Sokan és sokfelé vitáznak az utóbbi hetekben a Ghost vagy a Sleep Token mindent elsöprő sikereiről. Az Emperor frontembere szerint a titok nyitja valójában nagyon egyszerű: ezek az előadók a zene mellett mítoszt is adnak a közönségnek.
Több évnyi kihagyás után idén már két rock/metálalbum, a Ghost Skeletája és a Sleep Token Even In Arcadiája is felkerült az amerikai listák élére. A két lemez világszerte óriási siker, ám mindenütt éles viták tarkítják a kommentszekciókat ennek okáról, illetve következményeiről is. Ihsahn, az Emperor frontembere szerint valójában nincs szó különösebb megfejtendő okosságokról: ezek a zenekarok meglátása alapján a rock hőskorának egy igen fontos jellemzőjét hozzák vissza.
„Azelőtt mitikusak voltak a zenekarok – mondta Jorge Botasnak adott interjújában Ihsahn. – Ott volt a KISS meg Alice Cooper az arcfestéssel: rejtélyes volt az egész. Arra is emlékszem, hogy amikor elmentem életem első Iron Maiden-koncertjére, nem hittem el, hogy valóban egy légtérben lehetek az Iron Maiden tagjaival. Akkoriban nem volt közösségi média, nem tudtuk, mit vacsoráztak a zenekarok színpadra lépés előtt. Ez az egész viszont kicsit elveszi a dolgok rejtélyes jellegét, különösen a metálos vonalon. Úgy gondolom, a Ghost, a Sleep Token vagy a Slipknot sikere javarészt annak köszönhető, hogy ott is megvannak a maszkok, és sikerült fenntartaniuk a névtelenséget. Az emberek ugyanis vágynak erre a fajta színházra és izgalomra.”
Ihsahn szerint a közönség a színpadon nem közülük való embereket szeretne látni, hanem ennél többet. „Általában azt hozom fel erre példának, hogy nagy szerencsémre ismerhetem Rob Halfordot. Aki ismeri őt, jól tudja, hogy a legkedvesebb, legszerényebb ember a világon, ám amikor színpadra lép, egyből átlényegül Metal Goddá. Mert a színpadon nem szerénységre vágysz, hanem a Metal Godra: színházat, szertartást szeretnél. A deszkákon játszó zenekar neked és a közönség minden egyes tagjának engedélyt ad rá, hogy elengedd a gátlásaidat, és a zene segítségével adják meg neked ezt az élményt. Azzal, hogy személyes kapcsolatba kerülhetsz a zenészekkel, kicsit ez a dolog sérül.”
Hozzászólások
ha most komolyan megkerdezted, hogy az ignoralas/elutasitas es a tettlegesen valami eltuntetesere torekves kozt van-e kulonbseg, akkor ezt a vitat talan hagyjuk is, mert alkalmatlan vagy ra.
Oke, Halford metal god is, buzi is, teljesen jelentektelen informacio mindketto
Köszönöm a szemléltetést!
Amúgy rátapintottál. Tom Cruise például egy zseniális színész. Anyukám viszont semmit nem hajlandó tőle megnézni, mert a bulvársajtó mindenféle kitalált rémtörténetet ír a családjához való viszonyulásáról a szcientológus beállítottsága miatt. Pedig az az ő magánélete, aminek a szerepeihez semmi köze.
1. Ha valaki azért ignorál egy művészt, mert annak bizonyos vélt személyiségjegy ei számára antipatikusak, miközben az illető alkotásai akár meg is érinthetnék, akkor beszélhetünk elfogadásról? El tudja fogadni ez az illető, hogy vannak más vélemények/nézetek/tevékenységek, melyeket ő ildomosnak tart, ha megpróbálja ezeket teljesen kizárni az életéből - nem fog menni! -, olyan szinten, hogy még arra sem hajlandó, hogy egy ezektől kvázi független alkotást befogadjon a maga valójában, csak azért, mert olvasott az alkotójáról valami neki nem tetszőt?
Úgy "elfogadni" valamit, hogy amúgy ne kelljen szembesülni vele, és azt játszani, mintha a világon se lenne, elég faramuci dolog. Ez az elmejáték célját tekintve(!!!) mennyivel különbözik attól, ha valaki cselekedni is kész ezért?
A művészet jellegéből fakadóan kiválóan alkalmas arra - talán a legalkalmasabb -, hogy az emberek közti szakadékokon átívelő hidat teremtsen. A hatás által meglátni a másikban az embert, az érző lelket, mely ugyanúgy örül, tépelődik, szenved, mint bárki, akit felvillanyoz, elbizonytalanít , vagy kétségbe ejt az élet. Ez segít megtapasztalni az egyetemes emberit, ahelyett, hogy a soha el nem tüntethető különbségekre helyeznénk a hangsúlyt. Ez lenne a valódi elfogadás alapja! Saját preferenciák beemelése ebbe a történetbe az egész önkéntelen elszabotálása...
2. Ahogy mondod. Látom, sikerült a lényegre tapintanod!
3. Rob Halford. Tudod a csávó, akinek a sikerült a fél színteret beöltöztetnie úgy, ahogy a kedvenc klubjaiban látta, s mindez nem is tűnt fel senkinek! ;D
.
1. A tolerancia a turesrol szol, nem a tamogatasrol. Mi a gond? Csak annyit mondunk a ghostrol meg a sleep tokenrol, hogy szarok, nem azt, hogy oszoljanak fel es kancellaljak oket
2. A szinmuveszet pont annyira szol a hazudozasrol, mint a buboskemence korul tanulsagos nepmeset mondo bekebeli nagymama eloadasa
3. Kicsoda...?
Idézet - Ben Nihil:
#9 Ó, a vitacsapat kapitánya! Szia! :)
Pontosan. Hiába van látvány a Maidennél és a Ghostnál is, az előbbi az önazonosságra, az utóbbi a kiismerhetetlen re épít. Ettől még mindkettő lehet jó, Pl. Nicko egy abszolút szerethető, közvetlen figura, a Ghost dobosa meg egy "szellem". Ettől még mindkettő dobverővel játszik és szeretheti a macskákat.
Ekkora zagyvaságot még tőled sem olvas minden nap az ember. De legalább sikerült most is belekeverned a mondandódba pár olcsó szélsőjobbos klisét, mint amilyen a "túltolt nyugati tolerancia és képmutatás" toposza. Látom a "csúf-gonosz kizsákmányoló kapitalizmus" mumusa most az egyszer kimaradt, de hátha majd pótolod egy későbbi hozzászólásodba n :D
1. A végtelenül toleránsnak hirdetett nyugati embertömegek, akik szavaikban mindent és mindenkit elfogadva ünnepelnek, rajongásukban leleplezik önnön képmutatásukat. Hisz' a legbiztosabb módja a népszerűségnek manapság, ha sokan tudnak azonosulni valakivel. S mi állhat távolabb a toleranciától, mint az, hogy olyan embereket tudok csak elfogadni és beengedni a szellemi életembe, akikkel a lehető legtöbb közös tulajdonságban/érdeklődésben osztozom?
2. Színészeknél külön mókás az ilyesmi, hisz' a hazugság művészetéről beszélünk. Akkor vagy jó ebben a szakmában, ha hitelesen tudod előadni, hogy az vagy, aki nem vagy. Ehhez képest a keresni az álarc alatti valót a színészet megkérdőjelezés e. Azért rajongani egy színészért, hogy milyen igazándiból, az egész dolog félreértése! Így lesz a Dwayne Johnson a világ legjobban fizetett "színésze"... (Vagy mi a biztosíték egy színész esetén, hogy a mutatott kép fedi is a valóságot, és nem csak egy újabb szerep? Vagy az egyetlen szerep, amit - ugyan életvitelszerűe n - játszani kénytelenek?)
3. Jobb énekes lesz attól Halford papa, hogy szereti a cicákat?