Shock!

Sebastian Bach – egyelőre – semmi rosszat nem mondott Tony Harnellről, a Skid Row új énekeséről, illetve a zenekar döntéséről, viszont egy friss interjújából egyértelműen kiviláglik: rajta megint nem múlt volna semmi, ha visszahívják. A frontember szerint teljesen nonszensz Rachel Bolan basszusgitáros notórius ellenállása az üggyel kapcsolatban.

„Nem. Rachel Bolannel eleve tizenkilenc éve nem beszéltem", felelte Bach a Loudwire kérdésére, amikor arról faggatták, tényleg nem kereste-e meg a Skid Row, mielőtt Tony Harnellt állították volna Johnny Solinger helyére. „Utoljára 1996-ban beszéltem vele. Hadd ismételjem meg: tizenkilenc évvel ezelőtt. Szóval nem, nem került szóba semmi ilyesmi. Két dolgot persze így sem értek. Egyfelől: hogyan haragudhatsz valakire valami olyasmiért, amit tizenkilenc éve követett el? Tényleg, beszéljünk már komolyan: nem arról van szó, hogy a múlt héten összefutottunk, és lelöktem a lépcsőn, vagy bármi, hanem tizenkilenc éve még csak nem is láttam a csávót! Nem is tudom, mit mondhatnék erre. Ez egyszerűen elmebaj. A másik, hogy bocsánatot szeretnék kérni a világ összes Skid Row-rajongójától, amiért a Skid Row nem adja meg a megfelelő elismerést a saját örökségének. Megveszem 180 grammos vinylen az Amoeba Recordsnál például a Rush Fly By Night lemezét, ami a világ legnagyszerűbb érzése. Tök izgalmas, hogy kihozzák ezeket a lemezeket, én meg vehetek belőlük egy új példányt a régi csomagolással, matricákkal, letöltéssel együtt. A Rush Sector One box setjében lévő posztert még a garázsunkban is kitettem, mert az ilyesmi tök poén. A Skid Row-rajongóknak viszont nincs meg ez a lehetőségük, és szeretném leszögezni, hogy ez nem rajtam múlik. Megszakad a szívem, hogy huszonöt évvel ezelőtt jött ki az első albumunk, de ennek ellenére sem jelent meg 180 grammos bakeliten, poszterrel, miegyébbel. Megbolondulok ettől, ha tudni akarjátok az igazságot."

Bach szerint mindez semmit sem vonna maga után, nem kéne újjáalakulni hozzá, sőt, ha Rachel Bolannek annyira ellenére van a vele folytatott kommunikáció, még csak erre sincs feltétlenül szükség. „Ahhoz, hogy ez a szar elkészüljön, még csak egy helyiségben sem kell tartózkodnom azokkal a fickókkal. Miért nem becsüljük meg az örökségünket úgy, mint akármelyik másik zenekar? Adjunk ki egy DVD-t, egy bakelitet, egy box setet! Szóval bocsánatot kérek a rajongóimtól és a Skid Row rajongóitól is. Sajnálom, hogy nem élvezhetitek, amit annak idején nektek csináltunk, mert egyszerűen nem létezik. Még a videóinkkal sem jött ki egy DVD. Nem teheted meg, hogy megveszed DVD-n az 18 & Life klipjét, mert nem létezik. Miért? Komolyan, miért? Baromi lehangoló közös üzletben lenni olyan arcokkal, akik napi rendszerességgel szegik meg a közös vagyonunk kezelésével kapcsolatos kötelezettségeiket. Merthogy még mindig egy cégben vagyok velük, én is tagja vagyok a vállalatnak: én, Snake és Rachel. Mi hárman alkotjuk a céget, nem a helyettesítő énekes, ő nincs benne ebben. Ajánlatot kaptunk egy újjáalakuló bulira a brit Sonisphere-en, és most már nyugodtan elárulhatom a részleteket, mert semmi sem lett belőle: két koncertet akartak, egyet pénteken, egyet pedig szombaton, amelyekért egyenként 250 ezer dollárt kaptunk volna. Félmillió dollárt fizettek volna nekünk, és Rachel nem akarta megcsinálni! Tényleg lehangoló, ha egy cégben vagy valakivel, és nemet mondanak a munkádra."

Bach korábban is többször egyértelművé tette: a Skid Row-n belül szerinte kizárólag a basszusgitáros miatt futott zátonyra minden egyes eddigi kísérlet, amely a klasszikus felállás újonnani összehozatalára irányult.