Shock!

július 11.
szombat
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Zakk Wylde: Book Of Shadows II

zakkwylde_cNehéz feladat elé állítottak a kollégák, amikor nekem dobták prédául a Book Of Shadowst. Köztudottan BLS-fanatikus vagyok, bár az utóbbi években rajongásom erősen beszáradni látszik, mint szakállba folyt sörhab. Ebben pedig igen nagy szerepet játszik az Order Of The Black óta tapasztalható álmosító tendencia, amely egyre inkább előtérbe nyomja a badass rocker imidzsében még lubickoló, gyakorlatilag balladagyárosba váltó mester lírai énjét. Ami kezd unalomba fulladni, bármekkora névről beszélünk.

Tiszta sor, hogy az album a húsz évvel ezelőtti anyag ikertestvére, az is, hogy nem véletlenül nem BLS néven adta ki a költő. Bár tulajdonképpen mindegy lett volna, hiszen a Hangover Music és a The Song Remains Not The Same is ugyanezt a köntöst kapta fel lecsupaszított testére, s azt sem mondhatnánk, hogy a Catacombs Of The Black Vatican a tökösségéről ragadt volna meg az emlékezetben. Annak idején Andor kollégám teljes joggal húzta a száját az utóbbi kapcsán, s véleményét csak ismételni lehet. Zakk mesteri módon ért a lírázáshoz, de a pacinak a túlsó oldala kezd ásíttatóvá válni. A gitárzseninek ráadásul megvan az az idegesítő szokása, hogy nem tudja belőni, mikor elég. Halmozza egymás után a balladákat és a bugyilevarázsló szirupsongokat, no de tizennégy egy húzásra még sörből is sok, nemhogy ebből.

megjelenés:
2016
kiadó:
eOne Music
pontszám:
6 /10

Szerinted hány pont?
( 33 Szavazat )

Az új Book Of Shadows alapvető problémája, hogy semmi izgalmasat nem mutat, ellenben szisztematikusan hiányzik belőle az a vadparaszt mentalitás, ami miatt imádjuk, imádtuk a szőrmók gitárnyűvőt. Pontosan kidolgozott dalok, dalocskák sorjáznak egymás után, de hiába a védjeggyé vált technikájú szólók, az ezerszer hallott témák álmosítóan és egykedvűen zuhannak vissza önmagukba, hogy utánuk egy új, ugyanolyan kezdje meg reménytelen harcát figyelmünk fenntartására. Klasszikus háttérzene, megspékelve egy óriási adag melankóliába bújtatott búvalbaszással, ami fényévekre áll attól a Zakktől, akiért lazán hugyozták oldalba a kerítést, amikor beterpesztve bebődült a mikrofonba.

Kerry King egyszer a Metallica St. Angere kapcsán fogalmazta meg cseppet sem finom véleményét a suszter és a kaptafa összefüggése kapcsán: ha ott van egy zenekarban a világ egyik legjobb szólógitárosa, akkor mi a pék faszáért nincs szóló az albumon? A helyzet itt nem ennyire drámai, de nézzünk szembe a tényekkel: Zakk Wylde-ot senki nem azért isteníti, mert imádjuk, ahogyan balladákat prüntyög, és falkiverő bődülések helyett visszafogottan öblöget a mikrofonba. Értem, hogy itt más a koncepció, értem, hogy nem BLS, értem, hogy Book Of Shadows, értem, hogy az amcsiknál is el kell néha olvadni a rádiók előtt, de ha valami nem egyeztethető össze Zakk lényegével, az éppen ez a depibe áztatott, orgonaszóval keserített, rohadt nagy szomorúságot árasztó hangulat. (A The Song Remains Not The Same-nél például még más volt a koncepció, atmoszféráját tekintve nem is lehet összehasonlítani a két anyagot.) Sorolhatnám a tracklistet, de ezúttal is felesleges. Az első nóta, aminél nem akartam falcolni, az Eyes Of Burden volt, kár, hogy a rögtön utána következő Forgotten Memorynél már dühösen horkantottam a kollégának, ezt nálunk a Piramis jobban tolta, csak Zakk még gyúrhatna Révész hangjára. A mélypont aztán a Useless Apologiesnél jött el, akkora már szerettem volna masszív alkoholista lenni, annyira elment a kedvem az élettől a lehangoltságtól. És így tovább, egészen addig, hogy már Corey Taylortól is elsírtam magam bónuszként.

Nem lehet vitatkozni az album egységével. Azzal sem, hogy Zakk mester az elit ligában játszik. Ettől függetlenül (vagy talán éppen ettől függően) újra Phil Anselmo esete jutott eszembe a szerencsétlen Walk Through Exits Only kapcsán. Beszélnénk-e egyáltalán erről az albumról, ha nem Zakk Wylde neve alatt fut? Aligha. Torzonborzunk az elmúlt esztendőkben temérdek energiát és pénzt fektetett a marketingbe és az imidzsbe. Ez nyilván ilyenkor térül meg, ám a brand mintha már nem alá dolgozna, inkább kezdené felfalni őt.

Erős fenntartásaim ellenére is ajánlom az albumot mindenkinek, aki közel érzi magához a BLS-t és a szőrkirályt. Ha másért nem, a kötelező pipa miatt. Magam részéről inkább egy üveg régi évjáratú Black Label és egy újabb tálca Order Of The Black rendel.

 

Hozzászólások 

 
#15 DRAZSEN 2016-05-20 17:29
Zakk-et nagynevű komoly énekessel,és egy nívós ritmusszekcióva l tudnám elképzelni egy új bandanévvel,egy új albummal,és ezáltal egy totális vérfrissítéssel .Mert sajnos ez így totál elsorvadás minden téren
Idézet
 
 
#14 methanor 2016-05-08 15:08
A cikk írója 10 pontos.Ugyanezt gondolom én is.Jó zenész,kommersz lemeze.Semmi extra,semmi pikáns részlet.Minden jó...de hiányzik a só a levesből.........
Idézet
 
 
+3 #13 Draveczki-Ury Ádám 2016-04-30 07:31
Ha hozzászólhatok: az egyes Book Of Shadows 10 pont, tökéletes mestermű. A Hangover Musicot is nagyon szeretem, szoktam is hallgatni. Ez ugyanaz a stílus, de komolyan nehezen bírtam végigülni, annyira érdektelen és unalmas. Vagyis nem a stílus a baj, hanem az, hogy közepesek a dalok. Szerintem.
Idézet
 
 
+4 #12 george 2016-04-29 22:25
A bácsi évek óta mentes sörön,meg kávén él...van egy rakás gyereke,egy komoly brand,amit felépített...Ozzyval+szólóba n is valószínűleg mindent megélt,amit mi még csak elképzelni sem tudunk...szerintem megkérdőjelezni ,hogy elég tökös-e?!...YouTube...Generation Axe...meg lehet nézni,még mindig "wild"...Tyler-Perry,Ozzy,Jagg er?Glenn Hughes?Most ütniük kéne magukat életük végéig?....hagyjuk már ezt a " régen minden jobb volt" szöveget!.....mert tényleg az volt:)...Enjoy the Music!!!
Idézet
 
 
+13 #11 shmonsta 2016-04-29 19:23
Szerintem elég hiteltelen lenne, ha még mindig az alkoholista barbár harcos figurát hozná miközben évek óta nem iszik és az interjúkban folyton a gyerekeiről meg a családról beszél. Többek között Elton John meg Neil Young a kedvenc dalszerzői. Abszolút összeegyeztethe tő Zakk lényegével az említett depis, borongós hangulat. Még a legvadabb korszakában is rendszeresen csinált feldolgozáseste ket, ahol ilyen jellegű dalok voltak. Egyre többet mutat meg magából és egyre kevésbé játszik szerepet. A BLS-nél is kiszámítható az irány, itt meg aztán tökéletesen az adta, amire számítani lehetett. Az említett "vadparaszt mentalitás" egy szerep volt, amit szépen fokozatosan maga mögött hagy. Szerintem jól teszi.
Idézet
 
 
+2 #10 Simon Zoltán 2016-04-29 18:37
Idézet - Venomádi:
Idézet - Rock Leslie:
Lónak a fasza ez, nem lemez! vonuljon vissza zack az ozmózis óta nem csinált jót!


Azért volt ott utána egy Stronger than death, meg egy 1919 is. Utána már csak a Blessed volt igazán jó.

Nekem spec a Blessed és a Mafia a kedvenc BLS lemezem. Ezt még sajnos nem hallottam, csak a Sleeping Dogs-ot. Abba csak egy dolog zavart, ami mostanában Zakk ilyen jellegű dalainál: a szokásosan szarrátorzított szóló, az a vilávávülává-vilávávülává skálázás nagyon nem tetszik egy ilyen lassú dalban. A kevesebb néha több lenne.
Idézet
 
 
#9 Venomádi 2016-04-29 14:37
Idézet - Rock Leslie:
Lónak a fasza ez, nem lemez! vonuljon vissza zack az ozmózis óta nem csinált jót!


Azért volt ott utána egy Stronger than death, meg egy 1919 is. Utána már csak a Blessed volt igazán jó.
Idézet
 
 
+4 #8 NOLA 2016-04-29 14:23
Amikor felfedeztem magamnak a BLS-t (ami jó rég volt már, k.b. a 2.-3. album korul), egybol baszottnagy rajongója lettem Zakk báttyó eme "parasztriff" gárdájának.
Viszont a Mafia album után ez a rajongás albumról, albumra lejjebb csúszott.
Mostanra eljutottam oda, hogy abszolút nincs kedvem meghallgatni ezt az albumot..., pedig biztosan színvonalas, meg minden fasza, csak annyira unom már az Oreg "lírai énjét", hogy nem tudom rászánni magam. Az egész eddigi életmuvébol ossze tudok válogatni max. 10 lassú dalt, ami tényleg tetszik, es van benne valami érdekes, de a tobbi mind "egykaptafa"..., sajnos ez van :-(
Idézet
 
 
-1 #7 Rock Leslie 2016-04-29 13:21
Lónak a fasza ez, nem lemez! vonuljon vissza zack az ozmózis óta nem csinált jót!
Idézet
 
 
-1 #6 KoaX 2016-04-29 12:39
A sleeping dogs-on kívül nincs rajta értelmes dal
Idézet
 
 
-3 #5 stranger 2016-04-29 12:37
Idézet - bjorn:
"Forgotten Memorynél már dühösen horkantottam a kollégának, ezt nálunk a Piramis jobban tolta, csak Zakk még gyúrhatna Révész hangjára. "
Ez most csaladi reklam? :)


csaladi?
Idézet
 
 
+3 #4 george 2016-04-29 10:51
Bocs:nem értem,hogy milyen elvárásai voltak a szerzőnek?
Idézet
 
 
+7 #3 george 2016-04-29 10:47
Nem értem,hogy elvárásai voltak a szerzőnek...először is:ez egy Zakk Wylde szólólemez,ott a cím:Book of Shadows II...miért lennének itt kemény riffek meg hajrázás,ökölrá zás?Ez egy akusztikus album,búvalbasz ott,keserédes,h angulat kell hozzá...fülessel,olvasá shoz,esti vezetéshez tökéletes...semmi meglepetés,8 pont,azt kaptam amit vártam!
Idézet
 
 
+7 #2 bjorn 2016-04-29 10:22
"Forgotten Memorynél már dühösen horkantottam a kollégának, ezt nálunk a Piramis jobban tolta, csak Zakk még gyúrhatna Révész hangjára. "
Ez most csaladi reklam? :)
Idézet
 
 
+5 #1 Dead again 2016-04-29 08:53
Ez egy teljesen korrekt, kellemes, őszies lemez, amit valószínűleg gyakran elő fogok még kapni az év során, azonban nem különleges, és ezt minden bántás nélkül mondom. Így is azt mondom, hogy örülök Zakk Wylde harmadik szólólemezének, hogy van, hogy kikapcsol, mert az ilyenekre is szükség van. Nálam 8 pont. Most pedig már abban reménykedek, hogy Zakk végre hajlandó rátaposni kicsit jobban is a torzítójára.

Ja, az feltűnt, hogy az Autumn changes eleje mennyire Pearl Jam Black? :D
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Hirdetés

Kereső

Friss

Hozzászólások

Galériák

 

Queensryche - Budapest, Club 202, 2013. október 23.

 

Volbeat - Budapest, PeCsa Music Hall, 2013. június 18.

 

Portnoy, Sheehan, MacAlpine, Sherinian - Budapest, PeCsa Music Hall, 2012. október 19.

 

Die Hard - Budapest, Diesel Klub, 2011. február 13.

 

Pain of Salvation - Budapest, A38, 2010. október 24.

 

ZZ Top - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2009. október 15.