Shock!

szeptember 24.
csütörtök
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

Stone Temple Pilots: „Minden olyan, mint régen volt”

Stone Temple PilotsA Stone Temple Pilots tagsága a rájuk jellemző káosszal széledt szét valamikor az évtized első felében, hogy kicsit kipihenjék egymás társaságát, nagyon sokáig azonban nem bírták ki egymás nélkül.

A ’90-es évek egyik legsikeresebb amerikai rockbandája több mint 40 millió lemezt adott el eddigi karrierje során, és a május 25-én megjelenő hatodik, simán csak a csapat nevét viselő új albumot is komoly várakozás előzi meg. Dean DeLeóval, a zenekar roppant kedélyes hangulatban lévő gitárosával ugyan elég kevés idő állt rendelkezésünkre, de azért igyekeztünk belőle minél több információt kiszedni arról, mi is a helyzet most a legseattle-ibb hangzású San Diego-i négyes háza táján.

9 évvel ezelőtt jelent meg az utolsó stúdiólemezetek. Milyen érzés ennyi idő után elkészülni egy újjal?

9 év? Biztos vagy te ebben? (nevet)

Eléggé…

Hűha! Durva, mi? Igazából az a helyzet, hogy borzasztóan várom a megjelenést, és baromira unom, hogy még csak beszélhetek róla! (nevet) Szeretném, ha mindenki hallhatná végre, milyen dalokat írtunk, mert nagyon büszke vagyok a lemezre. Méltó folytatása az eddigi Stone Temple Pilots albumoknak, de egyikre sem hasonlít. Sosem készítettük el kétszer ugyanazt a lemezt, még ha sokan ezt is várnák tőlünk, mindig is arra törekedtünk, hogy új területeket térképezzünk fel. Ennek az új albumnak is ugyanolyan önálló arculata van, mint az összes eddiginek.

Egy ilyen komoly szünet után változott a munkamódszeretek, vagy most is úgy kezdtetek bele a dalszerzésbe, mint azelőtt?

Teljesen úgy haladt minden, mint régen. A dalaink váza mindig is akusztikus gitáron született, a későbbiekben ezeket az alapokat bővítjük ki további ötletekkel, majd amikor nagyjából összeáll a kép, kipróbáljuk, hogy szól a téma az egész zenekar előadásában. Elég sokat érleltük a nótákat, amihez az is hozzájárult, hogy ezúttal három különböző stúdióban kerültek felvételre.

Miért volt erre szükség?

Mert Scottnak, Robertnek és Ericnek egyaránt van stúdiója, egyedül nekem nincs! (nevet) Egyszerűen így alakult a dolog, így volt kényelmes.

Minden dal új, vagy akadnak közöttük elfekvő darabok a zenekar szünete előtti időszakból?

Változó. A Dare If You Dare alapjai például nagyon régiek, úgy 8 éve rakhattam össze az első verzióját, de pontosan már nem emlékszem… A Take A Load Off nagyjából 4 éves, akkoriban készült, amikor Robert és én épp az Army Of Anyone-nal zenéltünk. A Cinnamon Lover viszont például olyannyira friss, hogy ezt már csak a stúdiómunkálatok közepette írtuk, aztán annyira megtetszett mindannyiunknak, hogy végül fel is tettük az albumra.

Milyenek most az emberi kapcsolatok a csapatban? A szétválás környékén és előtte is nem kevés feszkó akadt a Stone Temple Pilotsban…

Minden olyan, mint régen volt: Scott nehéz ember, én nehéz ember vagyok, semmi sem megy egyszerűen! (nevet) Tényleg nem változott semmi, és ezt nagyon komolyan mondom. Ami pedig a szünetet illeti, igazából mindig is tudtuk, hogy valamikor lesz még Stone Temple Pilots, egyszerűen csak szükségünk volt néhány évre, amíg mindenki a saját dolgaival foglalkozott. Scottnak ugye ott volt a Velvet Revolver meg a szólóprojektje, nekünk meg Roberttel az Army Of Anyone. Amikor újra összejöttünk és turnézni kezdtünk, egy pillanatig sem volt kérdéses, hogy hamarosan nekikezdünk a következő lemeznek, ami most végre el is készült.

Azért ha jól tudom, nem volt minden annyira zökkenőmentes, hiszen a kiadótokkal mintha lett volna némi balhétok…

Valóban így volt.

Kicsit bővebben?

Nincs ezen nagyon mit ragozni, egyszerűen nem akartunk tovább velük dolgozni! (nevet) Először Scott vetette fel, ráadásul rá jellemző módon nyilvánosan, hogy teljesen felesleges egy nagy kiadóhoz láncolva zenélni, hiszen manapság már nincs rájuk feltétlenül szükség az érvényesüléshez. A dolog hátterében azonban egy félreértés állt, hiszen a szerződésünk értelmében még két lemezzel tartozunk az Atlantic kiadónak: az újjal és még eggyel. Vagyis ezeket még nekik kell legyártanunk, nincs mit tenni… Utána viszont szabad az utunk, és ennek nagyon örülök. Őszintén szólva a kiadónknál alapvetően pénzszámoló emberek dolgoznak, és mivel a Stone Temple Pilots révén még mindig elég sok pénzt számolhatnak meg, foggal-körömmel ragaszkodnak is hozzánk.

Mialatt pihentetek, a zeneipar alapvető változásokon ment keresztül. Ahogy utaltál rá, ti rengeteg lemezt adtatok el, így nyilván nem a megélhetésetek függ attól, sikeres lesz-e ez az új album, de azért ez is számít, nem?

Hogy is mondjam… A zeneipar valóban rengeteget változott az elmúlt években, de ugyanezt a filmiparról is elmondhatnám. Szóval valahol azért az a természetes, hogy a dolgok folyamatosan mozgásban vannak. Egyszerűen el kell fogadni, hogy mára a nagylemez csak a promóció egyik része lett, és kész. A másik oldalon ugyanakkor ez sem igaz teljesen, hiszen Susan Boyle például több mint 10 millió lemezt adott el a semmiből, és még sorolhatnám azokat az előadókat, akiknek a mai napig rengeteg albuma fogy a boltokból. Ami engem illet, igazság szerint magasról leszarom ezt az egész letöltögetősdit… Az én dolgom az, hogy zenéljek, dalokat írjak, és ezzel a többiek is pontosan ugyanígy vannak. De annyit azért még hozzátennék, hogy a komplett zeneipart butaság leírni. Tény, hogy a lemezeladások folyamatosan és drasztikusan csökkennek, a koncertbiznisz azonban jobban pörög manapság, mint valaha.

Érdekes egybeesés, hogy most hirtelen viszonylag kis időkülönbséggel visszatérnek a ’90-es évek nagy amerikai rockcsapatai. Új lemezt adott ki az Alice In Chains, most következtek ti, és a háttérben már a Soundgarden is mozgolódik…

Nem mondod, visszatér a Soundgarden?

Igen, ők lesznek az idei Lollapalooza egyik főzenekara…

Nahát… Jó nekik! (nevet) Igen, tényleg érdekes ez az egész, de az Alice In Chains esetében például csakis díjazni tudom a dolgot. Jerry, Sean és Mike egyaránt jó barátaim, hihetetlenül tehetséges srácok, akik túl tudtak lépni az őket ért borzasztó veszteségen, és óriási szerencsével megtalálták azt az embert William DuVall személyében, aki tökéletesen kiegészíti őket. A Soundgardent is nagyon szerettem, így az ő újjáalakulásuknak is örülök.

Május végén tehát megjelenik az új lemezetek, de mi következik utána?

Turné turné hátán. A jelenlegi tervek szerint egészen 2011 szeptemberéig úton leszünk. Az első körökben az Egyesült Államokra koncentrálunk, de közben júniusban azért Európában is játszunk néhány nagy fesztiválon. Szeretünk Európában játszani, mert ti sokkal civilizáltabb közönség vagytok, mint az amerikaiak! (nevet) Ausztrália és Ázsia valószínűleg csak jövőre kerül sorra.

A végére már csak az állandó kérdések maradtak. Mi minden idők három legjobb lemeze?

Dusty Springfieldtől a Dusty In Memphis, a Led Zeppelintől a Presence és a Baker’s Holiday Chet Bakertől.

Mi az élet értelme?

Haver, én csak egy kibaszott gitáros vagyok, ne kérdezz tőlem ilyeneket! (nevet, majd gondolkodik) Mindenek felett és előtt a szeretet.

 

Szóljon hozzá!


Hirdetés

Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Depeche Mode - Budapest, Puskás Ferenc Stadion, 2013. május 21.

 

Motörhead - Budapest, Sziget fesztivál, 2011. augusztus 10.

 

Magma Rise - Budapest, Club 202, 2011. május 11.

 

Mercenary - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 14.

 

Thaurorod - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 14.

 

Heathen - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 11.