Shock!

"Tessék, hogy örüljél, true metal, írhatsz róla valami jó megalázó kritikát", főszerkesztőnőnk ezzel a felkiáltással adja át nekem a CD-t. Persze, mert én ugye ilyen vagyok, kiszámítható, mint Pavlov kutyája, elég hozzá két véres csatabárd a borítón, és beindul a fikagép, hát nem, Szilvi, arra várhatsz, mondom magamban, objektív leszek, a BBC hozzám képest háborús uszító, majd meglátod.

Itt van mindjárt a zenekari fotó, szimpatikus srácok, pónemre akár technikás neo-thrasht is játszhatnának. Nem azt játszanak, de legalább egyikük se hasonlít a Hammerfall gitárosára, ami azért becsülendő, akárhogy is. A Stormhammer jó indítás, sodró a lendület, a hangzás vastag, tulajdonképp az ének is egész elviselhető a maga különösen elviselhetetlen módján, tenor vonyítás ugyan, de nem zárom ki, hogy meg lehet szokni, én is Maidenre meg Helloweenre pubertáltam, van nekem szívem. Tovább nézegetem közben a borítót, a címek persze rém viccesek, ahogy vártam, metal és steel kétszer, blood háromszor, további obligát Conan-a-barbár kulcsszavak elszórva mindenütt. A szövegkönyvből ítélve konceptalbummal van dolgunk, a dalok egy meglehetősen szövevényes történet köré épültek, istenek, császárok, meg valami boszorkány kavarnak itten, lehet, hogy érdekes is, ennek megítéléséhez azonban jobban el kellene merülnöm a sztoriban, amihez az én - egyébként tetemes mennyiségű - öngyűlöletem kevés.

Az énekes hangja sajnos egyre jobban mutál, a negyedik szám (Blood On The Steel) végére már a szőnyegpadlón gurulok a röhögéstől, magamra rántom a könyvespolcot, a kazettagyűjteményem darabjai mint esőcseppek kopognak a fejemen, rakhatom majd sorba őket megint. Innen kezdve nincs bocsánat: habár időnként azon veszem észre magam, hogy hevesen csépelem a levegőt a dob ritmusára, a nyakam görcsöt kap a bólogatástól, a Lust For Blood közben pedig - számomra is meglepő módon - léggitározásra ragadtatom magam, minden hiába. Lejár a lemez, én meg leugrom a sarki henteshez egy vödör marhavérért és belemártom a billentyűzetet.

Összefoglalásul: ez egy körültekintően megírt, jól feljátszott, EU-kompatibilis, szabvány true-metal borzalom. Tizenöt éves kezdő metalosok számára kötelező, ne felejtsetek el mellé bőr csuklószorítót és ujjatlan együtteses pólót is venni. A serkenő bajuszt pedig nehogy leborotváljátok, a lányok imádják, higgyetek nekem.