Hét év után végre megjelenik az Avenged Sevenfold új nagylemeze. A Life Is But A Dream…-ről most bemutatták az első klipdalt.
Utoljára 2016-ban jelentetett meg friss nagylemezt az Avenged Sevenfold, most már azonban vége a várakozásnak: június 2-án, Life Is But A Dream… címmel megjelenik a The Stage folytatása. M. Shadowsék Andy Wallace hangmérnöki felügyelete mellett rögzítették az albumot, amely négy éven át készült, és szövegtematikailag Albert Camus filozófiájából merít ihletet. Zeneileg az eddigi nyilatkozatok alapján meglehetősen szerteágazó anyagra lehet számítani. „Rengeteg különböző hatás vonul fel a lemezen – mondta még tavaly egy interjúban a Metal Hammernek a frontember. – Például óriási hatást gyakorolt ránk Kanye West, aki nagyon sokat merít különböző óriási soulmuzsikákból. Nem ilyesmiken nőttem fel, mivel apám Bostont meg Alice Coopert hallgatott, így annak idején nem részesültem ezekben a feketezenei hatásokban, nem ismertem a régi soult. Mostanában ástam bele magam a dzsesszbe is… Persze ettől még nem dzsesszlemez készült, de az ottani akkordváltások, akkordmenetek eléggé felnyitották a szemünket.”
A lemezre az alábbi dalok kerülnek fel:
01. Game Over
02. Mattel
03. Nobody
04. We Love You
05. Cosmic
06. Beautiful
07. Easier
08. G
09. (O)rdinary
10. (D)eath
11. Life Is But A Dream...
A Nobody című dal videója máris megtekinthető. A zenekar egyelőre csak két grandiózus észak-amerikai koncertet jelentett be júniusra, egyet a New York-i Madison Square Gardenbe, egyet a Los Angeles-i Kia Forumba, de nyilvánvalóan nem fognak itt megállni. További részletek hamarosan.
Hozzászólások
Nekem bejött a Stage is, szerintem pont annyira volt új és "prog", ami még nem kényelmetlen vagy erőltetett, és ennél a dalnál is ugyanezt érzem, teljesen a fejembe mászott pár hallgatás után, szóval nekem az album nagyon várós! De megértem, ha ez másnak már sok vagy teljesen szokatlan, az egész életművet nézve ez még mindig egyfajta új irány, hét év ide vagy oda.
Minden elvárás nélkül elkísértem haveromat most a Barbába BFMV-re (kb. a Fevernél engedtem el az aktív hallgtásukat, bár a self-titled nem lett rossz), és meglepődtem mennyire jó bulit nyomtak. Nekem Matt hangja sem tűnt nagyon gáznak, tény, hogy sokszor érezhetően és szándékosan félgázon nyomta, de nekem nem verte agyon az élményt.
Egyszerűen belebotlottak egy LEPROUS lemezbe (The Congregation) megtetszett róla nekik a "SLAVE" és megpróbáltak nagyjából abban a szellemben írni egy dalt, esetleg egy egész albumot.
Legalább fejlődnek valamerre, keresik az irányt, nem egy helyben totyorognak, mint a bandák jelentős része. Ez dicséretes!
Felületesen ismerem csak a Avenged munkásságát.
(Meghallgatom minden lemezüket, legalább 1X)
Számomra, elsősorban, dobos fronton történnek az igazán izgalmas dolgok Náluk, azokat alaposabban követem is.
Ez a nóta izgalmas!
Még egy lemez, amire kíváncsi vagyok!
Ám vitathatatlan, hogy a Matt Tuck (Bullet For My Valentine) példájából okulva, valamit kezdeni kell ének fronton, mert sajnos hiába írják meg az évezred legjobb lemezét, ha ez a kínkeserves, ergya, meleglevegő-pöfékelés, gallyra vág mindent! Még lemezen is!
Én sem örülök neki hogy új Afterlife-ok meg Bat Country-k helyett inkább ezt a művészkedős dolgot csinálják, de az a helyzet hogy ők vannak akkora zenészek hogy simán megy nekik ez is. A Stage egy hatalmas lemez volt, de egy olyan amit csak egyben szabad hallgatni. Ha bármelyik dalt kiragadod róla, egyből elvérzik, a teljes albumot hallgatva viszont tökéletes az összkép. Van egy íve amit leír, és ugyan mindent dalt én sem szeretek róla, de soha nem léptetem egyiket sem az összhatás kedvéért.
Ahogy valaki lejjebb írta, az külön figyelemreméltó hogy manapság amikor mindenki próbál minél slágeresebb, dúdolhatóbb és minél rövidebb dalokkal befutni, ezek a fickók kapásból kihoznak egy olyan dalt amit soha egyetlen rádió sem fog leadni mert egyszerűen túl...nem is tudom. Avantgard. :D Tökéletsen szembe megy mindennel ami manapság trendi a rockzenében. Ez mindenképp becsülendő és ugyan én sem esem tőle hasra, viszont a Stage példájából kiindulva a nyakamat teszem rá hogy az albumon tökéletesen megállja majd a helyét.
Ami viszont elgondolkodtato tt, hogy vajon ilyen dalokkal hogy lehet egy rock koncertet levezényelni? :D
Valahogy nem tudom elképzelni...Már a Stage kapcsán is felsejlett bennem hogy maximumom a Paradigm és a God Damn az amire rá lehet fogni hogy "koncertnóta", de a többi túl hosszú és bonyolult ahhoz hogy lekösse a műsort.
Na mindegy, ez legyen az ő bajuk. Én minden esetre kíváncsi vagyok rá hogy milyen csoda az amihez 7 év kellett. :D
Ami pedig Matt hangját illeti, már a City Of Evil környékén is volt valami baj vele, egyszerűen a korai időkben olyan szar technikával énekelt, főleg a screamek esetében, hogy tönkrebaszta a hangját, ezért is hagyott fel velük akörül a lemez körül, és állt rá a tiszta énekre. Plusz tanárhoz is elment. De azóta asszem már a második műtétje volt, úgy néz ki csak erre a szintre tudták visszahozni.
Ez a brigád nem a kedvencem, de egyszer élőben már meggyőztek, a Nightmare és a City of Evil működik nálam, szóval ezzel az új dallal és felvezetéssel érdekel, mit hoznak majd össze albumszinten.
Bírom, ha már befutott zenekarok új utakat próbálnak törni maguknak.
Idézet - Razorblade:
Szerintem el kell tudni választani, hogy miért nem tetszik. Simán lehet, hogy nem csak azért nem tetszik a népnek, mert más, hanem azon túl, hogy más, nem elég érdekes. Könnyű elintézni azzal, hogy "HáDeAttólHogyMá sMégLehetAttólJ ó" - lehet, de lehet, hogy ugyanúgy nem elég érdekes, akkor sem, ha más (= kreatívabb)
Nekem amúgy tetszik, érdekes a groove, de egyáltalán nem A7X-os a zene (megjegyzés: a Stage eléggé elment mellettem újkorában, pedig sokat próbálkoztam vele)
Lehet hogy egy picit nyitottabban kellene hozzáálni, nem ezzel a szokásos "Ez nem olyan már mint tizen X éve, szóval szar,,
En uj city of evilt mar 2007ben sem vartam. Pont olyan megugorhatatlan léc mint elvárni, hogy uj Iowat, operation mindcrimeot, rust in peacet vagy dirtöt irjon az adott banda. Ettol fuggetlen eleg nagyot mentek sztem a Nightmarrel. Szoval en uj magnumopust nem varok. Jo dalokat viszont igen. Ez nem az. A Stage java ( inkabb a masodik fele) sem az. A Hail T.t.k meg végképp nem az. Sajnos lassan be kell látni nincs kiut ebbol az alkotoi válságból. Nem tulajdonitanam az egesz sikert Revnek, mert irtak azota is bitang nagy dalokat de kéne vki olyan mint pl a Triviumnak Alex Bent, akivel ratalalnak arra az utra ami lendületet ad ennek a per pillanat se ize se bűze bandának. Addig meg aki regivonalas a7xet vár ott az IceNineKills.
Aki szerint már a The Stage is karriermélység volt szerintem az búcsúzzon el a bandától, mert ez már nem nekik szól.
A karrierjük csúcsán túl vannak, nyilván nem fognak még 1 City of Evil-t kiadni és nem is lenne manapság értelmezhető.
A dalra visszatérve számomra kedvező irány, abszolút nem öncélú, van a dalnak mélysége és tartalma, zeneileg is rendben van. The Stage-t tartom az életművük csúcsának és valószínűleg ez is valami olyasmi lesz.
Szóval megéri rá várni ha hozza azt a minőséget, csak így tovább!
Tonkrement a hangja. Muteni is kellett. Onnan hoztak vissza. Gondolom kb ide/ eddig.