Sleepless Empire címmel jelenik meg februárban a Lacuna Coil új albuma. A lemez az első friss dalokat rejtő gyűjtemény lesz Cristina Scabbiáéktól a 2019-es Black Anima óta.
Az elmúlt időszakban több dalt is elcsepegtetett már a Lacuna Coil, az új stúdióalbum pedig február 14-én jelenik meg a Century Media gondozásában. „A Sleepless Empire a mi szemszögünkből mutatja meg a soha meg nem álló digitális világban csapdába esett nemzedék káoszát, ahol a közösségi média felzabálja az egyéniségedet, és minden egyes nappal közelebb taszít a lélektelen zombiléthez – mondja Cristina Scabbia énekesnő. – Mi pedig köztes állapotban vagyunk, hiszen még ismertük a teljesen analóg világot és ismerjük a mostanit is: szembeszállunk ezzel az evolúcióval és az igazi válaszokat keressük. Minden egyes dalban végigvonul egyfajta rejtett lázadás, kétségbeesett segélykiáltás, hogy visszataláljunk önmagunkhoz ebben az idő- és realitásérzékét elveszített korban."
A lemezre az alábbi dalok kerülnek fel:
01. The Siege
02. Oxygen
03. Scarecrow
04. Gravity
05. I Wish You Were Dead
06. Hosting The Shadow (feat. Randy Blythe)
07. In Nomine Patris
08. Sleepless Empire
09. Sleep Paralysis
10. In The Mean Time (feat. Ash Costello)
11. Never Dawn
A már ismert dalok után most az Gravityt tette közzé a csapat. A zenekarból tavasszal kilépett Diego Cavallotti gitáros, így Scabbia, Andrea Ferro énekes, Marco Coti Zelati basszer/gitáros/billentyűs és Richard Meiz dobos új gitárost vettek be maguk mellé az Invernóból ismert Daniele Salomone személyében. A turné ezúttal Észak-Amerikában kezdődik majd, tavasszal a Machine Head, az In Flames és az Unearth társaságában járják majd Amerikát – a négy banda egy közös dalt is felvett a jeles esemény tiszteletére.
Hozzászólások
Jómagam a 2002-es alapművük, a Comalies óta követem őket.
A 2000-es években élte produktivitása fénykorát ez a banda,
és az évtized végére egy nu metalosabb, szellősebb irányvonalat vettek. Nagyjából a 2012-es Dark Adrenaline volt az utolsó sorlemezük, ami nálam a klasszikusok közé tudott emelkedni.
Utána a két alaptag (dobos és gitáros) kiszállásával valami diszharmonikuss á vált az együttesben. A későbbi lemezek még erősebb riffelésre és elektronikus betétekre támaszkodó művei elég egyhangúra sikerültek. Szinte teljesen eltűntek a goth elemek a zenéjükből. Aztán jött a Black Anima, ami egyfajta újraértelmezett hangulatteremté s lett. Bár egészében
nem tudták hozni a korai idők színvonalát, ígéretesnek hatott.
Az új korong esetén ugyanezt érzékelem. Az Oxigen és a Never dawn siralmasan sablonosra sikeredett dalok lettek. Nagyon ambivalens lemeznek tűnik. De ahogyan a művelt orosz mondja: "time will tell".
A jó hír viszont, hogy az atmoszféra ismét a sötétebb árnyalatokat ölti magára.