Új szupergroup formálódott a Sons Of Apollo romjain: Derek Sherinian és Ron „Bumblefoot" Thal a Whom Gods Destroyban folytatja tovább, bevallottan előző közös csapatuk nyomdokain. Az első dal máris meghallgatható tőlük.
Whom Gods Destroy néven alapított zenekart a Mike Portnoy Dream Theaterbe történt visszatérése miatt leállt Sons Of Apollo két tagja, Derek Sherinian billentyűs (lásd még Black Country Communion, korábban többek között Dream Theater, Alice Cooper) és Ron „Bumblefoot" Thal gitáros. A páros deklaráltan a Sonsban vitt irányra építkezik új társaikkal, azaz Dino Jelusick énekessel (Animal Drive, Whitesnake, Trans-Siberian Orchestra), Yas Nomura basszerrel és Bruno Valverde dobossal (Angra). A formáció első nagylemeze Insanium címmel jelenik meg március 15-én, az InsideOut gondozásában. „Derekkel 2020-ban kezdtünk új zenéket írni – mondja Thal. – Nem sokkal később Dino is becsatlakozott, aztán Yas és Bruno is becsatlakozott. Mindenki bedobta az ötleteit, építettük és újraépítettük a dalokat, és idén júniusra összeállt a lemez. Sok változáson, fejlődésen mentek át a nóták, mindenképpen hallatszik, kitől mi érkezett, de összességében a dallamos muzsikák és az intenzív, súlyos, progos zenék keveréke a végeredmény."
A dallista az alábbi lesz:
01. In The Name Of War
02. Over Again
03. The Decision
04. Crawl
05. Find My Way Back
06. Crucifier
07. Keeper Of The Gate
08. Hypernova 158
09. Insanium
Az In The Name Of War máris meghallgatható. Bumblefoot egyébként az Art Of Anarchyban is egy másik Sons-taggal, Jeff Scott Soto énekessel zenél tovább.
Hozzászólások
Zseniális de ez már nem éleszti újra a haldokló rockot 1969-ből.....csak keresem mi érdekelheti a fiatalokat ......vagy Te is öreg vagy : ) ?
Egyetértek, az egy igen jó lemez. Érdekes, tele izgalmas zenei megoldásokkal. Bár első hallásra csak 2 nóta ragad meg azonnal, de erdemes vele tovább is próbálkozni. Ebben a dalban hallható ötletelést meg Petrucciék úgy kb. az Octavariumon fullra kimaxolták. De nem akarom egy dal alapján végleg leírni Derekék friss próbálkozását, lehet ez még a végére jó is. Ahogy mondani szokták, egy próbát mindenképpen megér.
Igen Őt én is szeretem.
Hát pl mint Labrie a korai Dream Theater albumokon. Oké, az Awake-n sokat rikacsolt, de az Images, Change of..., Falling..., Scenes szerintem mondható ilyennek.
tudnál példát mondani milyen hang ? ( nem úgy fogom érteni, hogy a példaszemélynek kellene itt énekelnie , csak hogy mégis milyen hang stílus ?
Ha jól értem, amit a kolléga ért, akkor egyetértek vele. Szóval szerintem arra gondol, hogy ha már a zene durva (karcos, súlyos, harap, stb.), akkor az ének lehetne ennek kicsit az ellentéte (dallamos, fülbarát, lágy, stb.)
Csak komolyan kérdezem mire gondolsz ? 1,8m mély hörgésre vagy csillárrepesztő 25kHz sikolyokra , vagy ezek váltogatott kombinációjára. Nem tudom, a "jó kis súlyos progresszív zene"-nek mi a kontrasztja ?..a kérdés komoly nem kötekedés :)