Shock!

szeptember 21.
kedd
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Tetrarch: Unstable

tetrarch_cNem tudom, én érzékelem-e rosszul, de gyaníthatóan nem: mintha így, húsz évvel a stílus virágkora után kissé rehabilitálódni látszana a nu metal. Egyre több fiatalabb zenekarnál érezni nyíltan, hogy gyermekkorukban bizony ezeket a hatásokat szívták magukba a 2000-es évek első felében. Nem is baj, ha kicsit helyükre kerülnek a dolgok a fejekben: a szóban forgó éra persze iszonyatos vitákat hozott a nu vs. old témakörben, de utoljára akkoriban került ki a rockműfaj ténylegesen is a mainstreambe. Ráadásul a hullám tényleg globális volt, nemcsak másod- és harmad-, de negyed- és ötödvonallal is az éllovasok farvizén. Szóval nem kellett mindenáron piros baseballsapkában rollinrollinrollinozni hozzá, hogy az ember érezze: fontos, hosszabb távra is kiható jelenségről beszélünk.

megjelenés:
2021
kiadó:
Napalm
pontszám:
7,5 /10

Szerinted hány pont?
( 15 Szavazat )

Nyilván nem véletlen, hogy mindezt a Napalm friss szerzeménye, a Tetrach kapcsán írom, az Atlantából elstartolt banda ugyanis teljesen egyértelműen ezt az örökséget vállalja fel mai formában, és kifejezetten jól is csinálják. Ha nagyon akarom, elsüthetem, hogy mindez 2001 környékén akár amerikai platinalemezt is eredményezhetett volna, de már csak azért sem teszem, mert az összkép azért maibb, nem két évtizeddel ezelőtti panelek szolgai visszaöklendezéséről van szó. A csapat ráadásul sokkal inkább a fémesebb oldalról közelíti a stílust, mint számos akkori versenyző, tehát ez itt nem a kilós fukszokkal luxusmergák előtt pózolós, hip-hop felé orientálódó vonal, hanem kimondottan gitárcentrikus, rockos-metálos az összkép. Nekem leginkább a nu metal éra olyan nevei ugranak be a stílusukról, mint a korai Disturbed, a Spineshank vagy a Drowning Pool, tehát ahol megvoltak a masszás gitárok meg a nagy, bőgatyás groove-ok, de azért végig hallatszott, hogy nem hiányoznak a hagyományos metálos hatások, alapok sem.

Persze a többségnek nem ezek a párhuzamok jönnek majd szembe először, hanem a Linkin Park és Chester Bennington, Josh Fore énekes tiszta dallamai ugyanis a napnál is világosabban tőle eredeztethetők, és jól is nyomja a srác. Van hangja, van melódiaérzéke, de nem hiányzik belőle a kellő vadság sem, sőt, a rekesztősebb-acsargósabb-szóköpködősebb témák is ülnek – utóbbiaknál Jonathan Davis is vastagon visszaköszön. A másik főszereplő pedig Diamond Rowe gitáros, akinek kissé mechanikus riffelése elsőre nem tűnik túl érdekesnek, de ha alaposabban figyelsz, hallani: nagyon is jól tudja, mit csinál. Lehet, hogy nem játszik sokat, de okosan kidolgozott, szépen, ízlésesen megformált témákkal, ütős apróságokkal áll elő majd mindegyik dalban. A szólói is rendben vannak, még ha nem is akad belőlük túl sok – én el bírnék viselni többet is, jól színesítik a muzsikát, és természetesen nem is hatnak testidegen módon, hiába volt az ilyesmi szinte tiltólistán a nu metalban annak idején. De ügyesen használják az enyhén indusztriális beütésű zajozásokat, elektro-effekteket is.

Nem nevezném egységesen erősnek a 37 perces album mind a tíz dalát, de a csúcspontok tényleg csúcspontok: a nyitó I'm Not Right, a Negative Noise, a You Never Listen vagy a szólóját tekintve is erős Sick Of You már elsőre is beragad a fülbe, de mindenképp érdemes megemlíteni az Addictedet vagy a Pushed Downt is. Utóbbiak nem feltétlenül egyből ütő slágerek, de meghálálják a törődést. Bizonyos tételek – így a címadó vagy a Take A Look Inside – önmagukban nem túl érdekfeszítőek, de mivel nem hosszú a cucc, egyvégtében hallgatva ezekkel sincs gond. Főleg, hogy a lemeznek van egy igen rokonszenves húzása, lendülete, tényleg erő lakozik benne.

Még nem az Unstable a Tetrarch mesterműve, de mindenképpen érdemes lesz figyelni a zenekarra a jövőben, a plusz fél pontom ennek az ígéretnek szól.

 

Hozzászólások 

 
#10 valarmorgulisz 2021-09-09 08:40
A My Chemical Romance Black Parade és az utána következő kiba hosszú nevű iszonyú minőségi dalok. A Black Parade album meg kvázi egy rockopera. Csak a zenére figyeljünk és engedjük el a külsőségeket. Hihetetlen jó az a zene, na'.
Idézet
 
 
#9 Scud 2021-09-08 14:51
Idézet - Squateye:
Szimpatikus kölykök ezek, de az irgalmatlan hypeot azért még nem érzem indokoltnak. Diamond nem fakezű, meg szimpatikus hogy a metálos sztereotípiák tökéletes kiforgatása már rénézésre is, de hogy a világ hetedik legjobb gitárosának legyen kikiáltva... ott még azért nem tartunk. Kreativitás terén is van még hova fejlődni, a "Negative Noise"ban pl. úgy nyúlják a Slipknot Heretic Anthem és My Plague témáit, hogy már kissé kínos hallgatni, a KoRn "hatásokról" ne is beszéljünk.


Basszus, meghallgattam ezt a nótát és egy az egyben a Heretic Anthem. Ciki.
Idézet
 
 
#8 Squateye 2021-09-07 10:48
Szimpatikus kölykök ezek, de az irgalmatlan hypeot azért még nem érzem indokoltnak. Diamond nem fakezű, meg szimpatikus hogy a metálos sztereotípiák tökéletes kiforgatása már rénézésre is, de hogy a világ hetedik legjobb gitárosának legyen kikiáltva... ott még azért nem tartunk. Kreativitás terén is van még hova fejlődni, a "Negative Noise"ban pl. úgy nyúlják a Slipknot Heretic Anthem és My Plague témáit, hogy már kissé kínos hallgatni, a KoRn "hatásokról" ne is beszéljünk.
Idézet
 
 
#7 Scud 2021-09-06 14:36
Idézet - Grim:
Egyébként tényleg megint egyre több a nu metal banda, ráadásul nem is rosszak. Például tudom ajánlani még a Chaoseum-ot is, ők egy az egyben idézik a Korn Issues meg Untouchables-albumait. :) Lásd pl. a Smile again című számot.


Meg ők is elég jól hozzák '99-et: https://www.youtube.com/watch?v=oI7GzbNLGOY
Idézet
 
 
#6 shmonsta 2021-09-06 10:19
Jó ideje követem a csapatot, nagyon szeretem. Az első albumot is ajánlom mindenki figyelmébe.
Idézet
 
 
#5 Goodbye 2021-09-05 21:04
A Tokio Hotelt nagyon bírtam! A kínos külsőségekhez minőségi zene társult. Kár hogy eltűntek a köztudatból. A cikk tárgyát mindenképpen meg fogom hallgatni, így az írás alapján kb a Korn modernizált kiadásának tűnik.
Idézet
 
 
#4 Grim 2021-09-05 20:22
Egyébként tényleg megint egyre több a nu metal banda, ráadásul nem is rosszak. Például tudom ajánlani még a Chaoseum-ot is, ők egy az egyben idézik a Korn Issues meg Untouchables-albumait. :) Lásd pl. a Smile again című számot.
Idézet
 
 
#3 Grim 2021-09-05 19:56
"Elfeledkeztél az emo-ról. (meg a pop punk-ról)
My Chemical Romance, Tokio Hotel, The Rasmus, Thirty seconds to mars"
A The Rasmus nem emo, főleg nem pop punk. :D Az inkább sima rock vagy pop-rock, bár egy időben ők is felkapaszkodtak a többek között az Evanescence meg a Him által elindított mainstream goth rock/metal vonatra. De ez azért eléggé más, mint az emo...
Idézet
 
 
#2 Martin 2021-09-05 15:11
,,utoljára akkoriban került ki a rockműfaj ténylegesen is a mainstreambe"

Elfeledkeztél az emo-ról. (meg a pop punk-ról)
My Chemical Romance, Tokio Hotel, The Rasmus, Thirty seconds to mars, stb. ezek bőven benne voltak a mainstream-ben és sajnos a hivatalos megnevezésük alapján rockzenének számítanak bármennyire is utálja őket mindenki. :D
Idézet
 
 
#1 Dead again 2021-09-05 11:23
Valóban, jó lesz ez, csak még fejlődniük kell. Egyelőre még eléggé egy kaptafára vannak a nóták, de ígéretes banda.
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

King 810 - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2015. február 5.

 

Orphaned Land - Budapest, Club 202, 2013. október 4.

 

Suicidal Tendencies - Budapest, Zöld Pardon, 2013. július 9.

 

Orphaned Land - Budapest, Diesel Klub, 2010. november 21.

 

Dark Tranquillity - Budapest, Dürer Kert, 2010. október 14.

 

30 Seconds To Mars - Budapest, Sziget fesztivál, 2010. augusztus 13.