mennyire változott meg a stílusotok?

Az, hogy a névváltoztatással együtt a zenei stílus is változna, az a mi esetünkben teljesen világos, ha nem változtattuk volna meg a nevet, a stílus attól még ugyanaz maradt volna. Akkor próbáltuk a Hell Is Here lemez dalait, abszolút magabiztosak voltunk, tudtuk hogyan szólnak a dalok és hogyan akarjuk, hogy megszólaljanak. Csak egy kevés új hatást építettünk bele a zenénkbe, olyanokat, amit imádunk a metalból, a rock'n'rollból, akármiből. Szóval ez csak egy kis véletlen egybeesés, nem igazán akartuk megváltoztatni a stílusunkat azért, mert a nevünk más lett. A szövegeknél meg az a helyzet, hogy megpróbáltuk a death és a rock'n'roll velejéig leásni. Persze, elég közel állnak a klisés dolgokhoz ha olvasgatod, vagy akár viccnek is fel lehet fogni őket, ám tulajdonképpen mind egyfajta eszenciája a metalnak - ahogy mi látjuk. Tehát humorként is lehet értékelni, de valahol van benne egy nagyon komoly üzenet is.

V.Sz.: Ma hogyan látjátok az első két lemezeteket?

Nagyon büszkék vagyunk rájuk! Az igaz, hogy mostanában nem tudjuk játszani azokat a dalokat olyan sokat, mint az újakat, de imádjuk őket még mindig. Én személy annyit fűznék hozzá, hogy ma a dobrészeimet egy kicsit jobban meg tudnám csinálni, de ha ma visszanézek, úgy érzem még mindig két nagyon erős lemez az első kettő. A The Burning meg egy ütős debütalbum, pláne ha azt nézzük milyen fiatalok voltunk akkor.

T.B.: A The Burning a göteborgi zenekarok első hullámának tetőfokán jelent meg, és ami felkeltette az emberek figyelmét egy újabb "nem is annyira dallamos" death metal zenekarra, az az volt, hogy a dobos nagyon szeretheti a grind tempókat. Milyen zenekarok, dobosok a kedvenceid?

A nagy istenem a death metal dobosok közül Pete Sandoval a Morbid Angelből, de nagyon sokat hallgatom a Mötley Crüe-t. Tommy Lee "A" rockdobos, senki az égvilágon nem tudja azzal a fajta pontossággal ütni a dobokat, ahogy azt ő teszi. Szóval amikor a Morbid Angelt és a Mötley Crüe-t hallgatom, akkor arról ábrándozom, hogy milyen állat lenne ennek a két dobosnak a keveréke, ami persze tudom, hogy lehetetlen, de az a célom, hogy olyan jó legyek én is, mint ők. Tommy Lee és Pete Sandoval a legeslegnagyobb kedvenceim.

V.Sz.: Sokat gyakorolsz egyébként?

Igen, egy héten 5-6 napot, akkor is két órát. Persze nem mindig, de megpróbálom legalábbis, és szeretnék minél jobb lenni, szóval elmondhatom, hogy sokat dolgozom a dolgon.

V.Sz.: Te vagy az egyetlen finn a zenekarban...

Nem, ketten vagyunk Marko (Tervonen - gitár) is finn.

V.Sz.: Ááá, de neki nincs túl tipikus finn neve...

Az igaz, de ő is annyira finn, mint én. (nevet)

V.Sz.: És hol éltek? Finnországban vagy Svédországban?

Svédországban. Itt születtünk, és itt nevelkedtünk, de a szüleink finnek, és úgy is nőttünk fel, hogy finnül beszélünk, csak amikor iskolába mentünk, akkor kellett megtanulnunk svédül, teljesen az alapoktól. Teljes jogú részei vagyunk a svéd társadalomnak, a zenekarban sem probléma ez.

V.Sz.: Melyik nyelvet volt nehezebb megtanulni neked, a finnt vagy a svédet?

Mivel úgy nőttem fel, hogy finnül beszéltünk, a szüleimmel úgy beszéltem, és csak finn barátaim voltak, ez a nyelv nem volt probléma. De amikor hét évesen iskolás lettem egy szót sem tudtam svédül, szóval naná, hogy ezt nehéz volt megtanulni. Nagyon nehéz!

V.Sz.: Ahogy nézegettem a CD füzetkéjét, láttam, hogy nagy Forma 1 rajongó vagy, különösen Räikkönent kedveled...

Igen! Még jó, hogy! (nevet) Van is ebből dilemma, mert minden második vasárnap van verseny, és néha pont akkor próbálunk, de nem akarom a próbát sem elhalasztani, se a versenyt elmulasztani, ezért egy kis tévét szoktam vinni a próbahelyre, hogy tudjam közben nézni a versenyt. (nevet) Egy kicsit fura, tudom.

V.Sz.: A múlt heti versenyt is láttad? (Akkor éppen érdekesebb volt a verseny a szokásosnál.)

Aha, persze. Tök jó volt. Megpróbálok valami hétvégi melót szerezni, gyűjteni, hogy megnézzek egy versenyt pont Magyarországon. Élőben hihetetlenül gyors az egész, tévén keresztül ez nem jön annyira le.

T.B.: Oké, de most térjünk vissza a zenekarra. Kik a közös kedvencek a bandán belül?

Ez jó kérdés. Mindannyiunknak nagy kedvence a Morbid Angel, a régi Metallica, amikor még súlyosak voltak, a Motörhead természetesen nagy közös kedvenc, a Deicide és a Slayer, naná! Ezeknek a kombinációi teszik ki az egyéni kedvenceinket. Szerencsésnek tartom, hogy megvannak ezek a közös favoritok, mert ez tart össze minket.

V.Sz.: És van olyan zenekar, amit kifejezetten utálsz?

(nevet) Egy halom olyan zenekar van, amit ki nem állhatok, de nem akarok egyet sem említeni most.

T.B.: Nálunk Magyarországon az első The Crown lemez, a Hell Is Here eléggé közepes kritikákat kapott, míg a Deathrace Kinget többen ajnározták. Én nem látok ekkora minőségbeli különbséget, szerintem mindkettő rendkívül erős lemez, tele jobbnál jobb dalokkal. Te hogyan értékeled ezt, és miben látod a különbséget a két album között?

Arról nem hallottam, hogy nálatok mik voltak a reakciók ezzel kapcsolatban, sajnálatos azt hallani, hogy nem tetszett az embereknek, de igazából ezzel nem tudunk mit tenni, mi mindig úgy írunk dalokat, ahogy a szívünkből jön, és csak remélni tudjuk, hogy majd tetszik a srácoknak. Rossz hallani, hogy Magyarországon nem szerették annyira, mint mi, de reméljük a mostani lemezzel találunk új rajongókat nálatok.

V.Sz.: Lehetséges, hogy a magyar kritikaírók süketek voltak, vagy ilyesmi...

(nevet) Ebben teljesen biztos vagyok!

V.Sz.: És te amúgy látsz bármilyen különbséget az említett két lemez között?

A Hell Is Here elég gördülékeny darab, sokkal rock'n'rollosabb a hangzása, nem death-es. A Deathrace King meg megint death metalosabb lett. Van rajta egy csomó lassabb dal is. Sokkal lassabb ez a lemez és death-esebb, mint a Hell Is Here, de mi mind a kettőt egyformán szeretjük.

T.B.: Az első két lemez ismeretében azt kell mondjam, hogy zenétek egy dallamos gyors death metal horda, a nyolcvanas évek thrash bandái és egy motoros dirty rock'n'roll brigád jammeléseként írható le. Az a fotókon látszik, hogy a basszgitárosotok nagy Motörhead fan lehet, és elsőre lefogadtam volna, hogy Rickenbackeren játszik. Te mely hatásokat erősíted? Te hogy jellemeznéd a stílusotokat?

(nevet) Fogalmam sincs! Mi mindig azt mondtuk, hogy death metalt játszunk, és death metal miatt alapítottuk ezt a zenekart, az olyan bandák miatt, mint a Morbid Angel, a Deicide. A Motörhead miatt szintén, ahogy már említettem korábban. A stílusunkat meg talán úgy tudnám definiálni, hogy death metalt játszunk saját felfogásban. Nehéz ezt körülírni.

T.B.: Az új lemezetek címében végül is benne van a nevetek, várható hogy ez valamifajta definiálása lesz a The Crown stílusnak?

Igen! Teljesen igazad van, hogy a zenekar nevére utalsz a címmel kapcsolatban, megpróbáltuk azt megmagyarázni a srácoknak így, hogy ez a Crown stílus, hangzás, előrevetíteni, hogy mi is hallható a lemezen. Amikor Tomas előjött ezzel a dalszöveggel az egyik tételre, a Crowned In Terrorral, gondoltuk, hogy ez egy jó dal, és a cím sokat elmond majd az egész lemezről. Úgy éreztük, hogy ez lesz a legjobb cím.

V.Sz.: Elmondható az, hogy ez a lemez a zenekar történetében a következő nagy lépés?

Igen, feltétlenül. Sokkal "crownosabb", mint eddig, benne van a szívünk, a kívülről érkező erőket megpróbáltuk egy irányba terelni. Ez az, ahogy ma megszólalunk, és ahogy meg akarunk szólalni.

T.B.: Milyen érzés volt hogy egy olyan nagy hatású banda, mint az At The Gates énekese szállt be hozzátok? Mennyiben tett hozzá valamit Tompa védjegyszerű hangja és szövegötletei a zenétekhez?

Nagy nyomás volt eddig a basszusgitárosunkon, mert eddig szinte minden szöveget ő hozott a lemezekre, amikor Tomas csatlakozott hozzánk, akkor azonnal ceruzát adtunk a kezébe, és azt mondtuk neki: "légy üdvözölve nálunk, légy szíves írj néhány szöveget". Aztán tök jól sült el, mert ő és Magnus (Olsfelt - bgitár) jól kijöttek egymással, tudták mire gondol a másik. Ha Magnus kigondolt valamit, hogy miről kellene egy dalnak szólnia, Tomas ráérzett és elkapta a megfelelő atmoszférát. Szóval dalszövegileg Tomas nagyon is benne volt a zenekarban. Természetesen a hangja teljesen más, mint Johané (Lindstrand - ex-énekes), szóval új utat nyit a zenekar előtt. Az igaz, hogy már teljesen ki voltak dolgozva a dalok, amikor hozzánk érkezett, így nem volt ideje túl sokat hozzájuk tenni, de megbeszéltünk vele mindent. Demokrácia van nálunk, mindenki belepakolja a saját dolgait a számokba, és biztos vagyok benne, hogy a következő lemezhez olyan sokat tesz majd hozzá, mint én vagy Markus vagy bárki.

V.Sz.: Az egyik dalban az előző énekesetek felbukkan vendégként. Tudnál erről egy kicsit bővebben mesélni?

Igen, ez a Death Metal Holocaust, ami igazából egy elég régi darab, 1991-ben írtuk. Akkor készült, amikor még csak éve voltunk együtt, nem is játszottunk még túl régóta a hangszereinken, akkor kezdtünk tanulni zenélni. Tök jó volt, amikor újra elkezdtük próbálni ezt a dalt, és úgy éreztük az lenne az igazi, ha Johan énekelne ebben a dalban, mint tíz éve, ezért meghívtuk a stúdióba, hogy felénekelje Tomas-szal együtt, és ez egyfajta búcsúzás lenne a rajongók részére tőle, és búcsúzás a Crowntól. Végül nagyon jól sikerült.

T.B.: Úgy érzem egy kicsit death matalosabb az új lemezetek. Ami nem is csoda annyi ultrabrutál, tradicionális death metal bandával turnéztatok, mint a Morbid Angel, a Cannibal Corpse, a Vader. Melyik volt a legjobb turnétok Európában?

Nem is tudom. Számomra a legemlékezetesebb az 1999-es No Mercy Tour, azon a turnén baromi jó bandákkal voltunk együtt, a buszt a finn Impaled Nazarene-nel osztottuk meg, és rendkívül jól kijöttünk velük. Aztán ez volt az első turnénk a Morbid Angellel, csodálatos volt, hogy minden nap lejátszottuk a saját koncertünket, megnézhettük a Morbid Angelt és bulizhattunk. Tökéletes death metal-élet! Ez volt a legjobb európai turné.

T.B.: Várható hogy a következő turnéval Magyarországra vagy legalább ismét a közelébe is eljuttok?

Reméljük igen, már beszélgettünk az európai turnéról. Vagyis európai turnéról nem lehet szó általában, mert legtöbbször az olyan országok, mint Magyarország, Lengyelország, Csehország, Spanyolország és Görögország kimaradnak a szórásból. Reméljük kapunk ajánlatot ottani szervezőtől. Magyarországon már egyszer jártam, és nagyon tetszett a hely, jó lenne oda elmenni.

V.Sz.: Van egyáltalán szabadideje az énekeseteknek? Elég sok zenekarban előfordul mostanában...

Elég elfoglalt, de tudom, hogy élvezi a dolgot, nem nagyon tud megülni otthon a fenekén, folyton nyüzsögni akar, hiperaktív a srác, ha éppen nem próbál vagy turnézik, valamit muszáj csinálnia. Dolgozik a Lock Uppal, a Skitsystemmel, meg máshol is. A srác egymaga egy külön esemény!

V.Sz.: És veled mi a helyzet, a The Crown az egyedüli zenekarod?

Igen, így van.

V.Sz.: Nem szeretnél más projektben részt venni?

Nem, itt úgy tudok dobolni, ahogy én szeretnék, nem érzem szükségét, hogy más zenekarban is részt vegyek. Persze időm sem lenne rá, de a Crown az otthonom, nincs ennél jobb hely számomra.

T.B.: A gitárosotok a The Haunted amerikai turnéján segített a zenekarnak. Mit kell erről a kapcsolatról tudni? Nem félsz hogy állandó taggá avanzsálják?

Dehogynem természetesen aggódom, mert tudom, hogy jól kijönnek egymással, és tetszik nekünk, ahogy Magnus játssza a gitárszólókat, de ezzel kapcsolatban annyit tudok mondani, hogy tudom, hogy nem fog kilépni a Crownból, és egyikünk sem biztos abban, hogy a Haunted szeretné-e őt teljes jogú tagnak, de abban biztos vagyok, hogy valamit ki kell találnunk, mert Marcus már nyolc éve tagja a zenekarnak, és ahogy én tudom élvezte az itt töltött időt. Ne legyen annál nagyobb problémánk, hogy lehetősége van a Hauntedben gitározni.

T.B.: A honlapotokon van egy érdekes fotósorozat, ami három vagy négy képből áll. Az egyiken egy üveg Vodkával vagy látható, de még józanon, a másodikon már "jól érzed magad" és az utolsón pedig egy székről leesve fekszel egy sátor mellett. Azt hiszem ez elég rock'n'rollos! :) Tényleg ennyire szereted a Vodkát? Bulizós a zenekar?

(nevet) Azok a képek egy svéd rockfesztiválokon készültek, elég sok jó buli van errefelé, én meg különösen szeretem a fesztiválokat. Azon a képen ahol fekszem nem vagyok tökrészeg, csak elcsentem azt a széket, valamivel hülyéskedtünk éppen. Egyébként valóban nagyon bírom a bulikat, mindig van ilyesmire lehetőség a turnékon, és mindig nagy meló józannak maradni ilyenkor. A koncertjeinken és a próbákon amúgy mindig józanok vagyunk. Megpróbáljuk megtartani a távolságot a profi zenekari lét és a bulizás között. De azért szeretünk szórakozni.

V.Sz.: Milyen elvárásaitok vannak az új lemezzel kapcsolatban?

Reméljük sikerül többet eladni ebből, mint az előzőből, ami egyben azt jelenti, hogy többen kedvelik a zenénket, és ez megadja a lehetőséget, hogy még többen láthassanak minket Európában. Ahogy már említettem tetszett Magyarország, egy csomó helyes lány van ott. (nevet) Jó lenne ha a rajongók közelebb jutnának hozzánk és szeretnénk még több rajongót megnyerni magunknak.

 

Szóljon hozzá!


Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Nickelback - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2013. november 8.

 

Fates Warning - Budapest, A38, 2013. október 16.

 

Anthrax - Budapest, Budapest Park, 2013. július 30.

 

Volbeat - Budapest, PeCsa Music Hall, 2013. június 18.

 

Sodom - Budapest, Diesel Klub, 2011. február 13.

 

Wendigo - Budapest, Petőfi Csarnok, 2008. október 31.