Több mint tíz éve visszavonult az aktív munkától minden idők egyik legsikeresebb A&R-szakembere, John Kalodner, aki óriási szerepet játszott az olyan előadók felfuttatásában a '80-as években, mint az Aerosmith vagy a Whitesnake. Kalodner ugyanakkor igyekszik lehűteni azok reményeit, akik arra várnak, mikor lesz ismét ennyire népszerű a rockműfaj...
Az LA Weekly közölt interjút John Kalodnerrel, a könnyűzenei szakma egyik nagy háttéremberével, akinek felbecsülhetetlen szerepe volt a '80-as években a hard rock műfaj csúcsra járatásában, miután elég alaposan belefolyt a munkálatokba az olyan zenekaroknál, mint a Foreigner, az Asia, az Aerosmith vagy a Whitesnake, de hosszasan bővíthetnénk még a sort. Kalodner immáron tíz éve nem aktív résztvevője a zeneiparnak, ugyanakkor figyelemmel kíséri a folyamatokat, és nem számít arra, hogy valaha is olyan népszerű lehet még a műfaj, mint annak idején.
„Szerintem a rock inkább elfoglalja majd a helyét valahol a rétegdolgok között, mint például a jazz", felelte a lap kérdésére, amely azt firtatta, vajon várható-e még olyan rockkorszak, mint amit a '80-as évek közepétől egészen a '90-es évek elejéig élt a világ. „Ennek az az oka, hogy az ezredfordulós generációnak lövése sincs a rockról. Így aztán a műfaj közönsége azokra korlátozódik majd, akik tényleg imádják a zenét, vagy a harmincas-negyvenes-ötvenes-hatvanas éveikben járnak. Olyan népszerűségi csúcskorszak nem várható, mint ami a Bon Jovi Slippery When Wet lemezével kezdődött, és egészen a Pearl Jam és a Soundgarden nagy érájáig tartott. De az akkori lemezeket mindenki imádja 18-tól 50 éves korig. Mindenki ott volt azokon a koncerteken, én is több százon vettem részt, és mindenki megvette azokat a lemezeket – tíz gyémántlemezem van, ami ugye 10 millió Amerikában eladott lemez után jár. És ennyi lemezt már nem lehet eladni, amikor komplett korosztályok nem vásárolnak albumokat. Ilyen sikerhez az kell, hogy az adott előadókra tényleg mindenki rákattanjon."
Kalodner szerint még egy esetleges új Guns N' Roses-lemez sem feltétlenül lesz platina az Egyesült Államokban. „A szupersztároknak nagyon nehéz megmondani, hogy nem elég jók az aktuális dalaik, és a legtöbb efféle lemezzel általában ez a gond: a zenebizniszben ma már csak puhapöcsök mozognak, akik sosem fogják közölni a zenészekkel az igazságot. Féltik a fizetésüket, a hírnevüket, félnek attól, hogy az előadók elfordulnak tőlük, szóval sokféle oka lehet annak, hogy nem mondanak igazat a zenészeknek. És az ilyesmi egyébként tényleg nagyon nehéz ügy. De ha nem cselekszem így annak idején, mindenki nyugodtan elhiheti, hogy egyik zenekar sem lett volna igazán népszerű az általam híressé tettek közül. És tőlem is egyedül Jon Bon Jovi vette jó néven az efféle dolgokat, meg esetleg még Steven Tyler, a maga vicces módján."
A Billboard egy pár héttel ezelőtt megjelent összeállítása szerint egyébként a rockzene elég durván jön felfelé az amerikai koncertpiacon, vagyis meglátjuk, hosszabb távon igaza lesz-e Kalodnernek vagy sem...
Hozzászólások
A másik oldalon meg ott vannak a nagy öregek, akik megelégszenek azzal, hogy jó zenéket dobnak ki, de nem kiválóakat és nem neves producerekkel, hanem stúdiós szakemberekkel készítik el albumaikat. Példaként tudom felhozni az utolsó Whitesnake, Mötley Crüe, vagy akár Metallica lemezt is.
Mivel a vezető bandák kevesebbel is megelégszenek, ezért ez lesz a mérce és a kisebb feltörekvő zenekarok elhiszik (elhitetik velük), hogy kurva jó zenét csinálnak, pedig nem.
Ha irgalmatlanul szájon várná valaki John Bon Jovit, Doverdale-t, Tyler-t és Perry-t, akkor most is születnének óriási dalok, de a zenakarok körül sündörgő embereket a zenekar fizeti, így függelmi viszony alakul ki, és nem fogják a szájukba ordítani, hogy egy halom fost lapátoltak össze.
Korábban a lemezek felett a kiadó bábáskodott és ők fizették a producert is. Ezzel meg is érkeztünk a senki nem vesz manapság lemezeket, című lerágott csonthoz. :-)
Pont az olyanok ellen szólalt fel a rock annó, akik lehurrogták azokat, akiknek más véleményük volt, aki viszont nagy ívből lesz@rt@, hogy a többi mit gondol róla! Csak szólok pubikám!
A hozzád hasonló okostóbiások miatt röhögi ki minden késsel-villával enni tudó ember a metálosokat. Csak szólok, pubikám.
...az is az oka ennek hogy mindenhol omlik a szar, minel extremebb undorito szenny ami az eredmenyezi hogy semmi sem tabu es semmi sem sokkol tobbe. A rock zenekarok azzal sokkoltak hogy elmondtak es kifejeztek az igazat, amit mindenki tudott de senki nem mert beszelni rola. Ma mar nincs nagyon ilyen tabu. A fiatalokat nem lehet sokkolni, tul sok inger eri oket az okostelefonok, tabletet, internet es TV miatt.
Úgy bizony. A slágerekkel lehet népszerűsíteni a rock / metal zenéket. Mi se az Ocean-nel kezdtük az ismerkedést. Ha lennének igazi slágerek, azok azért beleragadnának az emberek fülébe előbb utóbb. Nemrég előszedtem a New Jersey-t és nem tudtam eldönteni pl. a Bad Medicine-nél, hogy melyik léghangszeren játsszak. Majdnem kiestem a fotelból :)
Igazad van! TÉESZESÍTÉSRE FEL!