Ha van egy cseppnyi igazság a Földön, akkor a Los Angeles-i Fueled By Fire előtt még nagyon szép napok állnak, és aki ott volt az egyik legenergikusabb fiatal thrash banda pécsi és budapesti koncertjeinek valamelyikén, az alighanem osztja ezt a véleményt.
Rick Rangel gitáros / énekessel és a bármilyen Tom Araya-hasonmásversenyen jó eséllyel induló Carlos Gutierrez dobossal a pesti Trafóban ültünk le beszélgetni.
Nem most vagytok először Európában, ugye?
Carlos Gutierrez: Nem, tavaly már játszottunk pár európai fesztiválon, például a Keep It True-n, de akadt egy-két holland és német dátum is. Kelet-Európában viszont nem jártunk még.
Rick Rangel: Jól tudom, hogy az újhullámos thrash bandák közül még senki sem koncertezett errefelé?
Jól, ti vagytok az elsők…
Rick: Na, erre büszke vagyok!
Baromi fiatalok vagytok, alig huszonegynéhány évesek, ehhez képest teljesen megdöbbentő, hogy ezen a klasszikus thrashes vonalon mozogtok. Hogy ismertétek meg a műfaj régi nagy bandáit?
Rick: Mikor tizenévesek voltunk, mindenhonnan csak a szar zenék ömlöttek. Biztos emlékszel rá te is, akkoriban futott ez a nu metal dolog a Limp Bizkittel és társaival… Utáltuk ezeket a csapatokat, és valami egészen másra vágytunk. Így találtunk rá először a tradicionális metalra, az Iron Maidenre, a Judas Priestre, a DIO-ra és társaikra. Nagyon bejött a Maiden és a Priest, de kíváncsiak voltunk, létezik-e ezeknél durvább, keményebb metal. Így aztán tovább ástunk, és eljutottunk az Exodushoz, a Testamenthez, a Dark Angelhez és a többi nagyhoz. Innentől kezdve nem volt visszaút.
Carlos: Egyszerűen sokkolt, mennyire valóságosak, mennyire őszinték ezek a bandák! Ugyanúgy ízig-vérig metal volt mindegyik, mint a Maiden vagy a Judas Priest, de sokkal agresszívebb, súlyosabb, durvább, gyorsabb zenével. Néztük a videoklipeket, koncertfelvételeket a ’80-as évekből, és egyszerűen mind olyan voltak, hogy ott akartál lenni a tömegben, őrjöngeni a zenére.
Ti hogy látjátok, mennyire lehet tartós ez az új thrash hullám?
Rick: Egyelőre annyi bizonyos, hogy a színtér jelenleg nagyon jön felfelé, és egyre erősebb. A régi bandáknak is egyre jobban fut a szekerük, de a hozzánk hasonló újaknak is. Ami a többieket illeti, a Warbringer vagy a Bonded By Blood óriási csapatok, remek lemezeket csináltak, és élőben is hihetetlenül jók.
Carlos: Sok mindentől függ, mi történhet és mi nem, de egyértelműen úgy vesszük észre, hogy Amerikában egyre többen járnak a koncertekre, és a hangulat is egyre őrültebb. A Warbringer ráadásul már az MTV-be is bekerül néhanapján. Annyit azért elmondhatok, hogy túl sokat nem gondolkodunk azon, hová juthatunk el ezzel a zenével és hová nem… Nekünk mindösszesen annyi a dolgunk, hogy egyre keményebben és jobban nyomuljunk a színpadon, egyre erősebb nótákat írjunk, és így tovább. A kemény munka előbb-utóbb úgyis meghozza az eredményt.
Fiatalok járnak a koncertjeitekre, vagy inkább régi thrasherek?
Carlos: Érdekes, amit kérdezel, mert Európában sokkal inkább azt látjuk most, hogy változatosabb a közönség összetétele, méghozzá minden szempontból. Lejön a koncertekre egy rakás olyan arc, akiken látszik, hogy a ’80-as években szerették meg a thrasht, de egy csomóan már a gyerekeiket is hozzák magukkal, akik szintén thrash pólókat viselnek. Nagyon sokat jelent nekünk, hogy ezek a régi metalosok hallgatnak minket és jónak tartják a zenénket. Ezt leszámítva egyébként nincs nagy különbség az európai és az amerikai koncertek között. Otthon egyelőre még többen járnak a bulikra, de szépen jön fel Európa is. Ez a turné ilyen kis klubokban zajlik, mint ez is, de a hangulat mindenütt valami eszméletlen, tényleg megmozdult valami.
Rick: Odaát, az Államokban is vannak régi mániákus metalosok, de jóval kevesebben. Ott inkább fiatalok járnak a koncertekre, és összességében sincs akkora kultusza az underground zenéknek, mint Európában. Bizonyos helyek persze baromi erősek, így például Chicago vagy Florida, de a középső részek annyira nem… A legjobb bulikat persze otthon, Los Angelesben adjuk.
Los Angeles térsége lesz az új Bay Area?
Carlos: Igen, egyértelműen úgy tűnik. Hihetetlen a hangulat az otthoni koncerteken. Idén volt például egy nagy fesztivál a színtér bandáinak részvételével Los Angelesben, és teljesen ledöbbentünk, hogy egyes rajongók képesek voltak New Yorkból átrepülni a buli kedvéért! Ahol ilyen fanatikus a tábor, ott még sok minden történhet… Olyan ezernéhányszázan lehettek összesen, tehát ne valami stadionkoncertre gondolj, de a feeling egészen elképesztő volt.
Mit gondolnak ezekről az új csapatokról a régi nagy thrasherek? Feltételezem, ma már számos példaképeteket személyesen is ismeritek…
Rick: A Dark Angel gitárosával, Jim Durkinnel például folyamatosan tartjuk a kapcsolatot, és egy csomó dologban segít is minket. Kicsit amolyan mentor-féle ő nekünk… Elképzelheted, mekkora dolog ez számunkra. Ugyanígy az Exodusékkal is jóban vagyunk.
Carlos: Összességében úgy vesszük észre, hogy a régi nagy thrash csapatok teljesen pozitívan állnak ehhez az új hullámhoz. Gary Holt például több interjúban is megemlített már minket, de a Bonded By Bloodékat is, a Warbringer új lemezének meg egyenesen ő volt a producere. Ez hatalmas megtiszteltetés mindannyiunk számára.
Kivel turnéznátok legszívesebben a klasszikusok közül?
Rick (kis gondolkodás után): Azt hiszem, a Slayerrel. Ugye?
Carlos: Igen, ez nem is kérdéses. Élőben ők a legnagyobbak.
És mikor várhatunk új Fueled By Fire lemezt?
Rick: A turné után mindenképpen a lemez lesz a legfontosabb feladatunk, ha hazaértünk és egy kicsit kifújtuk magunkat, csakis arra koncentrálunk majd. Rengeteg anyagunk gyűlt már össze, gyakorlatilag csak át kell fésülnünk a nótákat, és valahogy rendszerezni őket. De év végén vagy legkésőbb jövő év elején ki fog jönni a második Fueled By Fire album. Itt lesz már az ideje, hiszen a bemutatkozásunk először 2006-ban jelent meg… Kicsit bonyolítja a helyzetet, hogy jelenleg éppen nincs szerződésünk, szóval a hátteret még tisztázni kell.
Mi volt a gond a Metal Blade-del?
Rick: Semmi különös… Valami miatt nem bíztak annyira ebben az új felállásban, mint a régiben, nekünk pedig lehetőségünk volt arra, hogy ne velük csináljuk meg a következő anyagot. Így aztán nem hosszabbítottuk meg az együttműködést, mondhatni, hogy közös megegyezéssel. Különösebben nem aggódunk egyébként a kiadói háttér miatt, mert többen is érdeklődnek a zenekar iránt.
Carlos: A lemezanyag, a dalok miatt meg pláne nem aggódunk, mert az nagyon jó lesz. Még durvább, még gyorsabb, még súlyosabb, mint a Spread The Fire!
Mi az ultimatív thrash nóta?
Rick: Hú, haver… Valami az Exodus Bonded By Blood lemezéről.
Carlos: Talán az A Lesson In Violence!
Mi minden idők három legjobb lemeze?
Carlos: Az Iron Maidentől a Killers, az Exodustól a Bonded By Blood… A harmadik pedig valamelyik régi Slayer, nem tudom eldönteni, melyik.
Rick: Nálam hasonló a helyzet, annyi a különbség, hogy én már a Maiden albumok közül sem tudok kiválasztani csak egyet! (nevet) Az első öt Iron Maiden lemez igazából annyira tökéletes és etalon mind a mai napig, hogy lehetetlenség dönteni közöttük. Aztán a Bonded By Blood nyilván nálam is alap, az egy megkerülhetetlen album, ha thrashről van szó. A Slayertől pedig a Show No Mercyt vagy a Hell Awaits-et választanám.
Mi az élet értelme?
Carlos: A zene és a heavy metal, ez az életem értelme, minden napomat ez tölti ki. És persze minden, ami a zenével és a turnézással jár: új emberekkel találkozni, új helyekre eljutni.
Rick: Soha nem gondoltam volna, hogy eljutok majd olyan helyekre, mint például Magyarország. Ez a legjobb ebben az egészben. Szóval az én életemet is mindenestől a zene tölti ki. Meg persze a piálás! (nevetnek)
