Shock!

március 28.
kedd
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés
Shockmagazin

DVD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Onslaught: Live At The Slaughterhouse

0114onslaughtcA brit Onslaught annak ellenére tudott kultikus státuszt kivívni magának, hogy a hőskorban mindösszesen három nagylemezre futotta erejükből, ráadásul mindhármon más és más énekes szerepelt. Bár ezeken a cuccokon gyökeresen eltérő formában és stílusban tolták a thrash metalt, mindegyik album egyöntetűen magas színvonalat képviselt. A 2004-es comebacket követően eddig három újabb stúdióanyagot hoztak ki az egyetlen konstans tényező, azaz a gitáros Nige Rockett vezetésével, de mellette szintén állandó tartóoszloppá nőtte ki magát az a Sy Keeler is, aki 1986-ban a The Force-on vált az Onslaught-rajongók legtöbbjének kedvencévé. E három újkori anyag már jóval homogénebb, de szerencsére ez nem jelenti azt, hogy lejjebb adták volna a minőséget, sőt, a 2007-es Killing Peace-t hajlamos vagyok a legerősebb anyaguknak kikiáltani, amelynek megjelenését követően kétszer is sikerült élőben elcsípnem a bandát. Természetesen lehengerlőek voltak, ahogy azt vártam is. Ez a londoni koncertanyag pedig leginkább arra lenne hivatott, hogy a banda élő intenzitását visszaadja – ám sajnos nem képes rá.

megjelenés:
2016
kiadó:
AFM
Neked hogy tetszik?
( 6 Szavazat )

A zenekar persze top formában darálja a régi és újabb keletű thrash-alapvetéseket 70 percen keresztül, produkciós szempontból azonban a Live At The Slaughterhouse nem hozza azt, amitől egy élő DVD igazán ütős lehet. Ez a felvétel ugyanis leginkább bónusz DVD-nek, netán hivatalos bootlegnek felelne csak meg, ami vélhetően a rendelkezésre álló, nem túl nagy büdzsének tudható be. Eleve kissé tompán szól a cucc, ami a kisebbik hiba, hiszen még bőven az élvezhetőség határán innen vagyunk. Igaz ugyan, hogy nem szakítja le a fejedet a hangzás, de túlzottan nem is zavaró, így ha a képanyag rendben lenne, maradéktalanul tudnék is lelkesedni ezért az anyagért. Ám sajnos ezen a téren igen komoly problémák vannak. Az csak az egyik, hogy a manapság már totál megszokott HD-videók után elég fura ez a kissé maszatos, nem mindig kifejezetten éles képi megjelenítés, aminek köszönhetően eleve kap a DVD egy fapados jelleget. Mindehhez azonban még kifejezetten amatőr operatőri munka is társul, hiszen sok esetben fej nélkül, netán félig háttal felénk gitározó arcokat láthatunk a közeliken, máskor meg alig lehet kivenni bármit is a remegő kézzel rögzített, távoli totálokból.

Ami pedig a legidegesítőbb az egészben, hogy bevetettek néhány „moshpit kamerát" is, amik nagyjából olyan felvételeket eredményeztek, mintha pogó közben mobiltelefonnal próbálnánk rögzíteni bármit is. Lehet, hogy néhány pillanatkép ezekből segített volna érzékeltetni a koncerten valószínűleg tényleg fortyogó moshpit hangulatát, otthon nézve a DVD-t azonban kifejezetten zavaró az ilyesmi. Főleg, hogy sokszor hosszú másodpercekig folyamatosan ezek a felvételek pörögnek. Kár, mert egyébként még így is lejön, hogy a zenekar húz, mint hat bivaly, Sy pedig remekül énekli a dalokat, kivéve az In Search Of Sanityt, amit a harmadik lemezre egy teljesen más karakterű torok, Steve Grimmett tolt fel anno.

Összességében a CD+DVD csomagban érkezett Slaughterhouse-buli leginkább audio formátumban forog majd nálam, bár az is igaz, hogy ha fel akarom majd idézni az Onslaught-bulik emlékét, a jövőben is inkább a Live Damnationt veszem majd elő. Utóbbi annak ellenére is köröket ver erre a koncertfelvételre, hogy alig több negyven percnél. A cucc gerincét a tizenhárom számos koncert adja, de felkerült még a DVD-re a 66 'Fucking' 6 klipje, amit e buli anyagából vágtak össze, illetve „Documentary" megjelöléssel egy 25 perces interjú is a rágózó Nige Rockettel és a kedélyeskedő Sy Keelerrel. Ezzel pedig ki is fújt a cucc.

Nyilvánvalóan messze nem kihagyhatatlan anyag tehát a Live At The Slaughterhouse, sőt, igazából csakis feketeöves Onslaught-fanatikusoknak ajánlom.

 
FacebookGoogle bookmarkMyspace bookmarkIWIWSatartlapDel.icio.usTwitterLinkter.huvipstart.huDiggUrlGuru.huBlogter.hu

Hozzászólások 

 
0 #4 Equinox 2017-01-15 15:48
SZerintem meg maximum másodvonal volt a banda. Az első egy Venom-nyúlás, a 2. lemezük az egyik legjobb (nem lehet nyúlásról beszélni, Slayer-Kreator-Dark Angel vonalon mozgó dolog esetén 86-ban), a 3. egy Metallica nyúlás, a negyedik (kedvencem, Killing Peace) meg Tempo-korszakos Exodus nyúlás. Láttam őket élőben, jó arcok, jól nyomják, de klasszikusok nem voltak és nem is lesznek. A brit thrash sosem volt a világelit része.
Idézet
 
 
0 #3 DéeL 2016-05-23 10:22
Ha a brit thrashről van szó, akkor a The Force a legklasszikusab b anyag illetve a Shattered Existence. Valljuk be, a brit thrash bandák korántsem hatottak annyira a színtérre, mint a németek.
Idézet
 
 
-2 #2 zombee 2016-05-22 17:49
Sose értettem a kultstátuszt, akkoriban rengeteg jobb csapat volt. Ha csak a briteket nézzük, ott a Xentrix és a Sabbat.
Idézet
 
 
+1 #1 Jackoff 2016-05-22 10:22
Nekem pont ez az amatőrködés tetszett benne, sokkal "élőbb" így a hangulata mint valami holtprofi, agyon effektezett, meg javítgatott cuccnak. Meg hát ugye a thrash szellemisége is inkább a szemcsékhez áll közel. Az audio része tényleg bitangul szól, szeretném már az Onslaughtot Mo-n látni, sajnos nekem még nem sikerült eljutni rájuk.
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Biztonsági kód
Frissítés

Hirdetés

Kereső

Hozzászólások

Legfrissebb galériák

 

The Winery Dogs - Budapest, Barba Negra Music Club, 2016. február 17.

 

Devin Townsend Project - Budapest, Barba Negra Music Club, 2015. március 12.

 

Slipknot - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2015. február 5.

 

King 810 - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2015. február 5.

 

Alter Bridge - Budapest, Petőfi Csarnok, 2014. június 11.

 

The Treatment - Budapest, Petőfi Csarnok, 2014. június 11.