Papíron igazi főnyereménynek látszott a Smashing Pumpkins háromnegyed részben klasszikus felállásának nyári visszatérő turnéja, ám a gyakorlatban már nem tűnik olyan működőképesnek a dolog: a hírek szerint egyáltalán nem fogynak jól a jegyek a koncertekre.
A The Pulse Of Radión megjelent információk szerint elég kemény jegyeladási nehézségekkel küzd a Smashing Pumpkins, akik nyárra jelentették be a klasszikus felállás háromnegyedének újjáalakulását. Noha Billy Corgan, Jimmy Chamberlin és James Iha 2000 óta nem zenélt együtt, és a ’90-es évek egyik legsikeresebb alternatív rockbandájáról beszélünk, bizonyos állomásokon a jegyek jelentős többsége még nem talált gazdára, pedig mind a zenekar, mind a szervezők valóságos rohamra számítottak. Ehhez képest a legnagyobb kulturális központokat, így New Yorkot, Chicagót vagy Los Angelest leszámítva nem igazán hágnak egymás nyakára az érdeklődők a belépőkért – és az említett helyeken sincs még szó teltházas arénákról, a Madison Square Gardenben tartandó bulira például még mindig simán bejut, aki ott szeretne lenni, ami legalábbis meglepő. A turnényitó glendale-i fellépésre pedig kimondottan gyengének tűnik az elővétel, mint ahogy alig viszik a jegyeket Seattle-ben, Sacramentóban, Indianapolisban, Columbusban, Miamiban, Salt Lake Cityben vagy Portlandben is.
A viszonylagos érdektelenség azért is meglepő, mert a harminchat észak-amerikai várost érintő körút programja kizárólag a legsikeresebb korszak dalaira koncentrál: a zenekar a Gish, a Siamese Dream, a Mellon Collie And The Infinite Sadness, az Adore és a Machina albumokról játszik majd. A triót a bandában régóta gitározó Jeff Schroeder teszi teljessé, vagyis ahogy azt sejteni lehetett, D’Arcy Wretzky basszer kimaradt az újjáalakulásból. Ennek pontos oka ismeretlen: a zenekar azt állítja, hogy ugyan többször is hívták D’Arcyt, ő végül minden konkrétumból kifarolt, a basszer szerint azonban letettek neki az asztalra egy ajánlatot, amelyet később visszavontak. Bizonyos spekulációk szerint D’Arcy hiánya és Corgannel vívott nyilvános sajtócsatája nagyban hozzájárulhatott a turné vártnál gyengébb eredményeihez – ennek ugyanakkor némiképp ellentmond, hogy az utóbbi időszak számos nagyon sikeres reunion-körútján, így például a Black Sabbath vagy a Guns N’ Roses turnéin sem voltak ott hiánytalanul a klasszikus tagok.
Hozzászólások
Jóllehet, hogy teljesen nyugodt szívvel én is csak az első három albumukat tudom meghallgatni, de ettől függetlenül a Smashing Pumpkins szerintem egy k*rvajó zenekar és szívesen megnézném őket koncerten.
Aláírom azt is, hogy Corgan egészen irritáló személyiség (nem szoktunk együtt gyúrni, vagy ilyesmi, de az interjúkból ez jön le) és néhány korabeli bandafotó sem teszi őket túlzottan szimpatikussá. Ugyanakkor azzal vitatkozni, hogy a hivatkozott 3 album mekkora klasszikus, teljesen felesleges (bocs, nem akartam túl arrogánsnak tűnni). Lehet nem szeretni a korszakot, lehet utálni a stílust, de annak ellenére, hogy pl. engem a Pearl Jam zenéjével a világból ki lehetne kergetni, nem fogom azt mondani a debüt albumukra, hogy huszadrangú és nincs egyénisége.
Ezt az "éra" dolgot azért nem értem, mert pont a Pumpkins volt az, aki a korszak grunge hullámából, ha nem is hozzáállásban, de a hangzást tekintve teljesen kilógott, nemhiába hivatkoznak rájuk inkább alternatív zenekarként.
Szerintem ez a turné dolog inkább azzal lett elcseszve, hogy az utóbbi jópár év teljesen jellegtelen, gagyi zenéjével sikerült
szinte teljesen inflálniuk a nevet, pont ezért ebben az érdektelenségbe n talán még némi rációt is lehet érezni.
Én azért bízok egy európai körben is, bár olvasva a fenti sorokat az is kétséges ,hogy a lekötött dátumokat befejezik.
Aki nem ismeri őket, annak azér azt javaslom, hogy a Siamese Dream című albummal tegyen egy próbát (már csak Jimmy Chamberlin dobolása miatt is).