Shock!

szeptember 17.
kedd
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés
Shockmagazin

Steve Hackett: Wild Orchids

Szeretem a régi prog bandákat (Yes, ELP, Gentle Giant, Jethro Tull stb.), de pont a korai Genesis maradt ki a szórásból, talán a banda későbbi korszakának kommerszebb zenéje miatt, amely jobban a nagyközönség szeme előtt volt/van és amely nekem egyáltalán nem tetszik.

megjelenés:
2006
kiadó:
InsideOut / Record Express
pontszám:
7 /10

Szerinted hány pont?
( 0 Szavazat )

Peter Gabriel szólódolgai sem különösebben jönnek be, ez a két tényező pedig, ha úgy vesszük, elég is volt ahhoz, hogy a korai Genesis iránt se érdeklődjek különösebben. Pár lemezt azért csak meghallgattam a 70-es évekből, de aztán az élet is másfele sodort, picit arrébb az ős-prog zenétől. Így Steve Hackett-tel sem igazán tudok mit kezdeni, hiszen ő a klasszikus érában volt a Genesis gitárosa, ráadásul, ahogy utánanéztem munkásságának, ez már n-edik szólólemeze.

Dicséretre méltó, hogy Steve nem egykori csapatának nevéből kíván megélni. Igaz, időről-időre megidézi a Genesis időket, felelevenítve a nagy klasszikusokat (mai köntösben) és nyilván koncertet sem fejezhet be egy-egy örökzöld felelevenítése nélkül, mégis, szólópályája egyáltalán nem a régi szép idők visszasírásáról szól. A Wild Orchids lemeznek sincs igazán sok köze a korai Genesis-hez, sőt, a gitárjátékon kívül szinte nem is fedeztem fel semmiféle kapcsolódási pontot a 70-es évek progrock világához. Ez inkább afféle sokszínű, world music és jazz elemeket bőven tartalmazó, nagyon-nagyon lájtos soft rock zene. És akármennyire nem gitárközpontú (sokkal inkább a szimfonikus és autentikus hangszerek, valamint a fúvósok, billentyűsök vannak előtérben), Steve markáns, leginkább egy másik Steve-hez, bizonyos Howe-hoz hasonlatos stílusa bizony átüt a szellős témákon is.

Azonban meg kell mondjam, bármennyire is leborulok Steve Hackett zenéjének igényessége előtt, kissé fáraszt is a muzsika. Kissé túlságosan is művészire vette barátunk a figurát, túl sok stílusba nyúlt bele egyszerre, túl punnyadt és túl hosszú nekem ez így egyben, ráadásul a hangzás is nagyon „művészies", elegáns, mentes minden dögösségtől. Mindemellett Steve énekhangja sem túl különleges – örök probléma ez nálam a prog rock vs. prog metal vita során. Sajnos ennél többet nem tudok az album kapcsán mondani – a szép számú magyarországi Hackett rajongók (nem véletlenül szeret Steve hazánkban koncertezni, sőt, Budapesten felvett koncertlemeze is jelent már meg) talán kevésbé anyáznak majd legközelebb, ha egy másik kolléga emlékezik majd meg az aktuális szólólemezről.

 

Szóljon hozzá!


Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

King 810 - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2015. február 5.

 

Peter Gabriel - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2014. május 6.

 

Nitzer Ebb - Budapest, Dürer Kert, 2011. május 1.

 

Stratovarius - Budapest, Petőfi Csarnok, 2010. november 28.

 

Poisonblack - Budapest, Dürer Kert, 2010. november 6.

 

Wendigo - Budapest, Pesti Est Café, 2004. május 15.