Október 30-án, azaz szerdán lesz harminc éve, hogy megjelent a ’80-as évek elejének egyik legfontosabb és legjobb heavy metal lemeze, a Mercyful Fate Melissája. A zenekar két legendás gitárosa, Hank Shermann és Michael Denner a jeles évforduló alkalmából ismét összeröffent, hogy játszogassák egy kicsit a régi klasszikusokat.
Michael Denner koppenhágai otthona volt a színhelye annak a jammelésnek, amelyben a dán gitáros egykori partnerével, Hank Shermann-nel jött össze, és a lemez dalait játszották. A próbáról videó is készült, amit szerdán tesznek majd közzé, ám azt egyelőre nem lehet tudni, hogy mindez csak egy szimpla kis zenélgetés volt – elvégre a két gitáros ma is baráti viszonyban és folyamatos kapcsolatban van egymással –, vagy valami komolyabb előszele.
A Mercyful Fate klasszikus felállásának magja hosszú évek után először a Metallica harmincéves születésnapi koncertsorozatának 2011. december 7-ei estéjén állt ismét közös színpadon a San Francisco-i Fillmore Theaterben, Kim Ruzz dobos kivételével a Melissa és Don’t Break The Oath albumokat készítő összes tag tiszteletét tette a bulin. King Diamond énekes, illetve Hank Shermann azelőtt 2000 óta nem álltak egy színpadon, Michael Denner 1996-os távozása, Timi G. Hansen basszusgitáros pedig egészen 1993 óta nem zenélt velük közösen nyilvánosan.
A legendás dán heavy metal banda 2000 óta inaktív, csupán 2008-ban jöttek össze egy rövid időre, amikor két klasszikus dalt újravettek a Guitar Hero: Metallica videojáték kedvéért. A Mercyful Fate ugyanakkor hivatalosan sosem oszlott fel, csak inaktív. „Miután újból felvettük az Evilt és a Curse Of The Pharaohs-t, valóban szó esett róla, hogy valamikor sort kellene keríteni a banda összehozatalára. Biztos vagyok benne, hogy a dolog meg is történik majd, ha mindannyiunk számára megfelelő az időzítés”, mondta a Shock!-nak adott néhány évvel ezelőtti interjújában Shermann.
Akármi is lesz, szerdán természetesen olvashatsz majd a Melissáról a Klasszikushock rovatunkban.
Hozzászólások
A porszívóhangzás ok, mert az első lemez (talán a második is) valóban mintha kicsit tompán szólna :) és aki nem fogékony erre, annak elronthatja az élvezetet. Tudja a pöcsöm, miért így csinálta meg Quorthon, még akár szándékos is lehetett ;) Hagyjuk, hogy ez true, vagy nem, mert minden bm-fan erre, a Venomra meg a Hellhammerre veri velem együtt (a true-nem true vita meg annyira gyerekes, nem?). Hoppá Hellhammer: na azt figyeld meg, még szarabbul szól, mint az első Bathory! Továbbá: hasonlítsd össze az első Bathoryt a harmadikkal, sztem meg fogsz lepődni... A végére már csak egy kérdésem maradt: ha nem lett volna a Melissa, szerinted mi lett volna a Slayerből? Egy rohadt Venom-kópia?
beszóltam, mert voltam oly bat(h)or
a bathory akkor lett volna jó, ha normális hangzással veszik fel a lemezeket, de ezt már 1000x leírtam, hogy nem szeretem a trve black-et, mert porszívó hangzásuk van...
Én egy régi haverom kazettái között találtam egy King Diamondot, ő majdnem undorodva rakosgatta, én meg kíváncsi lettem, hogy miért. Ez volt a THEM album. Teljesen rákattantam, majd az 1991-es koncertlemezen hallottam, hogy az egyik dalt úgy konferálja be, hogy "right now we're going back to the Mercyful Fate age". Ez volt a Come to the Sabbath. Na, aztán mág kíváncsi lettem, hogy ez milyen banda lehet, és szó szerint rongyosra hallgattam a Mercyful Fate kazettáimat. :) Mindet.
Nekem mindegyik egyformán kedvenc. Nem tudok választani. Mindegyik más dolog miatt jó.
amúgy imádom az összeset, de főleg a melissa és a dont break a kedvencek
óriási köszönet érte keszthelyre Markó Karesznek, hogy anno a kollégiumban ezt hallgattuk állandóan (meg king diamondot)
Valószínűleg a bemutatkozó EP és a Melissa album nélkül a black metal színtér teljesen máshogy nézne ki (lenne egyáltalán?)