Shock!

július 04.
szombat
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Winger: Better Days Comin’

0227wingcKevés viccesebb dolog van annál, mint amikor a stábon belül elég jól kitalálható törésvonalak mentén egymást cikizzük bizonyos előadók és zenekarok kapcsán. „A Shock! legmegosztóbb személyisége" versenyben talán David Coverdale és Kip Winger vívja a legszorosabb küzdelmet, és a velük kapcsolatos poénok, beszólások szinte megunhatatlanok. Egy ideig például kacérkodtunk azzal a gondolattal, hogy lerendezzük a kritikát a lemez meghallgatása nélkül, a szokásos litániákat mellőzve egyetlen mondattal („régen is szar volt, de régen jobb volt") és egy kövér nullával, de végül bármennyire is osztják egyesek ezt a nézetet, végül mégis inkább meghallgattam az albumot.

Tény, hogy bár a legkevésbé talán pont ő maga tehet róla, Kip Winger volt már ünnepelt, körülrajongott szupersztár, kiröhögött, lesajnált műanyag sztár, kiégett(nek hitt), művészkedő ex-sztár, de ha engem kérdezel, szerintem gyakorlatilag minden, amihez csak köze volt, közel áll a tökéleteshez. A körülötte fellángoló pozitív és negatív érzelmekről ugyanis semmiképpen nem a zene minősége, sőt, nem is a személyisége tehet, hanem az a bizonyos negyedik hatalmi ág, és annak a különböző időszakokban domináló irányzatai. Éppen ezért csodálom leginkább Kipet, mert egy dolog (bár nem kicsi), hogy folyamatosan, minden korszakban képes volt nagyon különböző stílusú, de mindig kiváló minőségű lemezeket letenni az asztalra, az viszont tényleg üde kivételnek számít, hogy ebben a közegben (nem is beszélve a személyes tragédiákról...) sem csavarodott be, vagy éppen szállt el magától, hanem megmaradt szerény, alázatos és végtelenül szimpatikus emberi lénynek, aki mellesleg folyamatosan zseniális zenéket alkot. Azt hiszem, hogy ez így egyben – legalábbis számomra – magyarázatul, de legalábbis mentségül szolgál az iránta viseltetett pozitív előítéletemre.

megjelenés:
2014
kiadó:
Frontiers
pontszám:
8 /10

Szerinted hány pont?
( 21 Szavazat )

Ennek megfelelően eleve szimpátiával szemléltem volna, bármivel is rukkol elő ezúttal a Winger élén, és valami orbitális mellényúlás kellett volna ahhoz, hogy ne hallgassam ronggyá a Better Days Comin'-t. Ezzel együtt az is igaz, hogy a csaknem öt évvel ezelőtt megjelent Karma olyan etalonná érett nálam az elmúlt években, hogy szinte igazságtalan lett volna egy újabb olyan szintű mesterművet (el)várni tőlük. Épp ezért megpróbáltam meg sem hallani az első fanyalgó reakciókat, és a lemez megjelenése előtt elkészült klipeket sem néztem meg szándékosan (pedig nem kicsit furdalt a kíváncsiság), ugyanis én már csak ilyen konzervatív őskövület vagyok, aki nem egy-egy nótát, hanem az egész albumot egyben szereti hallani.

Végül nem kellett hozzá (olyan) sok hallgatás, hogy a Better Days Comin' is megadja magát. A lemez ugyanis kifejezetten erősen, alapvetően a modern, de klasszikus Winger irányvonalnak megfelelő himnuszokkal indít. A Midnight Driver Of A Love Machine egyértelműen az öt évvel ezelőtti nyitónótára hajaz: már eleve a berobbanó motorhang alatt a Deal With The Devil hallható a háttérben, ráadásul a csak felületes hallgatás alapján egyszerűnek tűnő riffek, és maga az énektéma is egyértelmű rokonságot mutat a 2009-es dallal. Ez a mostani számomra két ok miatt vált rövid idő alatt kitörölhetetlenné: egyrészt nagyon bejön a Wingertől első hallásra kicsit furának tűnő u-u-u-zás a refrénben, másrészt egy hét alatt, ha jól számolom, hetvenháromszor kellett meghallgatnom a nótát, ugyanis hároméves kisfiam gyakorlatilag sorozatban követelte a „nínós zenét", és ilyenkor jól tudjuk, hogy az apának nincs választása. Ugyanebbe a kategóriába tartozik a kétszázhússzal száguldó Rat Race is: nem egy elmélkedős darab, de abszolút régisulis Winger eszencia. Közéjük pedig odaékelődik a védjegyszerű dallamokkal operáló Queen Babylon, amelynek lúdbőrös refrénje simán felfért volna a Karmára is.

Kisebb meglepetés, hogy épp a címadó szám tűnik ebben a közegben a legjellegtelenebb szerzeménynek. Könnyed, soft rock témája fülbemászó persze, de ennél nem több. Rögtön utána jön viszont a hihetetlenül zseniális Tin Soldier, amelynek elegáns hangszerelése, dinamikus felépítése, nem utolsósorban különleges dallamvezetése azonnal a kedvenc nótámmá emelte. Itt keveredik talán leginkább a IV és a Karma, sőt Kip szólólemezeinek zenei világa is, egy csipetnyi jazzes hangszeres megoldással megspékelve. Amit Rod Morgenstein és Reb Beach a cseppet sem nyilvánvaló instrumentális rész alatt művel, az félelmetes. A So Long China a maga sokkal direktebb megközelítésével, egyszerű, de emlékezetes refrénjével, utalásszerű keleties díszítéseivel gyönyörködtet. Kicsit olyan, mintha egy Harem Scarem nótában visszanyesték volna a kórusokat, de így is magasan szárnyaló, hibátlan dal.

Két elődjéhez képest ezen az albumon talán nagyobb teret kaptak a balladák, amivel alapvetően nincs különösebb bajom, mert mint tudjuk, Kipnek ez is egyértelműen az erősségei közé tartozik, de ezúttal talán nem sikerült annyira monumentális szerzeményeket összehozni, mint például legutóbb a Witness, vagy a régi időkben a Spell I'm Under. Ettől még persze kellemes hallgatnivaló az Ever Wonder vagy a Be Who You Are Now is, bár talán mindkettő inkább egy Kip Winger szólólemezen mutatna jobban. A lemezt záró Out Of This World lassan, tökéletes aprólékossággal kibontott hét perce, emlékezetes kórusa, Beach hibátlan szólója pedig méltó lezárását adja ennek a csaknem hibátlan lemeznek.

Az utóbbi hetekben persze volt számos egyéb hallagatnivaló is a dallamos vonalon, akár a H.E.A.T-re, akár a Steel Pantherre gondolok, szóval semmi ok a panaszra, de sem ezekkel összevetve, sem pedig önmagában, illetve a saját életművét tekintve sem hinném, hogy bármi szégyenkeznivalója lenne Kipnek és társainak. Lehet, hogy évek múlva nem fogom akkora klasszikusnak tartani a Better Days Comin'-t, mint a Pullt vagy a Karmát, de ettől ez még mindig magasan a léc fölött van.

Igaz, Andor?

 

Hozzászólások 

 
#8 Mádi N 2014-10-17 09:27
Vannak rajta jó nóták, a Queen of, az Out of this, talán a tin soldier, meg 2 a közepe felé.
A gospel nekem borzasztóan nem tetszik, mintha valami hitgyülis soundtrack lenne ...

Sztem a IV zenei világát kellene továbbvinni, az általam említett számok is inkább odahúznak, "öreg rókák" ne énekeljenek már cant get ináff of júú bébihez hasonlatos party dalokat.
Volt az is, elmúlt...
Idézet
 
 
#7 imi 2014-05-09 20:12
Semmivel se rosszabb ez, mint a két utóbbi.
Idézet
 
 
+3 #6 csferi 2014-04-29 12:29
Idézet - frotniers:
Nem kell megérteni, hogy ciki-e, vagy sem Winger-t hallgatni! A zene a föld egyik legszubjektíveb b dolga és senkinek semmi köze hozzá, még ahhoz sem, ha mondjuk Britney Spears-el együtt hallgatnád! Nekem is van zenekar, akit kimondottan gyűlölök, mégsem kardozok ellene sehol és nem keltek tök fölösleges feszültséget, maximum, 1x elmondom a véleményem, de sosem hülyézem le a másikat, mert pl. Nirvanát hallgat.
Amúgy ez a lemez nekem nem tetszett! Én imádom a Winger mélységét és szerintem is zseni Kip és szeretem magát a Winger-t is, de nekem itt nem jött át koncepció.Lapos dallamok, nincs igazán komoly riff sem és az egymást váltó hangulattal sem tudtam mit kezdeni. A Karma sem volt a tökéletesség, de sajnos arról a lemezről többre fogok emlékezni, mint erről. Nagyon kár, mert nagyon vártam ezt a lemezt :(


Igen, én is így gondolom, de sajnos mégis ez megy minden kommentelhető felületen. Te is láthatod, hogy mindenki gátlástalanul kifejti a véleményét, itt ossza meg a másikkal az ellentétes/egyetértő nézeteit a zenéről... Ha nincs feszkó, uncsi lenne az egész.:) Persze nem kötelező hozzászólni, de azt úgysem bírjuk ki.:) Ha kell, a jövőben is védelmezni fogom Kip Winger-t a rosszindulatú megjegyzésektől és szerintem a Karma is több, mint tökéletes!:)
Idézet
 
 
+4 #5 grand magus 2014-04-29 11:22
Sajnos,nekem csalódás az album.Az előzetesen hallott dalok alapján nagyon lelkesen vártam a lemezt.Csont nélkül csak kettő dal tetszik,és ez nagyon kevés.
Idézet
 
 
+2 #4 frotniers 2014-04-29 06:22
Nem kell megérteni, hogy ciki-e, vagy sem Winger-t hallgatni! A zene a föld egyik legszubjektíveb b dolga és senkinek semmi köze hozzá, még ahhoz sem, ha mondjuk Britney Spears-el együtt hallgatnád! Nekem is van zenekar, akit kimondottan gyűlölök, mégsem kardozok ellene sehol és nem keltek tök fölösleges feszültséget, maximum, 1x elmondom a véleményem, de sosem hülyézem le a másikat, mert pl. Nirvanát hallgat.
Amúgy ez a lemez nekem nem tetszett! Én imádom a Winger mélységét és szerintem is zseni Kip és szeretem magát a Winger-t is, de nekem itt nem jött át koncepció.Lapos dallamok, nincs igazán komoly riff sem és az egymást váltó hangulattal sem tudtam mit kezdeni. A Karma sem volt a tökéletesség, de sajnos arról a lemezről többre fogok emlékezni, mint erről. Nagyon kár, mert nagyon vártam ezt a lemezt :(
Idézet
 
 
+3 #3 csferi 2014-04-28 17:31
A büdös életben nem fogom megérteni, hogy mi a ciki a Winger-ben.:) Ki állítja ezt? A fiúkkal smároló, nullahumorérzék , semmi-beszéd Lars Ulrich? Az MTV-s, divatbuzi nyikhajok?? Ezeknek a véleménye számít??? Aki ezt állítja, annak fingja sincs arról, mit értünk minőségi rockzene alatt. Amúgy egyébként meg eddig ez a leggyengébb Winger lemez... :D :D :D
A 8/10 korrekt

Ja és a cikk harmadik bekezdésének utolsó mondatát öröm volt olvasni!:)
Idézet
 
 
+2 #2 queensryche999 2014-04-28 17:16
Javítom, a 'Be Who You Are Now' elejétől a végéig jó, kár, hogy lekeverték a szólót a végén. Poén, de egyes zenei részeknél kifejezetten tájpós.
Idézet
 
 
+5 #1 queensryche999 2014-04-28 17:03
Számomra totál érthetetlen a Wingerrel kapcsolatos bármilyen szarozás. Oké, láttuk a Nothing Else Matters-jelenetet, meg a nyomi Winger pólós srácot a Beavis & Buttheadben, de ha nem az ilyen marhaságok, hanem a zene alapján alkotunk véleményt, akkor egyszerű a summa: Kip egy zseni, a Winger pedig nagyszerű..

Maga a lemez (nekem) nem üt akkorát, mint a Karma, de megvannak a nagyon is jó pillanatai. Az első rögtön az elején: a 'Midnight Driver Of A Love Machine' ötletes nyitótémája és végig lendületes, dallamos, feszes tempója megalapozza a hangulatot. Kip hangja semmit nem kopott, ugyanolyan jó, mint régen. Nem lesz itt gond. A 'Rat Race' ugyanez, csak még direktebb módon. A 'Queen Babylon' refrénje is nagyon jó, a verze kicsit lapos. A címadó nótáról ugyanazt tudom elmondani, amit a szerző. A 'Tin Soldier' is jó, bár nálam nem találtak most be ezzel a progosabb megközelítéssel , legalábbis azzal, ahogy itt ők megoldották. A 'So Long China' nóta első hallgatásakor hangosan kiszakadt belőlem az "ezaz, b.meg!". Tipikus slágermegoldás, direkte nem bonyolítva, de mekkorát szól már az az egy refréntéma?! Imádom. A lassúbb témák felemásak, vannak nagyon jó részek, de egyben egyik se talált annyira be. A 'Storm In Me' sem igazán. Egyetértek a 8/10-zel.
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Hirdetés

Kereső

Friss

Hozzászólások

Galériák

 

Eric Martin - Budapest, PeCsa Music Café, 2013. március 9.

 

Portnoy, Sheehan, MacAlpine, Sherinian - Budapest, PeCsa Music Hall, 2012. október 19.

 

Sting - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2011. június 30.

 

A Life Divided - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. február 23.

 

Helloween - Budapest, Petőfi Csarnok, 2010. november 28.

 

Wendigo - Gödöllő, Trafó, 2004. március 26.