Shock!

február 28.
péntek
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

Cry Free: a Deep Purple útján

Cry FreeA 9 éves Cry Free hazánk számos kiváló tribute zenekarának egyike. A kizárólag Deep Purple számokra szakosodott srácok, két élő anyag kiadása után most jelentették meg első stúdiólemezüket, Purple rEvolution címmel. Ezen apropóból vendégelték meg a rocksajtó néhány tagját a Wigwamos koncert előtt rendezett kis fogadáson.

Ennek összefoglalóját olvashatjátok alant, néhány kérdéssel kiegészítve.

Mint általában, most is az énekes Scholtz Attila vitte a szót, ő foglalta össze, mit is kell tudnunk erről a bizonyos lemezről:

Ez az első stúdióanyagunk, és elég hosszas agyalás előzte meg a kiadását. Ismertek minket, cover bandként kizárólag Deep Purple-t játszunk, saját számok továbbra sincsenek, viszont mindenképpen szerettünk volna valamiféle koncepcióba csomagolt anyaggal előrukkolni. Úgy gondoltuk, hogy nem lenne helyénvaló a kedvenc számainkat összegyűjteni, hogy legyen rajta a Smoke on the Water, stb. hanem mindenféleképpen egy olyan stúdióanyaggal szerettünk volna elsőként előjönni, ami egyrészt a zenekart is reprezentálja, illetve a mestereket is bemutatja. Így jött a Purple rEvolution cím is, ami egyrészt a Deep Purple forradalmi munkásságára utal, másrészt pedig egy olyan anyag, amit a DP soha nem tudna kiadni, ugyanis az összes felállása szerepel a lemezen, erre utal a címben szereplő Evolution kifejezés.
Eredeti ötletünk egyébként az volt, hogy minden lemezükről felveszünk egy nótát, hogy egy igazi jó áttekintést adhassunk, csak hát ugye az öregek dolgoztak ám rendesen az elmúlt 30-40 évben, így ez egy dupla-tripla cd kiadását igényelte volna. Végül kénytelenek voltunk úgy módosítani a koncepciót, hogy egy felállás-egy nóta. Ennek megfelelően 9 dal került fel a korongra. Hogy egy kicsit rólunk is szóljon azért a lemez. próbáltuk rajta bemutatni azokat a különböző megközelítésmódokat, amiket az évek - 9 éve működik már a zenekar - során mi is alkalmaztunk. A kezdeti koncepciónkat, ami arról szólt, hogy minden hangot egy az egyben hozunk - hogy ha valaki eljön Purple rajongóként egy Cry Free koncertre, ne legyen csalódott - a mai napig valamilyen szinten fenntartjuk. Néhány nóta így ezen a lemezen is így készült, mint például a King of Dreams, amit ma este fogunk először játszani, korábban még sosem volt része a Cry Free repertoárnak. Viszont több nótában próbáltuk megmutatni az újabb arcunkat is, ami már a kreatívabb megközelítésről szól, bizonyos elemek teljes átalakítása, sokszor a Purple-féle verziókból kiindulva, az élő és kalóz anyagokból ellesve a kisebb trükköket és azokat beépítve a saját verziónkba, néha pedig teljesen egyéni ötleteinket is becsempészve a dalokba. Így próbáltunk kilenc olyan nótát választani, ami a különböző hozzáállásunkat mind be tudja mutatni. Arra is törekedtünk azonban, hogy a kiválasztott számok kellően tükrözzék az adott korszakot, ami nem mindig könnyű feladat, hiszen főleg a legendás második és harmadik felállások zenei öröksége mérhetetlenül gazdag, ezeket lehetetlen egy nótával bemutatni.
A bookletet is szerettük volna minél informatívabbra csinálni. Végül 12 oldalas lett és tartalmazza először is az általam most feltárt koncepciót, valamint, hogy melyik nótát miért raktuk fel, stb. angolul és magyarul egyaránt. A front cover első ránézésre elég zűrzavarosnak tűnhet, de az ha az ember jobban megnézi, akkor rájön, hogy a Deep Purple megidézett lemezeinek fedőlapjai alapján állt össze Gábor ötlete nyomán.

Az anyag szerzői kiadásban jön ki. Nem is próbáltatok kiadót találni?

Különböző szinteken gondolkodtunk, bennünk is felmerült kiadó megkeresése, hogy akár boltokba is kerülhessen az anyag. De végül is úgy éreztük, hogy nem kéne belefognunk ebbe a kiadózós dologba. Az előző lemezünket, a Cry Free In Concertet is saját magunk terjesztettük úgymond, és azt tapasztaltuk, hogy ez a zene a legjobban koncerteken adható el, illetve a honlapunkon keresztül (www.cryfree.hu) is elég sok fogyott.

Egy feldolgozás zenekar miért is ad ki stúdiólemezt? Mi ezzel a célotok és miért nem koncertlemez született, ahogy eddig?

Mi is úgy éreztük, hogy egy cover band igazi értékei az élő fellépésekben vannak ezért a hanghordozóknak is ezt a formát kellene követni, mint ahogy eddig is több élő kiadványunk volt, azonban érdekes módon sok kérés érkezett hozzánk, hogy jó jó, de kéne egy stúdióanyag, mivel ezek a koncertek nem szóltak olyan jól, így felmerült az igény arra, hogy az emberek meghallgathassák, mit tud ez a zenekar a stúdióban.
Úgy gondolom, ez a kompiláció valós képet fest rólunk és az elmúlt kilenc évről. Szerencsére mára kialakult egy olyan masszív tábor, aki igényli ezt a muzsikát, így, ha nem is ezres példányszámokban gondolkodva, de úgy érzem, van létjogosultsága ennek a lemeznek. Ezen kívül persze promóciós célokra is kiváló egy efféle kiadvány.
Volt egyébként egy nagyon érdekes beszélgetésem erről Szekeres Tamással, akinek ugyanezeket mondtam én is: Cover Bandnek minek lemez, az emberek úgyis a D betűhöz mennek nem a C-hez, ha Deep Purple számokat akarnak hallgatni otthon. Erre ő azt mondta: És a klasszikus zene, vagy a jazz? Az emberek sokszor arra kíváncsiak, hogy egy adott zenekar épp hogy játssza azt a muzsikát, amire épp ő a legmegfelelőbb példa a rockzenében.

Van-e esetleg kapcsolat bármelyik Deep Purple családtaggal, és ha igen, milyenek a visszajelzések?

Volt tavaly egy német szervezőnk, aki segített nekünk abban, hogy a pesti koncert utáni afterpartyn találkozzunk velük. Jellemző egyébként, hogy amilyen bénák vagyunk egyetlenegy fotót sikerült összehoznunk Roger Gloverrel! Vele tudtunk egy kicsit sörözgetni, beszélgetni is. Ő nagyon bíztatott minket, hogy csak így tovább, ne adjuk fel stb. Még a liftajtóban is osztotta az igét: Gyerekek, rock and roll, ez a lényeg, don't give up stb... Gillannek konkrétan mondtuk is, hogy "Ember, nyúljuk a zenéteket!" "Ez nem nyúlás, csak kölcsönveszitek." - volt a válasz. Tehát abszolút pozitívan álltak hozzánk. Azt azért nem szabad elfelejteni, hogy mi elsősorban Deep Purple rajongók vagyunk, tehát nem az volt, hogy itt a cédém, hallgassd meg, hanem az, hogy: "úristen ez az ember beszél velem!".
Hála istennek azért került szóba valamiféle közösködés a tagokkal. Nem, mint zenekar, hanem egy bizonyos tagnak a szóló dolgaihoz lehetne csatlakozni, aki Európát járván cover bandek segítségét kéri a saját dolgaihoz.

Ki ez a bizonyos tag?

Talán beszélhetünk róla, úgysem lesz belőle semmi, nem?! (nevet) Ian Paice-ről volt konkrétan szó, aki a drum workshop turnéján, dobbemutatóin az adott ország feldolgozás-zenekarát kéri fel a Deep Purple számok előadására. Vele merült fel egy négyállomásos mini turné Olaszországban, Ausztriában, Németországban valamint itthon, de sajnos ezt nagyon nehéz megszervezni. Ő egyébként igent mondott rá.
Más tagokkal is elindultak dolgok, de erről már tényleg nem beszélhetünk...

Koncertfronton mi a helyzet?

Sajnos mindenféle kis huncutságba belefutottunk az elmúlt időben a fővárosi klubozás közepette. Szerettünk volna egy állandó Cry Free klubot csinálni, adott helyszínnel, adott időpontokkal, ehelyett minden egyes bulit más és más helyen kellett lejátszanunk. Azóta szoktunk is azzal viccelődni, hogy egy helyen kétszer nem játszunk! (nevet) Sajnos azt kell mondjam, teljes a gáz klubszinten! A legdurvább dolgokkal találkoztunk, maffia mindenhol, inkorrekt szervezők, nem teljesített szerződések. Minden variáció, amivel egy zenekart szívatni lehet, az megy a Fővárosban, hála istennek, vidéken kevésbé. Úgyhogy Cry Fee Klub helyett jobb is, ha a Budapest Tour kifejezést használjuk, (nevet)... Az volt eleddig a koncepció, hogy ha a helyszín változik is, az időpontok azért maradjanak meg. Váltunk, nem erőltetjük ezt, hanem, amennyiben nem találunk méltó helyszínt, nem klubozunk. Ennek ellenére azt mondhatjuk, hogy elég jó azért a fellépésszámunk. Ősszel, télen klubozás, nyáron pedig a fesztiválok, motoros találkozók, illetve rendszeresen tudunk Németországban is szerepelni. Most februárban is lesz odakinn egy kisebb körünk 4 fellépéssel, valamint tervbe van véve egy lengyel turné is; mondhatjuk, hogy van mozgolódás.

Mit kell tudnunk a ma esti buliról?

A ma esti a rEvolution koncepció kibontása lesz, hogy ne csak egy nóta jellemezzen minden felállást, hanem kicsit szemezgethessünk egyéb szerzeményeket, meg ugye a nagy klasszikusokat sem lehet kihagyni. Fontos, hogy a buli rögzítésre kerül, mind a képet, mind a hangot tekintve, s valószínűleg koncertlemez fog majd születni belőle, valamint szóba került, hogy összerakunk egy dvd-t is elsősorban a külföldi szervezés elősegítése végett.

Röviden mondanátok valamit a szerzői jogokról?

Jó, következő kérdés?! (nevet) Nem tudom, az ArtisJus-tól van itt valaki? (nevet) A dolog érdekessége az, hogy amit mi csináltunk, azt a Deep Purple felé nem kell prezentálni. Ameddig a feldolgozások nem olyan szintű átdolgozások, hogy magyar szöveggel szólalnak meg, vagy egy gyors nótából születik ballada, addig ehhez nem kell engedélyt kérni.

Esetleg valami akusztikus fellépés, felvétel nem került szóba?

Gyuri (Blaskó György – dob) minden alkalommal akusztikusan lép fel! (nevet) Kedvenc egri rajongóink mániája ez, hogy majd egyszer, valahol egy nyaralóban, nagyon lerészegedve csináljunk valami ilyesmit, de eddig mindig csak a lerészegedés valósult meg! (nevet) Gondoltunk erre persze komolyan is, mert épp nemrég kaptunk egy német rajongónktól egy speciálisan nekünk összeállított Deep Purple cd-t, amin többek között egy bizonyos 1996-os rádiófelvétel is helyet kapott, amin hárman – Steve Morse, Gillan mester és Glover papa – nyomatnak egy kis akusztikus jammelést. Teljesen beindult tőle a fantáziánk, de azért nehéz, mert ezek a nóták nem tipikusan olyanok, amik jól megszólalhatnak unplugged. Szól a Hammond, meg a gitár, mint az állat! Kihívásnak azért nem rossz... Egyébként több tervünk is van, de most azt szeretném kicsit megszellőztetni, amivel a 10 éves jubileumunkra készülünk. Szeretnénk ugyanis előadni a Concerto for Group and Orchestra csodálatos anyagát, ha már akusztikus dolgokról volt szó.

A végéről persze nem maradhatott le a szokásos Shock!-kérdés sem: Mi az élet értelme? Scholtz Attilától jött a válasz:

Az élet szopás, aztán meg meghalsz!

Soulavy Gábor: Játszani mindhalálig, életben tartani a R'n'R-t. Azt csinálni, amit szeretsz, amit meg nem szeretsz, azt megszeretni, és azt is csinálni, tehát mindent. (nevet) De az eleje az igaz!

Gyurka: Amennyiben valóban érdekli a kérdezőt, hogy mi az élet értelme, semmiképpen ne várja, hogy néhány nap alatt kigondolva, pár mondatban összefoglalva értelmes, és számomra is biztosnak tűnő választ fogok adni, hiszen a megoldást befolyásoló tényezők száma olymértékben túlszaporodottak, hogy azokon nálam felkészültebb elmék is jócskán elméláznának.
Viszont ha az érdeklődő csupán a szokásos, "Mi a kedvenc színe, étele, könyve?" vagy "Mi lettél volna, ha...? stb." kérdés sort szeretné megtoldani egy kissé komolyabb hangvételű kérdéssel, amelyre esetleg humoros választ kapva vidám perceket szerezhet magának és az olvasónak, úgy a válaszom: "Falni, hálni, emészteni, és ülni a puhán..." (amely idézet és egyéb idevágó bölcsességek, valamennyi e témában kíváncsiskodó személy számára megtalálhatóak a www.gondolkodom.hu oldalon).
Remélem, hogy jelenlegi és jövőbeli élet vitelemet nem meríti ki ez a gondolat és hogy létemnek van létjogosultsága. Erről meggyőződni azonban véleményem szerint nem fogok, hiszen igazán értelmet csak halálom után kaphat az életem, amikor is kiderül, hogy sikerült-e olyan szellemi, vagy kézzelfogható produktumot létrehozni amely túlmutat egyéni céljaimon, és mások számára is jelentőséggel bíróan teszik meg hatásukat.

 

Szóljon hozzá!


Hirdetés

Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Nevermore - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 14.

 

Sodom - Budapest, Diesel Klub, 2011. február 13.

 

Stratovarius - Budapest, Petőfi Csarnok, 2010. november 28.

 

Wisdom - Budapest, Petőfi Csarnok, 2010. november 28.

 

Muse - Budapest, Sziget fesztivál, 2010. augusztus 15.

 

30 Seconds To Mars - Budapest, Sziget fesztivál, 2010. augusztus 13.