Shock!

szeptember 17.
kedd
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés
Shockmagazin

Sunday Fury: Men From The Grey Town

A váci Sunday Furyt a Trouble előtt láttam először, és tisztán emlékszem, mennyire leesett az állam tőlük. Annyira kompakt volt az egész produkció, hogy ha nem tudom, honnan jöttek, simán elhiszem, hogy nem magyarok.

megjelenés:
2009
kiadó:
Nail / HMP
pontszám:
8 /10

Szerinted hány pont?
( 9 Szavazat )

Az első lemez nekem a négyes élő teljesítményéhez képest kicsit kevesebbet nyújtott a vártnál: a zenével nem volt semmi gond, de a kissé túlságosan is nyersre vett hangzásnak köszönhetően nem jött le belőle az az energia, mint a színpadról, így aztán kíváncsian vártam, mire jutnak most, és nem kellett csalódnom. A Men From The Grey Town minden szempontból előrelépést jelent a Firsthöz képest: eleve erőteljesebben, teltebben szól, mint elődje, hallhatóan igyekeztek minél jobban reprodukálni a zenekar koncertmegszólalását, és ha az eredmény nem is tökéletes, most már azért kezd közelíteni a dolog. Talán a dobok szólhatnának egy kicsit testesebben, de összességében korrekt a hangzás. Ugyanígy a másik – fontosabb – szempont kapcsán is fejlődésről tudok beszámolni: a dalok is karakteresebbek, erősebbek, mint az első nekifutás alkalmával voltak.

Ha még nem hallottál Sunday Furyt, egy súlyos, déli hatásokkal teli riffelős metalban utazó bandát képzelj el, ám a sajátjuk valami olyan is, ami ezen a füstös vonalon távolról sem jellemző mindenkire. Ott rejlik a zenében a belazult, jammelős-spanglis vonal is, de a négyes összességében feszesebb, szigorúbb muzsikát csihol, néhol határozott hardcore-os, thrashes beütésekkel. Vagyis inkább a késői Panterához áll közelebb a zene, nem pedig a Downhoz. Mára egyébként tagadhatatlanul kialakultak Herczeg Laciék jellegzetes fogásai, még ha egyes kinti nagyságok befolyása színtisztán érezhető is, de a legfontosabb akkor is az, hogy jók a dalok, ráadásul még az egyórás lemezhossz ellenére sem fullad unalomba az album.

A Sunday Fury egyik legfőbb erőssége, hogy változatos tempókkal dolgoznak, és mindenből pont annyit adnak a végeredményhez, amennyi kell: nincsenek végeláthatatlan lassulós betétek, céltalan gyorsulások, mindennek megvan a maga miértje. Tehát határozottan dalközpontú a lemez, és éppen ezért elég könnyű is összehaverkodni vele. Tovább erősíti a fogós jelleget, hogy Márkus Levente énekes/gitáros előadásmódja, témái terén is tisztán érzékelhető a fejlődés: több a fülbe ragadó dallam, refrén, sőt, csordavokál, mint legutóbb, és ez valljuk be, nem tett rosszat a bandának. A legjobb dalok közé olyanok tartoznak, mint a bólogatós tempójú Pride Of Mankind, a Makó Dávid vendégszereplésével megerősített, southern bluesos Fool Me, az egyik legjobb refrént felvillantó Tree Of Hate vagy a thrashes My Own Delusion, de a jelöletlen bónusz Helter Skelter feldolgozás is nagyot üt ezzel a mocskos, próbatermes sounddal és a kis Dead Skin Mask idézettel.

Mindenképpen érdemes megismerkedni a Sunday Furyvel, mert garantáltan tudsz majd kapcsolódni hozzájuk, akár a Downért és a Black Label Societyért, akár a Slayerért és a Metallicáért, akár a Hatebreedért rajongsz. Nem mondom, hogy tökéletes album a Men From The Grey Town, de az biztos, hogy egy megbízható, izmos és önmagát hallgattató metal anyag. És a következő vélhetően még jobb lesz.

 

Szóljon hozzá!


Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Volbeat - Budapest, PeCsa Music Hall, 2013. június 18.

 

K3 - Budapest, Diesel Klub, 2011. május 19.

 

Psychotic Waltz - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 14.

 

Solar Scream - Budapest, Dürer Kert, 2010. november 6.

 

Wendigo - Budapest, Sziget fesztivál, 2007. augusztus 11.

 

Watch My Dying - Budapest, Kultiplex, 2007. július 11.