Shock!

december 11.
hétfő
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Sevendust: Truth Killer

sevendust_cSzinte modern r'n'b-s hatású, poposan lágy és érzékeny bevezetővel indul az új Sevendust, kis túlzással meg kellett néznem, jó lemezt hallgatok-e – aztán persze két és fél perc tájékán Lajon Witherspoon kiereszti óriási hangját, majd berobban a rock és minden egyből a helyére kerül. Az eredmény egy kimondottan drámai módon felépített szám, cseppet sem tipikus ebben a formában, de jól mutatja, hogy a Sevendustnak ma sem kell a szomszédba mennie erős dalokért. Sőt, ha kell, még hajlandók is csavarni egyet a bevált fogásokon, hiszen nyitásként abszolút nem tipikus darab az I Might Let The Devil Win.

Mindez természetesen nem jelenti, hogy az atlantai nu metal túlélők bármi különösebben nagy vívmányt hoznának magukhoz képest ezen a tizennegyedik nagylemezen. Mindig is egy jól körülhatárolható csapásvonalon mozogtak, talán írtam már korábban: nekem már amikor megismertem őket az első két lemezzel, akkor is az jutott eszembe róluk, hogy ilyen lehetett volna a Living Colour, ha kreativitásuk az ezredfordulós érában szökken szárba, és kevésbé villantós hangszeresek. A hatás a mai napig kézzel fogható, elsősorban természetesen Lajon továbbra is briliáns hangjában és melódiáiban, de a dalszerkesztési húzásokban is hallom náluk a New York-iakat, azzal együtt is, hogy a Sevendust összességében más vizeken mozog.

megjelenés:
2023
kiadó:
Napalm
pontszám:
8 /10

Szerinted hány pont?
( 11 Szavazat )

Sosem voltam kifejezett rajongó, de mindig szívesen hallgattam őket, ez pedig a Truth Killerrel sem változik. Az elsődleges vonzerőt persze ma is a minden túlzás nélkül világklasszis énekhang jelenti. Witherspoont ritkán emlegetjük, pedig generációja egyik legjobb énekeséről beszélünk, bámulatos, veleszületett dallamérzékkel – hallgasd csak meg a nyitódal után mondjuk az Everythinget, ahol az első pillanatban nyakon ragad és nem ereszt, majd minden arcát megmutatja a nóta végéig. Óriási kincs a fickó, még az alapjáratosabb témákba is sikerül olyan pluszt tolnia, amitől automatikusan bekajálom a végeredményt.

Ezen felül a zenéjüket átható, nem numetalos vagy bármilyen más módon fémes, hanem határozottan rockos húzás a másik tényező, amiért az elejétől fogva szeretem a Sevendustot. A pincébe hangolt gitárok miatt mindig súlyos és erőteljes volt a zenéjük, de e lüktetés miatt nagyon könnyű hallgatni őket – ha úgy tetszik, mondhatjuk ezt kommersz vonásnak is, de mit tegyek, én szeretem a jól megírt, egyből ható témákat, itt meg mindig is bőven akadtak ilyenek. Ennek megfelelően most sem nehéz összehaverkodni a No Revolutionnel, a Sick Mouthszal, a Holy Waterrel, a Leave Hell Behinddal és társaikkal. Ezen belül pedig az aktuális anyagon is akadnak masszívabban a gitárokra építő darabok, több elektronikával operáló, szövevényesebb hangszerelésű témák, és ahogy írtam, Lajon miatt mindet jó hallgatni, még akkor is, ha adott esetben ismételten a fegyvertár már régről ismert darabjait tekinthetjük meg. De most tényleg, miért is kellene ennyi év után mást csinálniuk? A bandának van egy jellegzetes stílusa, és kész. A hangzás meg Elvis Baskette, ennél többet aligha kell mondanom.

Mivel ez egy kiegyensúlyozott színvonalú lemez Lajonéktől, fanoknak szerintem akár egy kilencest is simán megérhet, akinek meg csak egy zenekar a sok közül a Sevendust, annak gondolom, ugyanolyan lesz a Truth Killer is, mint a többi munkájuk, úgy nagyjából egy hetes. Én meg most is az arany középutat választom, szóval kiegyezünk egy megbízható erősnyolcasban.

 

Hozzászólások 

 
#4 GTJV82 2023-10-09 10:29
Én is azt látom, hogy ez a sűrű lemezkiadási periódus azért valahol visszaköszön.
Picit beleragadtak ők is a saját kereteik közé, ami valahol egyfelől teljesen érthető (hiszen működik a brand), másfelől legalább annyira bosszantó.
Nálam a Chapter VII / Cold Day Memory / Black Out The Sun korszak volt a csúcs tőlük, azóta eléggé stagnálást érzek.
Annyi az újdonság, hogy több a "nyál" és az elektronika, illetve az utóbbi 2-3 lemezen a tördelt riffek kaptak egy erőteljes djent-es beütést.
Nincs nagy gond, sőt, de túl sok izgalmat már nem hoznak sajnos.
7-8 pont. kb.
Idézet
 
 
#3 debali 2023-09-30 19:34
Bírom őket, és becsülendő ez a 2-3 évenkénti ritmus, amit tartanak két lemez között, még ha úgy is érződik,h valódi mondanivalójuk nincs, inkább "csak" amiatt adnak ki lemezeket,h legyen okuk turnézni, és kicsit egykaptafára épült dalok kapnak rajta helyet. Ez is kellemes hallgatnivaló és az elődjei is, de alapvetés már egyikből sem lesz, és valszeg a későbbiekből sem. Minden elemezen van kb 3 emlékezetes dal, de annyiraégsem azok,hogy pontosan tudjam, hogy pontisan melyik lemezen voltak. A "Kill the flaw" bőralámászó és beragadó refrénjét csak amiatt tudom megkülönböztetn i,mert az címadó dal volt, de pl. az "Unraveling" hasonlóképp király mestermű meg nem mondom most hirtelen, hogy melyik lemezen volt. Tehát folytatja a sort ez a lemez is, korrekt anyag lett. Náluk sosem tudtam eldönteni,h koncerteken miért erőltetik a dobosra a felmikrofont,am ikor rendsen hallatszódik, h azok az üvöltések CD-ről jönnek. :-)
Idézet
 
 
#2 JamesKent 2023-09-30 16:22
Jó album de még az új Angertea-Darkmind albumról május azaz megjelenése óta nincs kritika. Mikor lesz egyáltalán?
Idézet
 
 
#1 Szücs István 2023-09-30 04:24
À, nem is tudom, hogy hirtelen hol is kezdjem. Első körben nem éreztem azt a kirobbanó erőt, ami a második-harmadik meghallgatàsnàl jött elő. A szóban forgó lemez egyszerűen piszokul erős! Számomra a Sevendust a nu metal és a grunge közötti metszéspont. Az Everything màr egy gigantikus slàger, amit csak a legnagyobbak tudnak megírni. Ha nem hiszed, akkor feltétlenül jàrj utàna! Lajon hangja annyira speciális tartományokban mozog, szívre, lélekre ható dallamaival olyan irgalmatlan energia duzzad, ami üvegfalakat repeszt meg. Mindegyik dalban van olyan rész, amire felkapod a fejed. És az egész produkció teljességgel annyira megigéző, hogy arra nehéz szavakkal reagàlnom Több dal kivàltja belőlem az instant lúdbőrt. A hangzás számomra egy feldúsított Soundgardent idéz meg bennem. Kiegyensúlyozot tsàg és olyan érzelmi erő uralja a lemezt, ami a legnagyobbak sajátja.
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Hirdetés

Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

King 810 - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2015. február 5.

 

Orphaned Land - Budapest, Club 202, 2013. október 4.

 

Psychotic Waltz - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 14.

 

After All - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 11.

 

Dark Tranquillity - Budapest, Dürer Kert, 2010. október 14.

 

Wackor - Budapest, Kultiplex, 2005. október 8.