Shock!

december 12.
kedd
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés
Shockmagazin

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Scour: Red

scour_cEgy múltkori hírünk alatt érdekes vita bontakozott ki arról, vajon illúzióromboló-e, amit manapság csinál Phil Anselmo, vagy épp ellenkezőleg, pont az lenne lehangoló, ha nem ezt művelné a számtalan extrémzenei miniprojekttel. Én valahol félúton állok a kérdésben. Nem szeretném, ha a szétaprózódás és a sok kiadvány miatt Phil előbb-utóbb rálépne a maxcavalerai útra (sajnos voltak már jelei ennek is), annál ugyanakkor mindenképpen kreatívabb, amiben utazik, mintha összeállna Rexszel, és mondjuk Cowboys Are Back néven hakniturnézna a '90-es évek dalaival. Ezt még akkor is a javára írom, ha nem minden friss kiadványát hallgatom rojtosra.

A Scour ebből a szempontból mondjuk pont kivétel, ez a black metalos vonalú szörnyszülött ugyanis – ezt most, a második EP után szerintem most már nagy biztonsággal kijelenthetem – Anselmo egyik legjobb projektje, amibe csak belefogott a Pantera óta. Már az első minialbumuk is tetszett, a Redre azonban még inkább beérett a termés: teljesen letisztult koncepciójú, kíméletlenül durva és sötét, ám kimondottan dalcentrikus anyagot készített az énekes és csapata, amit egyszerűen jó újra és újra elindítani. A stílus nem változott a kezdéshez képest, a mostani dalok azonban gyakorlatilag mind kiugróan jól sikerültek. Anselmo és haverjai nem bonyolították túl a dolgokat: mindössze hat számot kapunk szűk 16 percben, azok viszont mind ütnek.

megjelenés:
2017
kiadó:
Housecore
pontszám:
9 /10

Szerinted hány pont?
( 15 Szavazat )

Mivel a black metal a közönség egy jól behatárolható része miatt kényes műfaj, sietve megjegyzem ismét: senki se arra gondoljon, hogy a Red 1993-as norvég necro-hangzással nyomatott dalokból áll, ahol a pontatlanság erény, a kásás megszólalás pedig alapkövetelmény. Ez már itt valami olyan sokadik generációs cucc, amelyben benne rejlik az utóbbi évtizedek minden tapasztalata, itt-ott death metalos, extrémmetalos irányokba is kanyarognak a dolgok – a fedélzeten a Cattle Decapitation és a Pig Destroyer tagjaival nem is csoda mindez –, a hangzás pedig kimondottan bivaly, tömény és letisztult. A muzsika kompromisszum-mentességével, jelentőségteljes atmoszférájával pedig nem lehet vitába szállni. A Red, a Piles, a Bleak, a Barricade és a Shank egyaránt topra tett dalok, amelyek pár hallgatás után még minden elvetemültségük dacára is beülnek a fülbe, sőt, még a Sentenced nyomasztó átvezetése is telitalálat. Anselmo pedig szó szerint millió hangon szólal meg a negyed óra alatt.

Igazság szerint már az előző EP-t is alulpontoztam eggyel, mert hosszabb távon elég sokat hallgattam utána, szóval most nem követem el ezt a hibát. A Scour nyilván sosem fog felnőni a Pantera, de még a Down vagy a Superjoint Ritual szintjére sem, viszont ebben a projektben tényleg van patron. Rövid, de remek hallgatnivaló ez az anyag, ajánlom mindenkinek.

 

Hozzászólások 

 
-5 #4 Stuck Mojo 2017-12-04 02:49
Nem akarok trollkodni de szerintem Anselmo mar reg nema dott ki semi komolyabb anyagot a kezeibol. ez az igazsag.
Nem is merek semi Pantera szeru dolgot elvarni tole de a Down elso harom lemezet illetve ket Superjoint Ritual cuccot se tudta überelni. A szololemezetol sokat vartam el, de az effektiv hallgathatatlan . A Superjoint se talal az elso ket lemezzel. A Down nal meg szinten a harmadik es negyedik resz varat magara. Ez a Scour cucc meg lehet celt szolgal, de mondom sehol semi komoly. Es ezt sok cuccot a Down on kivul mind a Houscore records, sajat kiadojanal hozza ki. Igy lenyegeben senki se szol ra, hogy: Phil, nezd a cucc ugy fos ahogy van....
Idézet
 
 
+8 #3 19EmpEroR75 2017-12-02 19:06
Egyetértve Igorral, nem hinném, hogy az ilyesfajta projecteknek az lenne a célja, hogy megváltsa a világot, vagy friss vért pumpáljon az adott stílusba. Inkább az szokott lenni, hogy összejön pár hasonló gondolkodású zenész, és összehoznak valamit, amit az adott bandáikban nem élhetnek ki - vagy csak simán közlendőjük van. Ezt a Scour is maradéktalanul hozza, szerintem elég magas színvonalon - persze bármi újdonság, vagy meglepetés nélkül.
A dobosváltás mindenesetre jót tett a csapatnak, a gyors részek jobban megdörrenek így, a blastbeatek magasabb bpm-mel nagyobbat ütnek, mint az első EP-n. Ami nekem érdekes volt, az a Cattle Decap basszer Derek Engemann gitárosi munkája, aki az első EP zenei részéért felelt a netes infók szerint. Itt nem tudom, milyen arányban oszlottak meg a dalírási folyamatok, de markáns különbséget nem érzékelek. Nekem simán 9 pont. Ugyanazt bőven hozza, mint az első EP. Most már kíváncsian várom az első nagylemezt.
Idézet
 
 
+10 #2 Igor Igorovics 2017-12-02 16:25
Engem amúgy a svéd szintér bandáira emlékeztet ez a project. Dark Funeral, Dissection, Naglfar... Ilyenek. Nem találja fel a spanyolviaszt, de nem is kell mindig. Jó cucc ez. Az első is jó volt, ez is az.
Idézet
 
 
-10 #1 burkus 2017-12-02 16:09
bár próbálja begyűjteni a kellékeket, nem áll össze a jó black metalt jellemző hangulat, egyáltalán nem értem, hogy minek kéne ezt még egyszer meghallgatnom
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Devin Townsend Project - Budapest, Barba Negra Music Club, 2015. március 12.

 

Testament - Budapest, Zöld Pardon, 2013. június 24.

 

Mátyás Attila Band - Budapest, A38, 2011. július 2.

 

Beardfish - Budapest, A38, 2010. október 24.

 

Wendigo - Budapest, Kultiplex, 2007. január 12.

 

Wendigo - Budapest, Wigwam, 2005. február 16.