Shock!

november 25.
szerda
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

The Crown: Possessed 13

Ez már a The Crown nevű félisten zenekar negyedik albuma, amelyet ezen a néven adtak ki, tudniillik korábban a Crown Of Thorns nevű nem éppen egyedileg viselt név volt az övüké. Hell Is Here, Deathrace King, Crowned In Terror... szerintem, mindegyik vérbeli death 'n' roll alapmű!

megjelenés:
2003
kiadó:
Metal Blade / HMP
pontszám:
8 /10

Szerinted hány pont?
( 1 Szavazat )

A Tomas Lindbergers CIT lemez után most visszatért a régi vokalista, Johan Lindstrand, mint sátán a pokolból, mert kevesen tudják de ezen a Tompás kis kerülőn kívül nem volt még tagcsere más poszton viszonylag hosszú (13 éves) pályafutásuk során, és így érzik újra maximálisnak a felállást. Én személy szerint tartottam ettől, mert Tompa krisztusszaggató hangja azért nagyon megemelte a The Crown ázsióját az előző lemez idején. Nézzük, mit hoztak össze most a svéd skacok...

Amikor betettem a cédét, egyből beindult a para... Svéd death metal 50 percben? Nem lesz az sok? (Tudniillik hát a 40 perc szokott lenni ebből az "épp elég") Hát nem lett. Akkora eszelős, ősi '80-as évekbeli thrash feelinggel megáldott, pőre, igazi skandináv, dallamokat sem nélkülöző, de alapvetően beleszarós, 13 nótás (mennyi nóta is lehetne rajta ilyen címmel?) lemezt hoztak össze, hogy még!

A nyitó No Tomorrow (ja igen, imádom a klisés számcímeiket!) a bakelites sercegő intro után vérbeli The Crown, Johan hangja úgy süvít mint a Deathrace Kingen!!! Ezt az energiabombát viszi tovább a Face Of Detsruction-Deep Hit Of Death is, de a "leges" számomra most Deliverance, ami a grindos kezdés után áll be utazósebességre, majd valami eszméletlen refrént kreáltak rá! "Delivernace-The Soul Explodes!!!" Igazán lehet üvölteni koncerten, amit volt szerencsém is megtenni tavaly ősszel, annyira tornádó volt az egész, mint állat! Elsőre az egész lemez valami nagyon tömény volt: a hangzás taglózó, főleg a gitárokat sikerült most valami állati nyersen öblösre venni, egyedül Marcus Sunesson gyönyör szólói színesítik, állati jó a pali! De tényleg, benne van valahogy az Amott tesók hatása is, de sötétebbek a dallamai. A Cold Is The Grave már koncerten is megfogott, pedig akkor még nem ismertem ezt a lemezt. Egy középtempósabb darab, nagyon fogós kvinttologatós főriffel, hogy aztán ez szétváljon két ellenpontozó gitárra, és egy állati hangulatos refrén jöjjön. Valamit nagyon tudnak a svédek...

A The Crown stílusában amúgy beállt némi változás (talán ezért is a logóváltás), most mintha több lenne az alapvetően egyszerű, hardcore-os, punkos riff, ami egyfelől ugye fogóssá is teszi a muzsikát, másfelől többször hallgatva a lemezt, egy pindurit laposabb is elődjénél. Nem kell betojni. Azért az olyan további nóták, mint a Kill 'em All készakarva Metallicára hajazó szerkezete és dobkiállása, a Zombified forgószéljellege vagy a Dawn Of Emptiness szinte Morbid Angeles súlya okozni fog néhány kellemes percet a stílus híveinek. A nagy nyomasztó "rokkenddet" masszát pedig jótékonyan szakítja meg néhány hangulatosabb etüd. Ezek közül a doomos Dream Bloody Hell különösen jól sikerült darab. Valamint vájt fülűek észrevehetik, hogy eladta magát a csapat, mert egy jó kis Paradise Lost-osan sötét énekdallam van Bow To None-ban.

A horrorrajzos/filmplakátszerű borító pedig szimplán zseniális! Ennek ellenére szerintem egy cseppet standardabb elődjénél a legutóbbi The Crown mű.

 

Szóljon hozzá!


Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

The Winery Dogs - Budapest, Barba Negra Music Club, 2016. február 17.

 

Testament - Budapest, Zöld Pardon, 2013. június 24.

 

Motörhead - Budapest, Sziget fesztivál, 2011. augusztus 10.

 

Accept - Budapest, Club 202, 2011. február 2.

 

ZZ Top - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2009. október 15.

 

Wendigo - Budapest, Rocktogon, 2007. április 29.