Shock!

március 01.
hétfő
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

„A manapság extrémnek nevezett metal bandák nem extrémek”

Úgy látszik, Nergal szilárdan a fejébe vette, hogy magára haragítja a death/black színtér egy tekintélyes részét. A Behemoth frontembere nemrég már kifejtette, hogy az amerikai death/black csapatok többsége teljesen egyforma, most pedig azzal állt elő, hogy amit manapság extrém metalnak hívnak, abban javarészt semmi extrém sincs.

„Alighanem naponta beszélsz zenészekkel, akik azt mondják az új lemezükről, hogy az a legjobb, így boldogan mondhatom: eredeti leszek, mert szerintem nem a The Satanist a Behemoth legjobbja”, fejtette ki Nergal a The Quietusnak. „Mivelhogy ezt nem nekem kell eldöntenem. Sokan a Demigodot helyezik minden más fölé, megint mások az Evangeliont tartják a legjobb albumunknak – mindenkinek más a véleménye. Számomra annyi a lényeg, hogy ez az eddigi legőszintébb anyagunk. Organikus, természetes és egyben szuper-veszélyes is. Talán ezzel a lemezünkkel vagyunk eddig a legelégedettebbek, ami ritka, hiszen az előadók többsége általában elégedetlen magával. Lehet, hogy ez amolyan oximoron, de most egy boldog művésszel beszélsz! Ez egy remek lemez, nagyon szeretem. És ez nem arrogancia, hanem szenvedély, szeretet a saját teremtményem iránt, és annak totális elfogadása, hogy kik is vagyunk mi természetszerűen.”

Nergal szerint a The Satanist a szó szoros értelmében szélsőséges album, ami eleve megkülönbözteti egy rakás másik mai lemeztől. „A manapság extrémnek nevezett metal bandák nem extrémek. A legnagyobb ellentmondás, hogy a mai átlagos extrém metal zenekar csak egy újabb barátságos banda, ami engem fel is dühít – a black metalnak, a death metalnak nem ilyennek kell lennie! Ezért nem is hallgatom ezeket a zenekarokat. Ha extrém metalra vágyom, valami olyan stílusú zenét hallgatok, ahol a csapatok tényleg leszarják az elvárásokat, mert nincs pénz, nincs biznisz abban a fajta muzsikában. És így aztán kompromisszum sincs. Az efféle bandák nagyon inspirálnak, így aztán nyugodtan nevezhetjük a The Satanistet is efféle leszarok mindent-típusú lemeznek. Ezekből a mai extrémnek titulált zenekarokból egyszerűen hiányzik a veszély: mindenkinek tetszeni akarnak, aztán 45 percen át dögunalmas, ostoba módon nyomatják a blastbeateket. A The Satanist ezzel szemben a dinamikáról szól, és roppant változatos lemez. Az egyik oldalon az eddigi legsötétebb munkánk, de ugyanakkor más stílusokból is merít: tradicionális vonalról, a klasszukus hard rockból, ami például a szólókban, néhány riffben vagy a groove-okban is hallatszik. Ez nem egy tipikus death metal lemez. Szeretek rá úgy gondolni, mint valami egyedi anyagra. Az egyik oldalon persze mi is integráns részese vagyunk a black metal hagyományoknak, és tudjuk, honnan érkeztünk, tiszteljük is a gyökereinket. De a másik oldalon viszont jóval többről is szól ez az egész…”

A The Satanist 12 ezer példányos eladással a Billboard-lista harmincnegyedik helyén indított, ami a csapat karrierjének eddigi legjobb eredménye.

 

Hozzászólások 

 
#11 destroyah 2014-04-15 14:24
JamesSmith: igazán nem kötekedni akarok, de a Meshuggah svéd, a Gojira pedig francia. Ha jól olvastam, amerikai bandákról beszél a kolléga...
Idézet
 
 
+4 #10 Igor Igorovics 2014-02-18 11:56
Amúgy érdekes kérdés az, hogy mi is az az extrém. Mert totál akusztikus hangszerekkel is lehet extrém zenét csinálni, és tökig betorzított gitárral is lehet egy teljesen kommersz zenét csinálni. Meg persze ez fordítva is igaz. Én amúgy free jazz műfajban is hallottam igazán extrém zenéket, de kortárs komolyzenében is hallottam már olyat, hogy a szőr felállt a hátamon. Az Ideglelés filmzenealbumán hallottam, kimondottan extrém zenéket. Amelyek nem azért voltak extrémek, mert üvöltöttek benne mint az állat, meg 330 bpm volt a tempó, hanem a hangulat, az... No, nem mindegyik track volt durva, de a többség szerintem nagyon súlyos atmoszférával bírt. amúgy a címe az albumnak: Josh's Blair Witch Mix, ha valakit esetleg érdekelne.
Idézet
 
 
+3 #9 Habbal 2014-02-18 11:12
Minden zene addig extrém amíg hozzá nem szokunk. Szerintem nem is az a fontos hogy folyton az extremitást keressük a zenében, hanem hogy élvezzük. Persze annyiban igaza van hogy nem szabad a bizonyos stílusjegyekhez végtelenségig ragaszkodni, mert úgy nem lehet újat alkotni.
Idézet
 
 
+3 #8 pumpika666 2014-02-18 10:55
Idézet - JamesSmith:
Nem extrémek?
Gojirára vagy Meshuggahra mit lépne?

ma már ők sem számítanak extrémnek igazán, max. a külsősök (akik nem szeretik a durvább zenéket) számára egy újabb lehetőség, hogy rámondhassák a zenénkre, hogy összevissza zenélnek :)
talán igazán extrémnek a drone "zenéket" tartom, ami aztán tényleg sokszor távol áll a daloktól, inkább csak hangulatfestő elem, mint zene, de nálam piszokul nem talált be+némely grind cucc, ami extrémnek mondható
Idézet
 
 
-3 #7 JamesSmith 2014-02-17 21:47
Nem extrémek?
Gojirára vagy Meshuggahra mit lépne?
Idézet
 
 
+4 #6 Igor Igorovics 2014-02-17 20:32
Amúgy kommunikációs szempontból nem rossz. Hogyan mutasd azt, hogy szerény vagy, de azért juttasd el azt az üzenetet is, hogy a te albumod a legjobb és lehetőleg vegyék meg.
Idézet
 
 
+1 #5 Igor Igorovics 2014-02-17 20:23
Annyira szeretem az ilyen nyilatkozatokat ... Az elején azt mondja, hogy nem a legjobb albumuk, de azért hozzáteszi, hogy a legőszintébb és, hogy ezzel a legelégedettebb ek. Meg organikus, természetes és szuper-veszélyes.Magyarul, persze, hogy ez a legjobb.
Idézet
 
 
+3 #4 Rattenkönig 2014-02-17 18:04
Minden zenész hitelesnek és egyedülállónak érzi és tartja a művét, lehet az akármekkora nyúlás is, vagy kívülállók számára hiteltelen megítélésű, kommersz és trendi. Ha azt mondaná, hogy ilyen szar lemezt még életébe nem csinált s a színtér java ettől sokszínűbbet, ötletesebbet készít, azzal alá is írná azt a tézist, hogy neki felesleges a zenekaros játékot csinálnia.
Az idő és a hallgatók majd úgy is igazolják vagy cáfolják a hangzatos nyilatkozatokat , promóciókat a zenészek részéről...Szerintem.
Idézet
 
 
+11 #3 Nornagest 2014-02-17 17:27
Ez mind nagyon szép és jó csak az a baj hogy a Behemoth pont nem az a banda amelyik leszarja az elvárásokat. Tiszta hangzás, sok blastbeat, na meg Nergal megasztáros bohóckodása...és még ezek után nekiáll kiselőadást tartani arról hogy le kell szarni a trendeket? Ez egy vicc. Ez a fajta arcoskodás pedig, hogy "na majd én megmondom milyen legyen a színtér", másoknak se áll jól, de pont Nergaltól abszolút hiteltelen. Ha mondjuk Vikernes állna elő ilyen szöveggel az se tetszene de azért ennél egy fokkal jobban venné ki magát, mert ő aztán tényleg soha nem azt csinálta amit mások vártak tőle. Abban pedig egy kicsit se vagyok biztos hogy Nergal egy őszinte fazon, a Behemoth ugyanis régen túl van már azon a szinten, amit őszinte és hiteles undergroundnak lehet nevezni. Azt meg végképp ne akarja elhitetni hogy az ő zenéjében nincs se pénz, se biznisz...
Idézet
 
 
+2 #2 MV 2014-02-17 16:55
Ejh, ezek az élettapasztalat ból, és megpróbáltatáso kból táplálkozó bölcsességek.... "A manapság extrémnek nevezett metal bandák nem extrémek" - akár Póló Kóló, vagy Oravecz Nóra is kinyilatkoztath atta volna. :)
Idézet
 
 
+8 #1 Edward_Richtofen 2014-02-17 16:39
Személy szerint nekem az első Behemoth lemez amit elejétől a végéig tetszik, az a The Satanist, pont azért mert nem áldoztak be semmilyen hangulati/atmoszfératerem tő elemet - ami esetleg tőlük műfaj(skatulya) idegen lenne - bármilyen külső elvárás miatt. Merész és izgalmas album, és a keverése is kurva jó. Nergal egy őszinte fazon, és ugyan nézeteivel néhány ponton nem értek egyet, nagyon tisztelem az egyenessége miatt.
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Leander Rising - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2013. február 7.

 

Rise Against - Budapest, Sziget fesztivál, 2011. augusztus 10.

 

Riverside - Budapest, Diesel Klub, 2011. május 6.

 

Wendigo - Budapest, A38, 2005. április 29.

 

Wendigo - Budapest, Wigwam, 2005. február 16.

 

Wendigo - Gödöllő, Trafó, 2004. március 26.